Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-175
224 CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18. 1867.) iránt; kijelentem tehát,hogy én nem tartom szükségesnek a levélben azon passust, mely az incompatibilitásra vonatkozik: hiszen erre nem szükséges, kivált most, senkit figyelmeztetni; de ha már benne van... (Átalános derültség) t. ház, de ha már benne van: (Derültség, zaj) csak az a kérdés, hogy van-e benne egyúttal oly veszélyes izgatás, melyet a 48-diki 18. tczikk 6-dik §-a tilt? (Fölkiáltások: Ez a bírósághoz tartozik!) t. i. tettleges felkelésre való izgatás. (Főikiáltások: A bíró dolga!) Dehogy van! (Zaj.) De ha volna is valami, rósz néven vehető-e? Az olyanforma seb, melyet azon kés, mely vágta, azonnal kigyógyit. Nem azt mondja-e Kossuth mindjárt az incompatibilitas megemlítése után : „De hátezáfoljonmeg engem a bécsi udvar : övé az ország és hatalom. Győzze meg nemzetemet, hogy nincs igazam, Állitsa helyre az 1848-ki alkotmányt csonkitatlanul és tartsa meg hűségesen. Akkor a magyar nemzet elégedettnek érzendi magát, bármi legyen is az én véleményem, Higye el, jobban, szerencsésebben fog gondoskodni saját javáról és hatalmáról, minc minden által, a mit a birodalom egységi rögeszméjének hízelgő tanácsosai javasolhatnak." Hiszen ez nem veszélyes izgatás, ez a legjobb tanács! (Zaj. Nagy derültség.) Igen, uraim, mint magyar polgárok tegyük keblünkre kezünket: nem ezt kellene-e a legfőbb miniszternek, Beustnak és saját minisztereinknek is tanácsolni ő felségének? Igen, mert igaz az, mint Kossuth mondja, hogy a mai világban már a szuronyok is gondolkodnak. Többé már nem oly buta a nép, hogy mindent, a mit mondanak neki, azért, mert a hatalom mondja, hódoló tisztelettel fogadjon. Ily tanácsot ad Kossuth levelében, és ily tanács, t. ház, nem veszélyes, mert midőn levele elején azt mondja.. . (Zaj. Közbeszólások: Tudjuk, mit mond !) Tessék engem kihallgatni önöknek! (Zaj.) De ne tessék a birodalmi egység nagyhatalmi állása stb. eíféle egyedül üdvözitő tanokkal előállni. Bocsásson most meg a t. ház, ha feljogosítva érzem magamat a trónbeszédbó'l.. . (Hajijuk ! Mások: Nem kell!) No már, kérem, ez oly idézet, melyet hódoló tisztelettel tartoznak fogadni a t. képviselő urak. (ügy van! A balon: Halljuk!) Az 1865-ki trónbeszéd 10-dikkikezdéseígy van: „E közös ügyek létezése már a pragmatica sanctioban találja alapját." Ez még semmi. (Átalános nevetés. Derültség, zaj. Halljuk!) Nekem nem semmi, hanem önöknek tán semmi. „Ez eszme vezérelt minket 1860-dik évi okt. 30-án kelt diplománk kiállításában, és jelenleg is azon erős meggyőződésben élünk, miszerint az abban körvonalozott közös ügyek közös alkotmán yszerü kezelése birodalmunk egységes létének és hatalmi állásának elutasithatlan kO] vetelményévé vált, mely elől minden egyéb tekinteteknek háttérbe kel vonulnia. Elvárjuk tehát kedvelt Magyarországunk hű rendéitől és képvise! lőitől, hogy ez érintett határozmányainkat a méltányosság kibékülékeny szellemében tárgyalandják, ! és ha az ei'észben felmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, egyedül oly módosítási javaslatot terjesztendenek elénk, a mely birodalmunk életfeltételeivel öszhangzásba lesz hozható." Mit tesz ez, t. képviselőház? Semmi mást, mint hogy ha sanctio pragmaticában kikötött függetlensége hazánknak a birodalom nagyhatalmi állásával meg nem egyez, akkor valami surrogatumat kell a reichsrathnak kitalálni — mi a közösügyes törvényekkel meg is történt. Az 1861-íki első leiratban nem kevésbbé fontos következő szavakat találunk : „Ebből ugyan az országnak belügyei kormányzatát (tehát csak enynyit), mint ez az 1790. 10. t. czben megállapittatott. következtethetjük, de valamint ebből semmikép jsem következik, hogy a Magyarországunk s több országaink közt létező válhatlan kapcsolatot csak az uralkodóház egysége képezze, ugy azon állítást is ; hogy a Bíagyarországunk és egyéb országaink közti viszony egyszerű személyes unió legyen, Magyarországnak törvények s a történelem folytában tettleg kifejlődött államjogi állása világosan megczáfolja." Tagadtatik tehát a personalis unió. Nem sokkal nagyobb szó-e ez, mint mikor Kossuth Lajos nem hiszi, hogy Magyarország függetlensége az uralkodóház birodalmának lételével incompatibilis, de azt mondja rögtön utána: „Tied az ország és a hatalom, győzd meg a népet az ellenkezőről és a nép belefog nyugodni" —? Bizony, t. képviselőház, mondtak már nekünk ennél nagyobb dolgokat is ; de azért hála Istennek ugy látszik, megvagyunk, vagy legalább van reményünk, jövőben majd csak megleszünk. Egyébiránt, t. ház, még egy pár szóval érinteni fogom azt, hogy a t. minisztérium micsoda úton-módon kivan az országos sajtóügyből valósá| gos kormányintézményt csinálni. Az 1848-iki I XVIII-ik miniszteri rendeletből, mely mind az országgyűlés-, mind ő felségétől elfogadtatott, az áll, és erre most is utasítva volt, hogy úgynevezett perbefogató bíróságot köteles a minisztérium felállítani minden törvényhatóságban. És fel is állított. Méltóztassék megfontolni, ez nagyon fontos kérdés, és épen ezen szempontból tartom én a ház kötelességének, hogy ezen kérdést szigorúan méltóztassék megbírálni: mert ezen intézmény, mely az egyéni szabadságot némileg biztosítja, el van törölve, illetőleg nincs az e részbelí törvény végrehajtva. D e én ugy tudom, hogy a 48-ki törvények szerint nem csak azért felelős a minisztérium, a mit törvény ellen tesz. hanem azért is. ha a fönálló törvényt
