Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

128 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) tehát én azt, a mi Heves megyében a teljhatalmú kir. biztosnak kiküldetése és a megyei bizottmánynak felfüggesztése által történt, egyenesen az alkotmányos szabadságot biztosító törvények elleni pártütésnek tekintem, és ez okból a kormány ellenében az 1848-ik évi 3-ik t. ez. 32. és 33-ik §§-nak, mely már a ház elé külön indítványként be is adatott, alkalmazására, a teljhatalmú kir. biztos ellenében pedig, a ki ily alkotmányos szabadság elnyomására intézett megbízást elvállalni bátorkodott, az 1507 ik évi 7-ik és 8-ik törvényczikkek értelmében való eljárás követésére szavazok. — Mitsem is használ ezek ellenében közoktatási miniszniszter urnák múlt oct. 31-én ezen házban elmondott azon beszéde, miszerint a megyék kormányzatáról szóló 1848-ki törvényeket érthetetleneknek monda és hogy ezekből Heves megyének, kormányi rendeletek ellen szegülési joga kiolvasható nelegyen: mert a ki 1848-ki 26. tezikk értelmét, mely szerint a megyéknek addigi minden jogai épségben fentartandók, megérteni nem birja, az vagy nem érti a magyarnyelvet, vagy ha igen, érteni nem akarja, és ez okból törekszik az érintett törvény szavait érthetetlenekké idomítani. Ha tehát ily kétségbevoiihatlan világosságú a szóban lévő törvény, az a kérdés merül fel itt, volt-e a megyéknek az 1848 előtti dicasterialis kormányhoz a törvénytelen rendeletek ellen nem csak felírási, de féíretételi joga is? Erre, azt hiszem, maga a kormány is igennel felel; és ha az előtt volt, az 1848-ki törvények pedig ezen megyei jogot épségben hagyák, másik kérdés, miért kárhoztatja tehát most is ép azon kormány, a mely önkénykedésével önmaga szegte meg a törvényt, azzal, hogy ez az o törvénybe és igazságba ütköző parancsszavát vak hódolattal nem fogadván, hozzá tiszteletteljesen felírt ? Es itt bocsánatot kérek, a midőn Aesopusnak a farkas- és bárányról szóló ismeretes meséje nem akarva is eszembe jutván, azon gondolatra jövök, hogy a kormány ezen szándékosan előtérbe rántott viszályt, épen a képviselőháznak együttléte idején, a midőn a megyék rendezésének kérdése a küszöbön áll, azért idézte öntudatos taktikával elő, hogy amennyiben a megyéknek önkormányzati joga a miniszteri omnipotentiának alkalmatlanságára szolgál, mely omnipotentia, ha létre jöhetne, az alkotmányosság utolsó bástyája is lerontatnék, ennélfogva azon téves tannak szerezhessen alapot, miszerint a parlamentáris kormányzat mellett, a mely a közösügyes törvényeknek a többség általi elfogadása után főleg nem egyéb önámitásnál és beburkolt csecsebecsénél, a megyék önkormányzati joga fen nem állhat. Mire csak ez a megjegyzésem van: biztos lehet abban a kormány, hogy ezzel egy önálló ér telmes embert se vezet tévútra ; ki is lesz mutatva a maga idején és helyén előtte az, hogy parlamentalis kormányzat mellett is biztosan fönállhat a megyék s a többi hatóságok autonómiája, mihelyest kötelessége szerint nem önkényes, hanem törvényes módon kormányoz, mint az 1848 ki kormány, a melynek ily baja a megyékkel soha se volt. Mielőtt azonban ezen megyei önkormányzási kérdést szőnyegre hozni lehetne is, az a kormánynak elengedhetetlen kötelessége, mutassa ki tettel, hogy ő valóságos független felelős nemzeti, és nem az idegen bécsi kormány akaratának, mely a mi nemzeti érdekeinket szemei előtt soha sem hordta, végrehajtó eszköze legyen. Áttérek már most azon kérdés taglalására, volt-e törvényes alapja annak, hogy belügyminiszter úv Eger városának f. é. szept. 8-kán hozott is méretes határozatát Heves megye által megsemmisitni parancsolhassa, csak azért, mivel Kossuth L. váczi választókhoz intézett ismeretes levelében, mint | azon kerület orsz. képviselője, azon véleményét i fejezte ki, hogy az osztrák dynastia fönáliását Magyarország függetlenségével össze nem férhetőnek hiszi, holott ezen tant, a Bethlen, Bocskay, Rákóczy fegyveres fölkeléseit nem is említve, 1849. évben a mostani kormányférfiak közül is többen a függetlenségi nyilatkozatra szavazásukkal önmagok, nem csupán szóval, de sőt tettel is erősítették; de tovább menve, tekintsék meg a jelen országgyűlést megnyitó fejedelmi tronbeszédnek, ugy az 1866-ik évi márcz. 3-án kelt fejedelmi leiratnak tartalmát, ugy ennek következtében, a többség által a közösügyivel együtt elfogadott azon 1867-ki törvényeket, melyek a Magyarország önállása és függetlensége garantiáját képező 1848ki tczikkek koronázás előtti lerontására alkotvák például a nádorválasztásról szóló 2-ik, a miniszterek választásáról szóló 3-ik, a nemzetőrségről alkotott 22-ik, az országgyűlés évenkinti üléseiről rendelkező 4-ik tcz. 6-ik §-a, stb. részint felfüggesztését, részint megsemmisítés ét, mely ek egyenkint a nemzeti önállóság és függetlenség palládiumai valának, addig a fejedelem meg nem koronázhatónak tekintetvén: és ha erre figyelnek, mindenekelőtt önmagokat kell saját tettökért elkárhoztatni, nem pedig Kossuth Lajost, a ki ezen tényei ket, mint magán hitét, csak megemlítette. Ezek azok, miket a hevesi bizottmányi határozatra vonatkozólag előadni kívántam. A mi már a kormánynak Eger városa képviselőtestülete által f. é. szept. 8-án hozott határozata megsemmisítése iránt ugyanazon hó 14-én Heves megyéhez kiadott s a teljhatalmú kir. biztos által f. hó 20-án hatalom erejével már tettlegesen végre is hajtott rendeletét illeti, erre tekintve,