Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-175
222 CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18. 1867.) egy adoma jut eszembe a czigányról, akinek végtelen fertelmes fia volt — nem azért, mert fekete volt, mert hiszen minden czigány fekete, és az ördögöt is, mint a néger, hihetőleg fehérnek festi — hanem azért tartatott csúnyának, mert ragyás, púpos, sánta, béna és félszemű is volt. Mindamellett, midőn azt kérdezik tőle, hogy szerethet oly fertelmes nyomorékot ? röviden azt feleli: „Néznétek csak az én szememmel, majd szépnek látnátok." Hyen, uraim, a pártok szemüvege is. Mindig a párt érdeke szerint mutat. Azonban figyelmezzünk, uraim, arra is, hogy már ez is párt-kérdéssé fajult; pedig: „kodie tibi, cras mihi" . . . (Nagy derültség) akarom mondani: „hodie mihi, cras tibi." (Zaj.) Mint előre bocsátám, ezt a kérdést közjogi szempontból bírálom meg. Hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak összekeverése mennyire veszélyes, ezt mindnyájan tudjuk ugyan; azouban Montesquieu-nek a törvények lelkéről irt könyvében (melyet Fábián Gábor képviselőtársunk 1833-ban magyarra fordított, azért, hogy mi magyarok megtanulhassuk)ezt olvassuk: „Ahol egy személyben, vagy tisztviselői karban vagyon a törvényhozó és végrehajtó hatalom egyesitve, ott szabadság nincsen." És én kijelentettem már akkor, a midőn a t. képviselőház néhány nap előtt el levén árasztva a kérvények sokaságával, azt tapasztaltam, hogy a véleniénvek nagy része azon végződik, hogy a kérvény a minisztériumhoz pártolólag áttétetik, figyelmeztettem a t. képviselőházat, hogy valamint a képviselőháznak nem szabad még ilyenforma utasító vélemény nyilvánitásával is a kormányzati térre átlépni, mert az ilyesmit csak a haza veszedelmes perczeiben, midőn az magát permanensnek nyilvánítván, conventté alakul át, lehet elnézni. De kijelentettem ugyanakkor azt is, hogy valamint kormányozni, mint képviselő, nem akarok, ugy a kormánynak sem engedem meg, hogy a törvényalkotási térre átmenjen. Es miutín én azt tapasztalom, hogy a t. minisztérium a háznak azon határozata alapján, melyet a sajtóügyben kapott, törvényalkotási jogot vindicál magának, kénytelen vagyok a t. képviselőházat annak veszélyes voltára figyelmeztetni, már csak azért is, mert, mint t. barátom Nyáry képviselő elvtársam érintette, magok a 48-iki törvények a sajtóra vonatkozólag valóban drákói szigorralbirnak. Hiszen azok a magas cautiok véghetetlen szigorú büntetést szabnak. Hazánkban az eddigi törvényes gyakorlat szerint 3 évi börtönbüntetés a halálos büntetéssel tartatott egyenlőnek , a sajtóvétségek pedig 6 évi börtön és több ezer forint pénzbirsággal büntettetnek. Nem nagyon szigorú törvények-e sajtótörvényeink? De én ezt mellőzöm, mert míg a törvény törvény lesz, szentnek és sérthetetlennek tartsuk; de azt vártam a t. minisztériumtól, melynek létrejöttét ugy vártam, mint a Messiást, hogy ezen szigorú törvényeket ne tegye még szigoruabbakká, s ott a hol lehet enyhitse. Csak egy szót említek az 1848-iki miniszteri rendeletből, csak azért, mert utasítva volt a 44-ki bűnvádi j'avaslat figyelembe vételére. Kibocsátott rendeletében, miután ott ezen szó használtatik : „bünvizsgáló biró," ezt teljes készséggel átvette a minisztérium, sőt a mint későbben a tanukra vonatkozólag szó lesz, és a mint Szini Károly ügyében is előfordult, hogy a sajtóügyben valóságos criminalitás vétetik föl, és hogy a t. minisztérium nem tévedésből, hanem szántszándékkal igényli magának a törvény-alkotói jogot, az igazságügyminiszter urnák saját szavait fogom idézni, melyeket folyó évi szeptember 18-kán Pest vármegyéhez intézett rendeletében méltóztatott alkalmazni. Ott ez áll: „Elég hivatkoznom arra,, hogy az esküdtszék alakitására vonatkozó rendeletem az országgyűlés mindkét házától nyert felhatalmazásom alapján keletkezett, s miután e téren a törvényhozás jogait gyakoroltam, nem lehet tőlem elvitatni azon jogot is, hogy önalkotta rendeletem valódi értelmét felmerülő kétségek eseteiben enmagarn határozhassam meg." Hallott-e ilyesmit valaha valaki ? hogy a kormány egyúttal törvényhozó is! (Nem erről van a szó!) Hiszen ha a képviselőház kínálva kínálta volna is ezen jogot a felelős kormánynak: mint törvénybe ütközőt nem lett volna szabad elfogadnia. A képviselőháznak magának sincs joga királyi szentesítés nélkül kötelező törvényt alkotni; annál kevésbbé van joga a kormánynak törvények alkotására. (Zaj. Felkiáltások; Nerr, idetartozik! A dologra!) De nagyon is a dologra tartozik, mert azt tartom, hogy Magyarország közjogának megsértését megróni a képviselőház kötelességei közé,tehát a dologra tartozik. (Zaj) Ha Pulszky Ferancz ur, mint közbeszólásából tapasztalom, és az ellenvéh minyüek nem méltóztatnak engem kihallgatni akarni, a t. elnök urat leszek kénytelen a házszabályok 70-ik §-a szerint felkérni, hogy függeszsze fel az ülést, mi azonban egy óránál tovább nem tarthat. Többet nem is kivánok. (Zaj) Elnök: Csendet és mindenesetre türelmet kérek. HaláSZ Boldizsár: Meg vagyok győződve, hogy igénytelen szavaim a túlsó oldalon nyomatékkal nembirnak; nagyobbhatásértidézhetnémugyan Bentham ide vonatkozó fontos szavait; de látom,hogy már az is sok, a mit eddig i déztem: hát áttérek magára a dologra, illetőleg annak magánjogi oldalára. A szőnyegen levő concret esetben a tizes bizottság által kiindulási pontokul felállított elvek
