Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

278 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3.1861.~) dék is ki van hagyva, semmi kétség benne, hogy ezen bruttó számítás alapján az eredmény, melyet Ghyczy képviselőtársam ajánl, a 30 percentet ép ugy kiüti, mint ama másik. Tisztelt képviselőtársam még némely más adatokra hivatkozott, melyek, az albizottság munkálata eredményeképen, nem csak a 29 és majdnem s

/

10 rész percentet tüntették volna fel, de másokat, amannál kisebbeket. Megvallom, én azokat nem ismerem. Én szerencsés voltam azon bizottságnak előadója lenni, és azon bizottságnak tudtommal csak egy jelentése van, és azon jelentés azt az eredményt tüntette ki, mely 29 percentnél több. Egészen nyilt akarok lenni: előbb némi számítási hiba volt, előbb 29-eu felül valamivel több, kiigazitva kevesebb jött ki; de én a 27, 28 számokat, melyeket az albizottság munkálata eredményezett volna, azokat, megvallom nem ismerem. Tisztelt képviselőtársam kiemelte még, hogy azon 6 év, mely számítási alapul van felvéve, nem volt oly nagyon rósz, mert ebben emelkedett a direct földadó. Mi az a direct földadó ? Olvas valami, mit a zöld asztal mellett meghatároznak, és ha nem fizetik, katona-executioval behajtják, ez oly valami, melyből lehet, kétségkívül, következtetni, hogy Magyarország többet tud fizetni, mint oly ember, kinek 10.000 forintja jövedelme van; de midőn országos viszonyokról van szó, és midőn az adópercent folyton emeltetett, midőn dracoi szigorral vitték volna keresztül annak minden következményeit, különösen Magyarországon: akkor annak adatait nem lehet zsinórmértékül venni fel. Tisztelt képviselőtársam egyenesen idézi, hogy 1851-ben a magyar korona országaiban a földadó 13 millió, 56-ban 16 millió, 57-ben 19 millió volt, sat. Legyen szabad ezekkel szemben az in direct adókra hivatkoznom. Az indirect adó legfőbb ágai a só, dohány, szesz és sör jövedelmei. Mindezek oly dolgok, melyeket részint közvetlen a nép szükségeineklehet mondani, részint olyak,melyeket kényelmi, fényűzési czikkeknek lehet tartani. Ezekben mindenki annyiban vesz részt, ha fényüzésiek, a menyiben teheti, mennyiben pedig az élet fentartására valók, elhúzza a költséget szájától, öltözetétől, és arra fordítja. Sót például mindenki kénytelen venni. [Zaj.)Eagyon érdekesnek tartom figyelmeztetni arra, hogy épen azon 6 év alatt az indirect adók rendkívül apadtak. Csak a két szélső adatot említem, mert megvallom, nem gondoltam, hogy ezekre szükség lesz, azokat tehát nem hoztam magammal. 1860ban az összes magyar indirect adók 49 millióra rúgtak, 1865-ben csak 37 millióra. Tehát 12 milliónyi az apadás. (Fölkiáltások: Tehát szegényedtünk!) Ebből látható, hogy ama 6 év, mely választva volt, nem roszul volt választva, mint a melyben emelkedett volna a vagyonosság Magyarországban, hanem azokban határozottan fogyott. Még inkább kitűnik a szegénységi arány és amaz évek választásának helyessége akkor, ha a mi jövedelmeinket összehasonlítjuk azon jövedelmekkel, melyek épen ezen tárgyakból a lajtántuli tartományokban bejöttek. Azokban nincs apadás, hanem valami kevés a növekvés: mert a mint tudatik, a birodalomban a pénzkezelés és a nemzetgazdasági viszonyok intézése a lehető leghelytelenebb volt; ott bejött ugyanazon tárgyakból százhuz és százharmincz milliónyi összeg, és valami emelkedés látható. Én tehát határozottan tagadom, hogy amaz évek roszul lettek volna választva, sőt ugy hiszem, hogy ha van valakinek kedve hátrább menni a kutatásban, akkor oly eredményekre fog találni, melyeket nem vágy látni. (Zaj.) Bátor vagyok még azt is megjegyezni, hogy igen nagy nyomatékot tett t. képviselőtársam arra, hogy ez akkora összeg, a melyet el nem viselhetünk. Bocsánatot kérek, ez nem állhat. Hogy ha azt mondta volna, hogy a mit még ezeken kivül az ország az államadósságok terheiből vállaland magára, azt nem képes hordani, azt értem; hanem, csak a quota terhét, mindenesetre elbírjuk. E tekintetben mindenesetre irányadóul annak kell szolgálni, hogy Magyarország semmi esetre sem vállal öszszesen többet a quota és államadósságok czime alatt, mint a mennyit elviselni képes, és ezt minden esetre szem előtt tartotta az országos küldöttség is, és meg vagyok győződve, hogy mindkét törvényjavaslat ily elnézéssel van szerkesztve. Hogy mi történik, ha háború lesz, azt nem ' tudom : azon esetben, lehet, aprés nous le deluge; de I hogy azt hozzuk fel érvül, hogy azon esetre nem J tudjuk a quotát fizetni, azt most el nem fogadi hatom. Méltóztassanak egyébiránt figyelmezni arra, | hogy ha négyszer, ötször akkora a quota, mint csende3 időben, a mit Ghyczy felhozott, akkor levén az rendesen 80—90 millió, 360—450millióra ! emelkednék, a mi mindenesetre roppant nagy | összeg. Hogy háború esetén mi fog történni, azt előre | nem lehet meghatározni. Egy háború képes min; den politikai és soeialis viszonyokat fölforgatni. Bátor leszek egy pár szót szólam azon tbzrei vételekre, melyeket Tisza Kálmán képviselőtársam hozott fel azon munkálatra nézve, mely megtes; tesitve ezen törvényjavaslat képében van a ház 1 elé terjesztve. Azt mondotta a t. képviselő, hogy ; a kiegyenlítésnek senki sem ellensége. Üdvözlöm j ezen nyilatkozatát. Mentül többen irjuk azt alá, j annál jobban szeretem; de megengedjen nekem, I hogy ha nem tartom helyesnek véleményét. Vannak | emberek, kik egyet mondanak szóval, és máskép ; cselekesznek. Én e kettőt egybevetve, alkotok maj gamnak Ítéletet fölőttök, és aztán, ha meggyőződ! tem helyességéről, ítéletem mellett maradok. Em