Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-180
CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) 285 védelmekből pedig a magyar koronaországokból beszedetett 28 %, a lajtántuli tartományokból pedig 72 °/ 0 . Fölfogásom szerint itt az az első kérdés, vajon azon, a törvényben . meghatározott közös költségek fedezéséhez j árulásra vonatkozólag a nettó vagy bruttó bevételek aránya fogadtassék-e el basisul? Ha tisztán állana mind a két fél részéről a bruttó jövedelmekből kiadott, beszedési, kezelési és más költségeknek aránya, akkor természetesen mindegy volna, akár a bruttó, akár a nettó jövedelmet vennők alapul: mert szám szerint ki lenne mutatható, hogy ha például az egyik fél 10-et vett be, a másik 20-at, s az egyik kettőt, a másik 4-et költött el a beszedésre, kezelésre s más kiadásokra, nettó jövedelem maradván az egyik félnél 8, a másiknál 16, az arány nem változnék. De mivel ez nem igy áll — az okokat nem akarom feszegetni miért — s tagadhatatlan, hogy a magyar korona országai sokkal több kiadási terhekben részesültek a bruttó jövedelemből mint a tul a lajtaiak: az én meggyőződésem szerint inkább a nettó, mint a bruttó jövedelem aránya vállalható el alapul,nem azért, mert kevesebb, hanem mert igazságosabb.Ugyanis aköltségvetés, légy en az magán ember, család vagy egy nemzetnek költségvetése, a közös költségeinek fedezése érdekében csak a tiszta jövedelem eruálása és constatállása után tehető meg. Miután eddig is a tiszta jövedelmet kellett a közös költséget fedezésére beszolgáltatni, s ezután is azokat a tiszta jövedelemből kell fedezni : nem az a kérdés, hogy Magyarország és a lajtántuli tartományok adózóira mily teher háramlóit azon bruto jövedelemből, hanem mennyi fordíttatott abból a had- és külügy költségeinek fedezésére, melyhez járulnunk kötelességünk ; és én csak annyiba járulhatok Grhyczy Kálmán barátom azon javaslatához, hogy a bruttó jövedelemből eruált mennyiség használtassák alapul a quota eruálására, a mennyiben csupán a bruttó bevétel azon összeg, mely a zárszámlákból világos, s annak hitelessége kétségbe nem vonatott, a nettóra nézve pedig oly kételyek vannak, melyek iránt tisztában nem lehetünk. Másik és fontosabb kérdés az, hogy a nettó bevételek hat évi átlagából kiszámított 25 percenten felül a közös költségek fedezéséhez többel járulhatunk-e ? Absolut szigorú igazság szerint — ismétlem — nekünk nem volna szabad. Ennyit elvállalni törvényben gyökerezett kötelezettségünk, a nagylelküsködést pedig tiltja szomorú anyagi helyzetünk. En ezen meggyőződésemre épen a küldöttség eljárási munkálataiból jöttem. Nevezetesen tisztán áll, hogy mind azon hivatalos adatok és számitások az osztrákfő államszámvevőség bureauiból kerültek ki, a bécsi minisztériumtól ajánlva, az ő kivánságukra fogadtattak el mindkét küldöttség által; ennél fogva az osztrákok részéről ezek ellen kifogást tenni a leggyöngédebb kitétellel is némi következetlenség. Az igaz, sokan vannak nem csak a lajtántuliak, hanem magyarok közül is, kik azt mondják, hogy azon számitások hibásak, sőt maga a tisztelt küldöttség bizottsága is azt állítja, hogy azon hivatalos adatok hibásak ; azokon későbben változtatások történtek, melyeket el kell fogadnunk, mert a számadások későbbi figyelmes megvizsgálása után kitüut, hogy tévedésből, vagy az idő rövidsége miatti elhamarkodásból, vagy az osztrák kormány és Isten tudja mi okból? abban oly tételek foglaltatnak, melyek önmagok az előterjesztők által Magyarország előnyére, s ez által az osztrák tartományok hátrányára irattfik be. T. képviselőház! ez, az igaz, hogy látszólag tekintetbe veendő; de vizsgáljuk meg, ha vajon figyelmet érdemeltek-e azok, és vajon azon alapon lehetne-e a t. küldöttségnek a 25%-nyi quotához még 5 %"h:ot adni vagyis 30 %-kot elvállalni, és még inkább annak örvendeni, hogy abba az osztrák küldöttség is beleegyezett. Azon változtatások és kiigazgatások csak azon esetben lehettek volna elfogadhatók, ha a t. bizottság, mielőtt a qrrota erualásához fogott, az előterjesztett bevéteteleket s kiadásokat, melyeket mind ez ideig — kizárólag — maga kezelt folyton, mint az angolok és skótok tették, midőn Skóczia Angolországba bekebeleztetett, pontonkint, tételenkint szigorúan megvizsgálván, a priori önmagok felfedezése következtében a hibákat kiigazitván, mind a küldöttséget, mind a nemzetet megnyugtatták volna annak helyes voltáról; de még akkor is nagyon rá illenék a gens hungarára a generosa epitheton, midőn tőlünk a felelős minisztérium azt kívánja, sőt már a küldöttség előleges jóváhagyás reményében el is határozta, hogy egy 30-as quotát vállaljunk — mert, kérem, ennek generositáson kívül semmi reális alapja nincs. A ki nem hiszi, hallgassa meg a 6-ik ülés jegyzőkönyvében olvasható következő sorokat: „Oly időszakból származnak ezen hivatalosan közlött kimutatások, mely alatt a hatalom feltétlenül rendelkezett az ország vagyoni erejével a közterhek kivetésében, az állam rendkívüli mértékben növekedett és szorult pénzviszonyai voltak minden egyebek felett irányadók. Behajtatott és beszolgáltatott mindaz , mi kényszereszközök alkalmazásával be volt hajtható." És ismét más helyütt: „Meg vagyunk győződve, hogy senki által sem fogunk vádoltatni, azzal, hogy Magyarország népein ő felsége többi országai rovására kívánnánk könnyíteni, a mennyi-
