Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

132 CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) mint gyakorolt 48 előtt, de még annyi jogot sem gyakorolhat, mint gyakorolt 48-ig. És igy igen jól tudhatta különösen Heves vármegye,hogy mind­annyiszor a kormány rendeleteit visszautasítani nem lehet; igen jól tudhatta Heves vármegye, hogy van egy magasabb hatalom, van egy biróság, mely a kormány eljárása fölött itél és őt feleletre von­hatja, s ez az országgyűlés ; és azért igen jól tud­hatta Heves vármegye, hogy neki mint megyének egy országyülés jogkörébe vágni nem szabad. Hogy miért nem szabályozta ezen kérdést a 48-iki országgyűlés: arra felelni nem szükséges. Nem szabályozta azért, mert erre physikai ideje nem volt. Azt tisztán ki lehet mutatni, hogy Heves me­gye mennyiben ment körén tul; de hogy a kor­mány mennyiben sértette volna meg a törvényeket, a mint azt a bal oldal igen sok tagja állitá: azt véleményem szerint bebizonyítani teljes lehetetlen. Kivánják a túlsó oldalról, hogy a kormány | törvény szerint és szabály szerint járjon el; de kérem : mit fogunk megint arra felelni, ha a kor­mány azt fogja reá mondani: ha kívánjuk, hogy j törvény szerint járjon el, legyenek törvények? És kérdem : vannak-e ily szabályok ? De ha volná­nak is, vajon lehet-e a mostani időt a rendes idő'k mértéke szerint mérni ? vajon lehet-e a kormány­tól azt kívánni, mégha e részben volnának is sza­bályok, hogy ily átmeneti korszakban ezen sza­bályokhoz rendszeresen tartsa magát ? vajon méltányos volna-e tőle azt kívánni, hogy a törvé­nyeket szigorúan tartsa meg, midőn, úgyszólván, minden törvények csak keletkezőben vannak? — Hogy ez igy van, annak, gondolom, tisztelt képvi­selőház, se a bal, se ajobbíoldalnem oka : de tény, hoery igy van. Ha én kényelmes országúton megyek, és engem ezen útról valami erőszak, egy nagyobb hatalom levon, s elvisz árkon, bokron keresztül és bevisz valami setét erdőbe, s összeköti kezei­met ; és akkor ott egyszerre azt mondja: „Én té­ged felszbaditalak , leveszem a köteléket szeme­idről, menj a honnan kiindulál!" Mi történik akkor? Legelőször is szétnézek sazt nézem, merre van az országút, a rendes országút, a honnan ki­indultam, és ha magamat e részben tudom tájé­kozni, akkor sebesebb léptekkel és nagyobb ug­rásokkal fogok a rendes országút felé haladni; de ugyanazon árkon, bokron és tüskén kell keresz­tülmennem, hogy oda jussak. Véleményem sze­rint igy van most a kormány is. Mi rá bíztuk, hogy árkon bokron keresztül vezessen minket a rendes országútra, a törvényesség útjára. De kér­dem, t. képviselőház ! lehetséges-e ez egyszerre ? Meg vagyok szentül győződve, hogy a kormány­nak az feladata, az czélja, hogy a nemzetet — ha lehet — még ma a rendes törvények útjára vezesse ; de a természeti törvények szerint azt oly köny­nyen kieszközölni teljes lehetetlen. És mégis ilykörülmények közt csodálatos dolog, hogy min den bajok között a kormányra még azt 'sem lehet ráfogni, hogy a törvényeket, vagy hogy a nemzet jogérzetét sértette volna. A jóságos gondviselés mindig ad a nemzet­nek oly eszközöket, melyek lételét biztosítják. Meghajlok a megyéknek múltja előtt ; elismerem, hogy a megyék megtartották a nemzetet, ha más okból nem, megtartották legalább azon okból, hogy 52 oly tűzhe­lyet alakítottak a nemzetnek, melyen a nemzeti érzület örök táplálékot talált. De, uraim, a mint ezt elismerem, ugy világosan bevallom, hogy ezen túl nem csupán a megyét tartom azon eszköznek, mely képes az országot megmenteni, hanem azon eszköznek tartom a népképviseleten alapuló, nemzeti érzelmű, szabadelvű, becsületes kor­mányt. (Helyeslés jobbról.) Véleményem szerint ez fogja Magyarországnak ezentúl jövőjét biztosíta­ni, azt nagygyá emelni: és azért tisztán kimondom, t. képviselőház, hogy midőn mi ezen oldalon a kormányt pártoljuk — bármennyire tiszteljük is egyenkint a személyeket, mégis jól tudják Ők is, bár mit gondoljanak a tul oldalon — hogy nem személyökért támogatjuk, hanem támogatjuk azért, hogy végre valahára azon rendszer, melyet Magyarország 18 év előtt megállapított, ezen or­szágban megerősödjék : mert véleményem és véle­ményünk szerint ezen rendszertől függ hazánk üdve, java és jólléte. Es igy, t. képviselőház! én még ezt sem átallom kimondani, hogy a ki a megyéknek oly jogot kivan adni, mint volt 1848 előtt, vagy még ennél is többet: az egye­nesen a 48-diki törvények ellen,,, nem mondom, szándékosan, de mégis a 48-dikí törvények ellen vét (A szélső bal oldalon: Ohő!) és indirecte azo­kat kívánja csonkítani. {Úgy van ! jobbról.) Nincs, t. képviselőház, e kormánynak más baja, csak az, hogy ily 18 év után, ily iszonyú 1 8 év után ő az első. De azt hiszem, t. képviselő­ház, ez teljességei nem ok arra, hogy ezen kor­mánynak gátakat vessünk s akadályokat csinálni kívánjunk, hanem inkább ok arra, hogy még in­kább tiszteletben tartsuk, mert ilyen áldozatra csak a legtisztább hazafiasság képes. Hiszen személyeket megbuktatni utóvégre is igen könnyű, és még csak nem is hiba. De ha ezen személyekben oly rendszert buktatunk meg, mely rendszernek még most gyönge csemetéiből valaha hatalmas életadó fa nőheti ki magát, akkor magokat a személyeket is megbuktatni, véleme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom