Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-175

220 CLXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 18. 1867.) így fogta föl a kérdést a bizottság is, és a legnagyobb óvatossággal és objectivitással fogott nehéz föladatának megoldásához, mely abban ál lőtt, meghatározni az immunitás fogalmát, fölállitni a vezérelveket, megvonni a határt, melynek korlátai közt lehet és kell mozogni az elvek alkalmazásánál. Helyesek voltak e a bizottság nézetei ? azt a t. ház bölcsesége fogja meghatározni; de annyi tisztának látszik előttem, hogy a bizottság véleménye ugy, mint az a ház asztalán fekszik, a fölállított és előadott vezérelvek szempontjából, teljesen indokolt. Miért állította föl a bizottság e vezérelveket, ugy mint fölállította; miért mondotta ki azt, hegy a ház a vád objectiv és subjectiv tényálladéká.ak vizsgálatába nem boesátkozkatik, és a perbe fogó vagyis a nagy jury jogait nem gyakorolhatja? ki van fejtve a véleményes jelentésben; s nekem elég legyen erre csak egyszerűen hivatkoznom. Meglehet, a bizottság által fölállított elméletnél fogva, igen sok esetben lesz kénytelen a ház megadni az engedélyt akkor is, midőn az állítólagos vád tárgya, vagy a vád és a vádlott képviselő személye közt az összefüggésnek csak laza jelensége forog fön; de igaz az is, hogy ezen elméletnél fogva a birói eljárás függetlensége és szabadsága lehetőleg biztosítva lesz. (Eiiukhely slés a középen.) Én pedig, t. ház, az igazságszolgáltatás szabadságára és függetlenségére igen nagy súlyt helyezek, elannyira, hogy míg egy részről mindig visszautasitanám a hatalom minden oly törekvését, mely arra volna irányozva, hogy megtámadja a ház épséget, egyes tagjai jogosulatlan zaklatása által: ugy viszont, én legalább, soha sem használnám föl az immunitást ürügyül arra, hogy a képviselőház egyes tagjai csak azért meneküljenek a törvényes eljárás szigora alól, mert esetleg képviselők. (Élén": tetszés a középen.) Ez, t. ház. mélyen sértené a köz érzületet és bántaná a képviselő testület méltóságát és tekintélyét, mert azon, szerintem alaptalan föltevésre nyitna tért, hogy épen azok vonják ki magokat a törvény alól, kik arra hivatvák, hogy a törvényt alkossák és végrehajtása fölött őrködje nek. (Zajos helyeslés a középen) Ugy látszik, tisztelt képviselőtársam ISTyáry Pál helyesli azon elveket, melyeket a bizottság az immunitás fogalmára nézve fölállított, de nem pártolja a bizottság véleményét az eljárásra, vagyis . a föl ál Hl ott elveknek alkalmazására nézve. Azt mondja tudniillik, hajói fogtam föl beszédét, hogy itt jogosulatlan zaklatás esete forog fön, mert a közvádló maga is azért fordult Böszörményi ellen, az alapkérvény szerint, mert azon körülmény, hogy a czikkiró akaratával adatott-e át a levél a nyilvánosságnak , bizonyítva , vagy leg alább földerítve nem volt; miután tehát a czikkiró levele és Böszörményi nyilatkozata által ezen körülmény földerittetett, s a czikkiró tudatta, hogy akaratával történt a közlés, a sajtótörvény 33-ik szakaszának világos rendeleténél fogva nem a szerkesztőt, hanem a czikkirót kell felelősségre vonni : mind a mellett a közvádlő mégis föntartja vádját a felelős szerkesztőre nézve, azon oknál fogva, mert a szóban forgó czikk irója külföldön lakik, holott a miniszteri rendelet 5, 20. és több szakasza lehetőséget ad arra nézve is, hogy a külföldön lakó egyének is megidéztessenek. Azt hiszem, ezt méltóztatott mondani. Nyáry Pál: Igen is, ezt mondtam! Horváth LajOS előadó: Megengedem, hogy ez érvelés a 33 ik szakasz s átalában a nem szabatosan szerkesztett 18-ik törvény rendelete és értelme fölött eleget lehetne vitázni. Én, t. ház, e téren is készséggel elfogadnám a vitát és az eszmecserét, mert megvan azon nézetnek is a maga jogosultsága, a melyet a tízes bizottság nem állított ugyan föl, csak csupán mint lehetőséget jelzett, hogy t. i. a sajtóvétséget a lapnak felelős személyei valamennyien elkövetik, s csak a büntetés alkalmazásának sorrendére nézve van a 33. szakaszban intézkedés téve. Elmondhatnám azt is, hogy e szó : „feleletre vonás" nem perbe fogatást jelent, hanem szerintem büntetést; elmondhatnám azt is, hogy megvan annak oka, miért jött a miniszteri rendeletbe a 5, 20, 80. stb. szakaszok rendelkezése, t. i. mert a sajtótörvény 43-ik szakasza szerint a könyvárusok csak azon elmemüveket árulhatják szabadon, a melyek elmarasztaló ítélet által nem sújtatnak, tehát kellett a bíróságnak módot adni, melynél fogva bizonyos, külföldről behozott könyvekre a sajtóvétség bíróilag kimondathassék; elmondhatnám azt is, hogy egészen más valakit perbe fogni, elmarasztalni és más büntetni. Meg van a lehetőség adva arra, hogy külföldön lakót a biróság perbe foghasson, arra is, hogy azt elmarasztalja, de arra nincs, hogy büntethesse, mert a magyarországi biróság sújtó keze a külföldön lakót utói nem érheti, a mennyiben a sajtóvétség nem közönséges bűntény. Azonban mindezekről jelenleg nem kívánok szólani, mert azt hiszem, hogy a törvény magyarázása egyátalán nem tartozik a ház hivatásához (Helyeslés) s túlhaladja hatáskörét. Azon kérdésnek kinyomozása, vajon a czikk irója, mint felelős perbe í'ogathatik-e, a vizsgálat feladatához, eldöntése pedig, valamint a törvény magyarázata is, az esküdtszéki biróság hatásköréhez tartozik. (Elénk helyeslés.) De, ha nem tartoznék is, az esküdtszéki eljáráshoz vagy a vizsgálat föladatához, véleményem szerint még akkor sem volna azon kérdés, a melyet t. képviselőtársam Nyáry Pál elő-