Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

CLXXIX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) 271 terheket mindig könnyebb elviselni, mint azokat, I melyeket a hatalom vet ki és szed be mindig növekvő' szükségei arányában. Tökéletesen igaz; de ennek is megvan a határa. Igaz, de csak azon határig, meddig mi magunkra több terheket nem vállalunk, mint a mennyit elbírunk; de mihelyt e határon túllépünk — és meggyőződésem szerint azon ponton vagyunk, hogy túllépjük azt — akkor azon különbség, anyagi tekintetben legalább, körülbelül elenyészik: (Helyeslés a balon) mert utoljára a hatalom sem tehet többet egy ország lakosaival, polgáraival, népeivel, mint hogy elvegye mindazt, mi van, és követeljen még többet; (Helyeslés a balon) és mi is a javaslat szerint körülbelül ezen utón vagyunk. (Zaj a jobb oldalon.) Azt is mondta a t. előadó úr előterjesztésében, hogy azért is el kell vállalnunk a javaslóit hányadot, mert ez által vetjük meg független pénzrendszerünk alapját. Ez is igen fontos, és ha meg volnék győződve, hogy ez csakugyan megtörténik, igen nagy áldozatokra volnék hajlandó. Azonban, engedje meg a t. előadó úr, hogy erről kételkedjem, kételkedjem akkor, midőn az ország adójának, költségeinek igen tetemes része nem az országgyűlésen szavaztatik meg, midőn — hogy egyebet ne emlitsek — az szándékoltatik, hogy oly államjegyekért vállaljunk felelősséget, a melyeket más bocsátott ki, a helj ett, hogy ha már ezen kétségbe esett eszközhöz kell nyúlnunk, magunk segítenénk magunkon. (Helyeslés a balon.) Annak bebizonyítására, hogy a 30 és 70 helyes arány, azt mondja a tisztelt előadó úr, mutatja az. hogy közel van ez arány az igazsághoz, mert mintegy középen van a két fél kiindulási pontja között. Megjegyzem mellékesen, hogy itt két félről szól, holott nem a fejedelemről és nemzetről, hanem Magyarországról és az örökös tartományokról van szó, ellenkezőleg azzal, a mit előadásában más helyütt mondott. A mi magát az indokot illeti , messze vezető volna valóban azt mondani, hogy mihelyt valami két fél első kiindulási pontjának közepén áll, már ezért igazságos : mert ha ezt elvül kimondanók, igen könnyű volna és különösen az utóbb nyilatkozó félnek mindig hatalmában állana a legigazságtalanabb követelés részére az igazságot követelni. Végül azzal is biztat e terhek elvállalására, hogy ezen quota 10 évre állapittatik meg, mely idő alatt jövedelmeink okvetlenül emelkedni fognak, az ország anyagi ereje fejlődni fog. Magam is biztosan merném ezt remélni, ha egy dolog felől biztos volnék, és egy más dolog felől nem volnék biztos: merném remélni, ha biztos volnék a felől, hogy az európai béke megzavartatni nem fog; és ha biztos nem volnék a felől, hogy, ha mindazon terheket, melyek elvállalásáról van szó, elvállal- > I juk, mindazon erőt, mely az anyagi emelkedés előmozdítására volna fordítandó , oda adjuk nem csak, de megteremtjük a deficitet is, hogy a netalán lehető emelkedést elnyelje. Ezek után nem is kell mondanom, hogy, engem legalább, a t. előadó úr meg nem győzött; de sokkal kevésbbé győzött meg a közvetlenül előttem szólott képviselő úr. Engedje meg ezen t. képviselő úr figyelmeztetnem, hogy Ghyezy Kálmán képviselő úr azt, hogy az ország összes jövedelmeiből a közigazgatási költségek vonassanak le, és a mi marad, fordíttassák a közös ügyek költségeinek fedezésére, soha sem mondotta. (De mondotta!) Soha sem mondotta, talán roszul méltóztatott érteni. (Helyeslés a bal oldalon.) A mi azt illeti, hogy igen nagy hibának találta a t. képviselő úr , hogy Ghyezy Kálmán képviselőtársam a postajövedelmet is a számadásba bevette, holott ez államjövedelem ugyan, de nem jele az adóképesség*nek: meg lehet, azt hiszem, támadni ez állítást, mert nem áll az, hogy a postajövedelem az állam vagyonosságának és adóképességnek mértéke nem volna, mert bizonyára nagyobb forgalommal biró államban a postajövedelem sokkal nagyobb, mint valamely kisebb forgalmú államban. (Helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt, a mint tudom, a másik számadásban, a melyet pártolni méltóztatott, épen úgy benne van. Azt mondja a tisztelt képviselő úr, hogy nem igazolható semmi tekintetben a 28-as arány. Én nem tudom, hogy Ő mennyivel igazolta jobban a harminczas aráuyt ? (Derültség.) O is kimondta, hogy az ő számadása szerint igazolni lehet a 29 és nem tudom, hány század rész százalékot, és azon felül mindenféle okoskodások, de nem számok folytán kisütötte, hogy a harminczas helyes arány. Én azt gondolom, akárki tanulmányozza az előadottakat, sokkal több adatot fog találni abban, a mit Ghyezy képviselő úr előadott, mint a mit a képviselő úr. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Azt is mondta a t. képviselő úr, hogy a szelvényadó a közös költségekre föntartatott. Engedelmet kérek, ez a tényállással ellenkezik, mert az a közös költségre fen nem tartatott, hanem ő felsége többi országainak jövedelme maradt. (Fölkiáltások: A vámról mondta azt!) Kérem, mindjárt meg fogom mondani, ha méltóztatnak kívánni, hogy mit mondott a vámra nézve is. A vámra nézve azt mondta, hogy hiba volt bevenni a számításba, mert az a közös költségbe betudatik; de hogy a szelvényadó is a közös költségekre fordittatik, azt is mondta. (Közbeszólások: Nem áll! Nem mondta!) A vámra nézve egyébiránt egyebet kérdek a t. képviselő úrtól. Ő azért mondotta helytelennek azt, hogy a > vám figyelembe vétetett, mert, mint mondja: a vám-