Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-179
CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz.3. 1867.) 279 nevet mondok — sajnálom, hogy Tisza képviselőtársam nincs jelen — de méltóztassanak figyelmezni amaz indítványra, melyet nem régen Madarász képviselőtársunk tett, és melyben az volt, hogy ő nem óhajt egyátalában semmit közvetlenül elfogadni az államadósságok terheiből; ö" az ellen is tiltakozott, hogy a ház bármit is elfogadjon, hanem legyen átalános népszavazás felette. Vajon e mód nem olyan-e, mely megsemmisíti a kilátását a kiegyezésre? Vajon kérem, azt mondani: akarom a kiegyezést, de nem akarok semmit fizetni, nem akarok semmit tudni róla, ez valósággal fából vaskarika-e? {Derültség. Halljuk!) Egy mellesleges csapást is tett t. képviselőtársam. A központi bizottság előadóját illetőleg én bátor voltam tegnap azt mondani, hogy az ellenfél kezéből kiragadta a fegyvert és egy csapást intézett ellene, és azt mondtam, hogy ez parlamenti fogás. Erre azt mondta t. képviselőtársam, hogy nem teszi fel róla, hogy oly vérengző legyen. De én meg felteszem azt, hogy minden lehető parlamenti csapást intéz az ellenfél ellen, és én üdvözlök minden olyan csapást, mely megteszi hatását. Nevetséget idézett elő a házban a t. képviselő iir ezen megjegyzése, de nem fogadhatom ezt el mint komoly érvet arra, hogy a 30 percentet el ne fogadjam. (Derültség.) T. képviselőtársamnak beszédje végén fordult elő egy jelenet, melyre, megvallom , fájdalommal emlékezem vissza. A ház méltóságával sokkal inkább megegyezőnek tartanám azt, hogy ha az nem történt volna. Nem fátyolt szeretnék rá vetni, de valami sokkal vastagabbat, mely e jelenetet örökre elborítaná; szeretném, ha ezen falak örekre elnémíthatták volna ama hangokat, láthatlanná tették volna ama jelenetet. (Helyeslés a középen. Zaj.) Röviden egybefoglalva nézetimet, két alap szerintem az , melyen a quotát meg lehet oldani : vagy a hozzájárulási viszony, vagy a jövedelmi viszony. Akár melyiket veszszük külön vizsgálat alá, kitűnik, hogy az eredmény nagyon közel egyformán jön ki 30percent körül. Nem mondom, hogy épen 30 percent: mert a mint emiitettem, a mint bővebben kifejtették az előttem szólottak, a számadások nem olyanok, a melyekből bizonyos határozott eredményre lehetne jutni, olyanra, melynek tételei kétesek ne volnának. Itt tehát valami sokkal fontosabb szempont az: a vég megállapodás utján a kiegyezés vagy munkájában fontos lépést tenni előre, melyet elfogadnak a Lajtán tul; és megnyughatunk mi; és mint ilyent, mint egyezményt, mint alku eredményét, mint a jövő fejlemények biztositékát, üdvözlöm és elfogadom. {Helyeslés a középen. Szavazzunk! Zaj.) Ivánka Imre: T. ház! Miután valahára szerencsém van egy kis csendet élvezni, bátor vagyok mindenek előtt megjegyezni azt, hogy nem szándékom holmi széles deductiokkal illustrálni állításaimat, sem pedig szép, vagy nem szép munkáknak elkészítése miatt bókokat mondani, hanem egyszerűen egy tényt akarok constatálni s néhány ellenészrevételt tenni az itt mondottakra. Constatálni akarom azon tényt, hogy a t. jobb oldal szónokai egytől egyig bebizonyították azt, hogy akár hogy számlálnak és akármennyit számlálnak, 30%-kot sehogy sem tudtak kisütni. Ezen tényt röviden constatálom s hivatkozom leginkább Kautz Gyulára, a ki Magyarországon mint nemzetgazdasági, statistikai auctoritás el van ismerve, hogy ő sem bir többet kihozni 28 l / 2 °/ 0-nál. Ez érdemben tehát többet nem szólok, hanem bátortvagyok még néhány ellenészrevételt tenni. Fel volt itt emlitve ismételten, hogy a határőrvidék jövedelme nincs felvéve a magyar korona országainak jövedelmei közé. Ez ránk nézve, azt mondják, előny, mert az, nem tudom miféle, a bevételnél nagyobb kiadásokat von maga után. Nem szólnék e kérdéshez, hanem azt tartom, hogy ezen állítás téves: mert, habár a határőrvidék kiadásai mindenesetre nagyobbak a bevételnél, de ezen kiadások a hadikiadások közé sorozvák, tehát a közös kiadások közt foi-dulnak elő. A határőrvidék jövedelme, mint magyar terület jövedelme, ! szerintem csak Magyarország javára szolgálhat. . Tehát tévesen van kihagyva a magyar jövedelmek közöl. Azt fogják önök mondani: hogy hiszen ezzel | magam ellen bizonyitok, mert a magyar jövedelmek e szerint nagyobbodván, a quota is növekszik. Politikai szempontból mégis elfogadom, és ! akkor sem fog a quota 30 %-kra emelkedni; de ne feledjék el önök, hogy a határőrvidék összes bevétele badi kiadásra — tehát közös költségre — fordittatik, és így ezen összes kiadás a quotának Magyarországra eső részéből, mint tiszta magyar jövedelem, praeferenter levonandó, és igy a quotára fizetett összeg, tettleg, nem fog nagyobbodni, hanem még kisebb fog lenni. Ezt azért hozom fel, mert t. barátom Kautz Gyula azt méltóztatott az imént mondani, hogy íme mily roppant nyereségre teszünk az által szert, hogy nekünk a reichsrathban 50 % -nyi befolyásunk lesz, és azért csak 30 %-ot fizetünk. (Zaj. Felkiáltások a jobb oldalon: Semmi reichsrath ! A bal oldalon: ügy van!) Tehát, ha nem tetszik a reichsrath szó, legyen delegatiő: hiszen egyre megy! Azt nem kell figyelmem kívül hagyni, hogy ha az arányról beszélünk, a melynél fogva befolyást vindicál magának Magyarország az osztrák és magyar birodalmak ügyeinek elintézésére — készakarva mondottam: birodalmak, mert már itt akár hányszor hallottam emlittetni: az összes birodalom,
