Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-175

CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov, 18. 1867.) 901 dott, egyátalában semmi összeköttetésben a szőnyegen levő kérdéssel, tudnillik az engedély megadása vagy megtagadásának kérdésével. Mert mit kér a közvádló ? A közvádló azt kéri, hogy a vizsgálatra adassék engedély s csak esetleg a perbe fogásra. A t. háznak, szerintem, valamint a bizottság vélekedése szerint is, csak azt lehet tehát vizsgálata tárgyává tenni, vajon van-e oly összefüggés Böszörményi László személye és az állitólabüntény közt, melynél fogva szükségessé válhatik, hogy a nyomozás Böszörményi László személyére is kiterjesztessék ? s hogy eló'állhat-e a vizsgálat alapján annak lehetősége, hogy Böszörményi bizonyos körülmények között és bizonyos előzmények mellett perbe is fogathassák? Én, t. ház, erre most is csak igennel tudok felelni, mert az összefüggést helyreállitva látom: tudnillik azon czikk, melyben a közvádló saját fölfogása szerint sajtóvétséget lát, csakugyan a „Magyar Újság"-ban jelent meg, s ennek Böszörményi László a felelős ; szerkesztője. De megvan ez összefüggés Nyáry |Pál beszédének értelme szerint is, mert ő azt imondja, hogy a szerkesztő akkor vonatkatik feleletre,' ha a czikkiró nem vonathatik feleletre; tehát szerinte is előállhat azon eshetőség, hogy bizonyos körülmények között, bizonyos előzmények mellett, Böszörményi csakugyan perbe fogathatik. (Élínk helyeslés a középen.) Én tehát, t. ház, nem kívánom tovább terhelni figyelmét, mert azt hiszem, hogy azon a téren, melyre Nyáry Pál képviselő úr állott, mi a vitát el nem fogadhatjuk ; (II lyeslés a középen) s miután Nyáry Pál képviselőtársunk indokolásai által egyátalában nem látom a tizes bizottság véleményeinek érveit és indokait kiforgatva : egyszerűen ahhoz ragaszkodom. (Elénk h'lyeslés a középen. Szavazzunk!) HaláSZ Boldizsár: Tisztelt ház! Meglepetve hallom a szavazásra való felhivást, mert ha van tárgy, mely megérdemli, hogy felette vitatkozzunk, azt hiszem, hogy ez oly tárgy. Már magában a sajtószabadság üg;ye, a képviselői immunitás és Magyarország eddigi, a törvényalkotás-, végrehajtás- és magyarázásra vonatkozó közjogának megváltoztatása (Egy hav./: Micsoda változtatás f) mind oly fontos kérdések, hogy egyenkint is megérdemlik a ház figyelmét; hát még együtt véve! • A mi illeti azon elveket, melyeket a tizes bizottság kiindulási pontul megállapított, én is kénytelen vagyok azokat elfogadni, mert a tisztelt háznak eddigelé szabályai e tekintetben nincsenek ; kénytelen vagyok elfogadni annyival inkább, mert •saját nézetem indokolásául szükségem van rajok; elfogadom azért is, mert &z angol parlamentnek azon alapelvét, miszerint a képviselőt azért nem engedi minden előforduló esetben perbe fogatni és zaklatni, mert annak saját kötelessége teljesítésében elébe gátokat tétetni nem enged. Ez csak nem azt teszi, midőn azt jelenti ki a tizes bizottság, hogy törvénytelen zaklatás ellen kötelessége a háznak minden képviselőt megvédeni ? Egyébiránt bocsássa meg a t. ház, ha. mint szoktam, mindig elvből indulva ki, fogok a tárgy vitatásához szólani. Hogy a sajtószabadság épen oly védbástyája a többi alkotmányos szabadságoknak, mint a milyennek mondotta az 1848-iki törvényhozás a megyéket: egy nevezetes angol államférfira, Cobdenre hivatkozom, ki azt jelentette elvül ki: „Vegyetek el a néptől minden egyéb alkotmányos jogokat, csak a szabadsajtót hagyjátok meg: ez a többit is mind visszaküzdi." Miért? Mert hogy a Fajtószahadság, a közvélemény elismert nagv hatalom , igazolja azon félelmes éjszaki óriás, az orosz császár példája, ki nem csak otthon saját birodalmában, hanem minden más nevezetesebb országban gazdagon rubelekkel fizeti a sajtó kezelőit, hogy a közvéleményt lehetőleg részére és érdekében alakítsák át. T. ház ! midőn e tárgy először szőnyegre került, t. i. a 102. ülésben, midőn a sajtó fontosságát többen kitüntették, emlékszem, hogy Jámbor Pál képviselő úr hivatkozott Beaumarchais franczia iró azon szavaira , ki kérdeztetve, hogy a sajtó mennjure szabad, igv felelt: „Szabadon irhát ön mindenről, kivéve a kormányt, az udvar embereit, a katonai, az egyházi személyeket, tanárokat, postatiszteket.

0 Maga sem tudta még akkor, hogy belőle micsoda prófétai lélek szólt, t. i. hivatkozott azon szavaira, melyek ezt mondják: „Ha azt kérdik, hogy miről szabad irni, megmondtam, miről nem szabad.* Hála Istennek, most még nem jutottunk eny. nyíre; de hogy a kormány nem veszi jó néven, ha ellene irnak, azt mutatja Böszörményi példája. Mert hiszen lesz alkalom bebizonyitni, hogy Nyáry Pál t. képviselőtársam- és elvbarátomnak tökéletesen igaza van, midőn azt mondja, hogy ha az, mi vele történik, sem üldözés, mi hát az üldözés ? Mert az tagadhatlan, hogy midőn közvádló úr kikopik egyik érvezéséből, kénytelen másikat keresni fel. Követve Nyáry példáját, én is egy hasonlatossággal élek. Hasonlítom a közvádlót eg-y uradalmi vadászhoz, kinek meg van parancsolva, hogy az uraság tractájához vadat hozzon, de részint azért, mert (Zaj) fegyvere csütörtököt mondott, és részint, mert a határban nem igen talált alkalmas vadra, valami bibiczet vagy gólyát, snepfet hoz elő. (Nagy zaj és derültség.) Igaz, azt lehet rá felelni, hogy az a gusztustól függ, ki milyen vadat kíván asztalára feltétetni. Kossuth levelét illetőleg is minden attól függ, hogy melyik párt szemüvegén nézzük. Felvilágosításul