Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-175

CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18. 1867.) 225 végre nem hajtja, sőt az egyéni szabadság megsértéseért is. Tehát nem hajtott végre egy intézményt, mely a sajtószabadságra nézve különösen fontos. De vau még két intézmény, nevezetesen a közvádló és az úgynevezett bünvizsgáló biró, vagy a mint most kellene nevezni, vizsgáló biró, a kik szintén a köztörvényhatóságok által választandók lennének. A minisztérium azonban jónak látta ezeket kinevezni, és nem érte be azzal, hogy a ház által föl volt hatalmazva arra, hogy rendes birákul a királyi és kerületi táblákat, tehát kinevezett hivatalnokait alkalmazza — mert a szerint az egész sajtóeljárásban vádló is biró is lehet — hanem a közvádlót és a bünvizsgáló birót is kinevezte. De még ez sem elég: egy leiratban azt határozta meg, hogy a közvádlónak hatásköre az egész országra kiterjedjen. Sőt elhatározta, hogy annak minden rendeletei jogerőre emelkedett bírói Ítéleteknek tekintetvén, hatalommal is végrehajtassanak. Annálfogva a törvényhatóságok tartoznak brachiumot adni, ha a közvádló kéri, t. i., hogy ha pl. egy tanú nem akar megjelenni, mint ezt pl. Pestmegye alispánja tette, ki bizony jól tette, hogy meg nem jelent egy hordár-féle ember által neki kézbesített idézésre. T. képviselőház! méltóztassanak megbocsátani, ez nem Magyarország fönálló törvényeinek megsemmisitése-e"? Magyarországban tudjuk azt, hogy birói idézésre tartozik a tanú megjelenni; ha meg nem jelenik, 16 márka a büntetése. A minisztérium ezt is megvéteti és ezen tul, ha meg nem jelenik, Ebeczky parancsára viszik, mint gonosztevőt erővel. Ez alól még a képviselő sincs kivéve, és Böszörményi László képviselő társam nagy hálával tartozik a mostani bünvizsgáló urnák, mert a miniszteri rendelet szerint joga lett volna ó't, mint tanút, Pest város karhatalma utján, maga elé hnrczoltatnia; de ezt nem akarta végrehajtani, és azért folyamodott engedélyért a képviselőházhoz, mert alkalmasint maga a kormány észrevette, hogy nagyon is fön találta kezdeni. Már most, kérdem, az egyéni szabadság nem a legnagyobb mérvben van-e megtámadva, ha egy képviselő tanúskodni nem akar és a bünvizsgálónak ugy tetszik, ez vagy bárki más erőszakkal is eló'állittathatik ? Ezeket csak annak indokolásául hozom föl, hogy bizony méltó figyelmet igényel és méltó aggodalmakat okoz az, midőn látjuk, hogy a t. minisztérium törvényalkotási és törvénymagyarázási jogot vesz igénybe, s ez által nemhogy liberálisabbá tenné a 48-diki drákói törvényeket, hanem ellenkezőleg, azokat saját hatalma öregbítésére, az egyéni szabadság sérelmével, átalakítja. En tehát, t. képviselőház, annak kijelentése fellett, hogy ezen okoknál fogva a tizes bizottság nézetét nem pártolhatva. Nyáry Pál nézete szerint, a közvádló kérelmét elutasitandónak tarKÉFV. H. NAPLÓ. 186%- V. tom, bátor leszek egyébiránt a t. ház asztalára egy határozati indítványt letenni. (Szavazzunk! Halljuk !) (Olvassa): ,,Miután a magyar kir. minisztérium a képviselőház f. é. ClI-dik ülésében 698. sz. a. hozott azon utasításának, miszerint a sajtóügyben* esküdtszéki birói eljárásnak az 1 848-diki 18. t. ez. és az ennek alapján még akkor kibocsátott miniszteri rendelet szerint életbe léptetése hagyatott meg, nem egészben tett eleget: ezennel utasitólag elhatároztatik : ,,1-ör hogy az ott kijelölt öt helyen az 1848diki miniszteri rendelet 10. §-ának értelmében a köz vádlót és vizsgálóbírót ne nevezze, hanem az ottani hatóságok által választassa ; ,,2-szor hogy az ugyanazon rendelet 11-dik §-ában körülirt perbefogatási bíróságot szintén a hatóságok szabad választása utján léptesse életbe." Várady Gábor: T. képviselőház! Midőn azok után, miket Nyáry Pál t. képviselőtársam elmondott, szót emelek, ez nem azért történik, mint ha hinném, hogy érveim némi befolyással lehetnek a t. ház hozandó határozatára — mert hisz az előttünk fekvő tárgynak alapját tekintve, alig lehet köztünk jelentékeny véleménykülönbség — • hanem szót emelek főleg afölötti örömöm nyilvánitásáért, hogy a megoldandó jelen nagy fontosságú kérdésnél nem választ el bennünket jelentékeny elvi különbség, és nem tolakodik közénk a pártállásnak oly sokszor áttörhetlen gátja. f En mai tanácskozásunk elvi oldalát ugy tekintem, t. ház, mint egy oázt a sivatagon, melyen a pártküzdelmektől oly gyakran és oly nagy mérvben igénybe vett lélek nyugpontot keres, talál és megpihen ; ugy tekintem ezt, t. ház, mint különböző utakon, de egy czélra törekvő utasoknak baráti kézszorítását azon ponton, a melyen útjaik összefolynak. S épen ezért, mert arról van szó, hogy a képviselő részére szükséges immunitás biztosittassék, mert arról van szó, hogy ezen immunitás fentartásával egyszersmind a képviselőháznak függetlensége és szabadsága is megvédessék: én ezen kettős czél elérésére, legalább jelen viszonyaink közt, positiv törvény hiányában nem találok nézetemnek inkább megfelelő biztos eszközt, mint elfogadását azon elveknek, melyek a kiküldött bizottság véleményében körvonalozva vannak. (Helyeslés.) Megengedem, hogy lehetnek közöttünk, a kik a képviselőháznak azon jogát, midőn concret esetben a képviselő immunitását föntartja vagy elvonja, szűkebb korlátok közé akarnák szorítani, mint az a bizottság véleményében körvonalozva van; míg más oldalról tudom, hogy vannak többen, kik a képviselőház ezen jogának tágítását 29