Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-175

226 CLXXV. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18. 18G7.) óhajtanák. Én se az egyik, se a másik véle- | menyben nem osztozom: a szűkebb körre szorítás által a képviselőház joga illusoriussá válnék és alig volna egyéb üres formaságnál; mig ha a képviselőháznak ezen jogát csak egj vonallal is tágítanék, a képviselőház intézkedéseivel a birói körbe, a perbe fogó bíróságnak, a grand jury körébe avatkoznék. Amazt, mint a képviviselőház méltóságával és függetlenségével ellenkezőt, nem akarhatom; ezt pedig, mint a birói hatáskört sértőt, akarnom nem lehet: és épen ezért a bizottság véleményében kifejtett alapelveket magamévá teszem, mert azok által gondosan kerülve van azon szerfelett keskeny vonalnak átlépése, mely a képviselőház hatalmát a biró körétől elválasztja. De épen azért, tisztelt ház, mert ezen elveket magamévá teszem, a bizottság második véleményes jelentésében is kifejtett azon nézetet, hogy Böszörményi László ellen a vizsgálat megengedését megtagadhatónak nem tartja, nem pártolhatom. Ez alkalommal kötelességemnek ismerem minden tartózkodás nélkül kijelenteni, hogy a bizottság első véleményének nyomán és akkor létezett körülmények és ténj'álladék szerint magam sem tartottam volna megtagadhatónak az engedély megadását; de most, a jelen megváltozott viszonyok között és megváltozott tényálladéknál fogva, épen ellenkező meggyőződésben vagyok. Az ok, t. ház, igen egyszerű: a bizottság mindkét véleményén ugyanazon elvek szövődnek keresztül ; azonban ezen elvek a két véleményben különböző alkalmazást találnak. Hogy ez iránti állításomat igazolhassam, mindenek előtt egy előleges kérdés iránt kell tisztába jönnünk. Létezik-e sajtótörvényünkben nyoma annak, hogy a szerző, szerkesztő és kiadó, sajtóvétség esetében, egyetemlegesen vannak kötelezve? Törvényünknek 30. és33-ik szakaszai —- nem is emlitve a 13-ikat — épen az ellenkezőre tanítanak meg bennünket. Mert a felelős szerkesztő csak azon esetben vonathatik feleletre, ha a szerzőt feleletre vonni nem lehet. A törvénynek, t. ház, ugy egész szelleme, mint világos értelme minden más magyarázatot kizár; de hogy a közvádló is ugy értelmezte — mert hiszen másként nem is értelmezhette — a törvényt, kitetszik általa a képviselőház tisztelt elnökéhez beadott első kérvényének következő szavaiból: „ A vizsgálat által azonban kiderült, hogy a kérdéses czikk szerzője annak közzétételeért feleletre nem vonathatik, mert Rudnay József úr, kihez a válasz intézve volt, azt közzé nem tette, de nem is tehette, mert ő a levelet csak augusztus 29-én vette, holott annak tartalma a „Magyar Újság" czimü lapban már egy nappal előbb, t. i. aug. 28-án megjelent, a most nevezett lap szerkesztője pedig e részben a vizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint csak annyi felvilágosítást nyújt, hogy 6' e választ azon meggyőződésben közlötte, hogy az csakugyan Turinban lakozó Kossuth Lajostól származik, ellenben azon lényeges körülmény, hogy a szerző ezen levelét sajtd utján közzé tétetni szándékolta volna, kinyomozható nem volt, s igy azou vélelem, hogy ezzel a szerző akaratán kívül visszaélés ne történt volna, lerontva nem levén, e nélkül őt a sajtótörvény utján feleletre vonni nem lehet. A körülmények eme helyzetében előáll a sajtótörvény 33-§-a, mely azt rendeli: „Ha a szerző felelősségre nem vonathatnék, a nyilatkozatban kijelölt felelős személyek is feleletteherrel tartoznak." A közvádló ezen nyilatkozatában világosan elismeri, hogy a felelős szerkesztőt csak azon esetben éri a felelősség súlya, ha a szerző feleletre nem vonathatik. De még világosabban kijelenti a közvádló azt, hogy a szerző és szerkesztő közt semmi solidaritas nincs, a képviselőház t. elnökéhez okt. 31. és nov. 5-én állítólagos sajtó vétségek miatt benyújtott kérvényeiben, a melyekben világosan kijelenti, hogy Böszörményi Lászlót csak mint tanút idéztette meg, kitudása végett annak, hogy ki a szerzője a kérdéses czikknek, s miután Böszörményi mint tanú meg nem jelent, csak ezen esetre nyújtotta be kérvényét a képviselőházhoz a Böszörményi elleni vizsgálat engedélyezése végett; és ezen két rendbeli nyilatkozatában a közvádló még azt is világosan kijelenti, hogy Böszörményi László csak esetleg, t.i. azon esetben,ha a szerzőt kitudni nem lehet, vonathatik perbe. (Helyeslés a baloldalon.) És kérdem a t. házat, hogy még azon esetben is, ha sajtótörvényünk ide vonatkozó része hiányos volna — pedig sajtótörvényünknek épen ezen részét igen is világosnak tartom — még azon esetben is szabad-e nekünk szigorúbb értelmezést adni a törvénynek, mint azt maga a közvádló tette ? (Helyeslés balról) a vádló, ki hivatalos kötelességénél fogva gyakran még azon esetben is kénytelen üldözni, a hol egyéni meggyőződése szerint bűnt nem talál. És kérdem a t. házat, jogában áll-e a közvádlónak már most feleletre vonatni s vizsgálat alá vétetni azt, kire nézve ő maga elismeri, hogy csak esetleg, tudniillik a szerző feleletre nem vonathatása esetében felelős? Hiszen nincs, de nem is lehet köztünk kétely arra nézve, habár t. barátom Horváth Lajos ellenkezőleg nyilatkozott, hogy a feleletre vonatás nem a büntetés kiszabásánál kezdődik, hanem kezdődik a feleletre vonás a vizsgálat alá vétel első pillanatában. És igy, meggyőződésem szerint a felelős szerkesztőt mint vádlottat még megidézni sem szabad mindaddig, mig a szerző feleletre vonása a lehetőség határai között van. Nincs tehát, t. képviselőház, sajtótörvényünk-