Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

CLXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 133 nyem szerint, nem csak hiba, hanem igen nagy, kimondhatatlan, megbocsáthatlan hiba. De hová vezetne a képviselőháznak ezen eljárása ? Vegyük a dulgot úgy a mint van. A képviselőház egy részéről beadatott egy indítvány, mely a kormány eljárását roszalja, Heves megye és Eger városa eljárását pedig helyesli. A másik oldalról beadatott egy vád a kormány ellen. Kérem a túlsó oldal t. tagjait — végig hallgattam t. képviselőtársunk Grhyezy Kálmán beszédét, melyben igen szépen fejtegette azon feladatot, mely egy ellenzék előtt áll — de kérem tagjait a túlsó oldalnak, magyarázzák meg* nekem azon talányt, hogy ők Eger városának és Heves vármegyének eljárását helyeslik, hogy ők a kormány eljárását roszalják, holott nagyon jól tudják, mi oka volt a kormány eljárásának, s nagyon jól tudják, hogy épen a váczi levél volt annak indoka, azon váczi levél, mely a pragmatica sanctioba egyenesen ütközik ? (Nyugtalanság a bal oldalon.) Igen jól tudom, t. képviselőház, hogy azt fogják erre mondani: „Itt nem elvekről, itt az eljárásról, a j takikáról vagy a formáról van csak szó." De én erre azt mondom, h^gy, én legalább, tígy vagyok meggyőződve, ha valaki egy testületnek vagy egy pártnak az eljárását s támadási formáját helyesli, jót állok érte, t. képviselőház, hogy az emberek kilencz tizede azon véleményben lesz, hogy akkor ezen pártnak nem csak eljárását, hanem elveit is helyesli. Hiszen, kérem, vegyünk csak példát. Például vegyük itt a hallgatóságot. Ha a hallgatóságnak egy része helyesli azon eljárást, azon taktikát, melyet a bal oldal követ, jót állok érte, hogy akkor ugyanazon elveket, melyeket a bal oldal magáéinak vall, szintén helyesli. Én legalább ebből más következtetést vonni nem tudok. Hiszen mi is csak a kormánynak eljárását helyeseljük; de ezen helyesléssel egyszersmind desavouáljuk azon elveket, a melyeket magáéinak vall Heves vármegye és a melyek a váczi levélben nyertek kifejezést. De ha ezt nem tekintjük is, tisztelt ház, ha csak annyiból Ítélünk is, a mennyit már eddig láttunk az országban is , látunk e teremben , vajon nem adunk-e ez által elégtételt azon absolut, megbukott kormánynak, a mely mindig azt kiabálta az egész világnak, hogy Magyarországon kormányozni nem lehet az ügynevezett „komitatswirtschaft" miatt? Vajon nem fog-e a reactio markába kaczagni, midőn azt fogja látni, hogy a felelős magyar kormánynak ugyanannyi -baja van a megyékkel, mint neki volt? nem fog-e markába nevetni, midőn azon csodálatos tüneményt fogja látni, hogy épen a legmagyarabb megyék, melyek egykor igen természetesen ellene a legnagyobb oppositiot formálták, épen azon legmagyarabb megyék, melyeknek most a magyar kormány legerősebb támaszául kellene szolgálniok, ép azon magyar megyék formálják a mostani kormány ellen is a legerősebb ellenzéket ? Aztán, ha sikerülne is a bal oldalnak, vagy sikerülne akármelyik pártnak megbuktatni a kormányt, én azt hiszem, hogy azért még a megyéket, az 1848 előtti megyéket, úgy a mint voltak, helyreállítani még sem lehetne. Megbukhatik egy kormány, megbukhatnak egyes személyek. de a megyéket régi szerkezetökben visszaállítani nem lehet. Nem kell messze mennünk: ott van az 184% esete: ekkor megbukott minden, de a megyék semmi alakban helyreállítva nem lettek. A mi a második kérdést, t. i. a vád kérdését illeti: igen szeretünk mi hivatkozni a római történetre . különösen nagyon szeret arra hivatkozni Madarász képviselőtársunk. Legyen szabad nekem is a római történetből egy esetet röviden előadnom (Halljuk!) a római történetnek legszebb korából, Caesar és Cicero korából. Akkor egy párt alakult Rómában, melynek azon czélja volt, hogyafenálló rendet fenekestül felforgassa ; akkor tájban Cicero igen hatalmas és majdnem dictator volt; ő észrevette ezen pártnak ezéíjait, és hogy megsemmisítse, felhatalmazást kért és kapott is asenatustól. E fölhatalmazás tág körű volt, és valósság'gal Cicerónak sikerült is azon párt czéljait megsemmisíteni, és igy a veszedelem a hazáról el lett hárítva. Hanem ráfogták Ciceróra, hogy ó' ezen eljárása közben a törvényeket sértette meg, és ha nem sértette is meg, neki törvénysértőnekkellett lennie, mert azt kívánta egy hatalmas férfiú, akinek Cicero útjában állott. És előállott, uraim, a néptribunus, és ilyforma kérdést tett Cicerónak : „Cicero ! esküdjél meg, hogy megtartottad a törvényt !

í£ Cicero pedig felelt: „Esküszöm, hogymegmentettemahazát." A vége azlett,hogy Cicerót pörbefogták, elitélték, és számkivetésbe ment. A néptribunus győzött, mert mellette állott a hatalmas Caesar, a ki már akkor nem sokat gondolt a nép érdekeivel. Én azt hiszem, t. képviselőház. hogy e hasonlatnak vége nem fog beütni, mert Rómában a szabad alkotmány megbukott nem sokára és Róma is a zsarnokság martaléka lett; azt hiszem, mondom, hogy ezen hasonlatnak vége nem fog beütni: Magyarországban az alkotmány nem fog megbukni, Magyarország a zsarnokság martaléka nem lesz, a kormány legalább vád alá helyeztetni nem fog, s Cicero sem fog számkivetésbe menni, mert mögötte állasenátus nagy része, mely nem oly lanyhán fogja őt védeni. mint a római senátus Cicerót, de egész erélylyel fogja védeni, és mellette áll Caesar, nem azon Caesar, a ki a nép érdekeit tekintetbe nem veszi. hanem azon Caesar, a ki rósz tanácsadóival meg nem elégedve,