Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-169
114 CLXIX. OKSZÁGOS ÜLÉS, (Nov. 4. J867.) szag népe mennyire tiszteli ma is Mátyás emlékét, ki uriasan bánt néha még a törvényekkel is, inert népünk jól tudja, hogy ezen eljárásnak alapja az igazság, czélja pedig mindig az ország java és boldogsága volt. (Helyeslés) Mindezeknél fogva nem pártolhatom Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát; s elleninditványul javaslom: jelentse ki a ház, hogy mindezeknél fogva megelégedve a belügyminiszter nyilatkozatával, Heves megye irányában követett eljárását helyesli. (Helyeslés jobbról, ellenzés balról.) GhyCZy Kálmán: Tisztelt ház! Mielőtt a szőnyegen lévő tárgyhoz szólanék, fölhíva azok által is, miket az előttem szóló tisztelt szónok úr mondott, szükségesnek tartom jelezni azon állást, melyet akkor elfoglalok, midőn Tisza Kálmán tisztelt barátom inditványát pártolván, a kormány által Heves megye irányában követett eljárásnak nem helyeslését kívánom kimondatni, Tisztelt barátom, Zala megye egyik kerületének tisztelt képviselője a minap azon véleményt fejezé ki, hogy a kormány, miután állását elfoglalta, az 186 7-ikXII. tör^ényczíkkelynek foganatotását magára vállalta, s ennélfogva az ezen törvény érvényesítése ellen irányzott tény ellen köteles volt hatalmának egész súlyával fellépni, s e magas politikai tekintet mindenesetre mentségéül szolgál eljárásának. Azt vélem s abban igen tiszrelt barátom is egyetért velem, hogy nincs itt hely Ítéletet mondani arról, hogy a váczi választókhoz intézett levélben és az azt követett nyilatkozatokban foglaltak valamely bűntény álladékát képezik-e vagy nem ? s hogy ezt az előttem szóló tévé, helyesnek nem tartom. Feltéve azonban, hogy az említett iratokban foglaltak a törvény szigora alá tartoznak, s hogy azok terjedésének gátat vetni a kormánynak kötelességében állott: akkor is a kormány ezt csak a törvény által rendelkezésére bízott eszközökkel, törvényes utón és módon tehette: mert alkotmányos fogalmak szerint a kormány a törvények végrehajtásában is csak a törvények által rendelkezésére bízott eszközökkel járhat el; s hogy csak ezekkel járhasson el , abban a köz- és egyéni szabadságnak egyik fő biztositéka, az alkotmányos és nem alkotmányos, felelős és nem felelős kormányrendszerek közti különbség fekszik. Azért tehát, midőn a kormány a törvények végrehajtásában, a köréhez tartozó közjogi intézkedésekben nem törvényes utón és módon jár el, ez ellen fölszólalni a képviselőháznak, a mely a törvény és alkotmány épségének föntartására épen a kormány irányában van hivatva, vagy legalább a ház azon tagjainak, kik e meggyőződé -t vallják magokénak, kötelességében áll. (Helyeslés a bal oldalon.) Azt mondja igen t. barátom: „Meggondoltátok-e, mit tesztek?Ha Tisza indítványa elfogadtatik, a minisztérium megbukik. Készek, képesek lesztek-e ez esetben más minisztériumot alakítani ? Remélhetitek-e, hogy a létező körülmények közt ez lehetséges legyen ? S ha, mint látszik, nem lehetséges, nem fog-e ebből forradalom következhetni? Ezt akarjátok ti ?* Erre válaszolhatnám: Igenis parlamentális fogalmak szerint a minisztérium ellen többségre jutott pártnak joga és kötelessége is, kezébe venni a kormány gyeplőjét és megkíséri eni érvényt szerezni politikájának ; (Helyeslés a bal oldalon) és ha ez, mint t. barátom föltéve, nem lehetséges, akkor e házban nem ül parlament; de akkor ne is lépjen föl ő akár e ház irányában, akár irányunkban oly igényekkel, a melyek csak valóságos parlamentekjog-éshatalomkörénekkeretébeillenek. Mondhatnám azt is, miszerint valamint minden országban, ugy ezen országban is támadhat forradalom; de ne becsüljük túl állásunk súlyát és értékét, az e házban lévő pártok számarányainak változásából forradalom nem fog következni: az e házban létező pártok számarányának megváltozása nem forradalmat, esetleg legfölebb reactiot eredményezhet. Tudom, hogy e szó a nemzet ujabb súlyos szenvedéseit jelenti; de tudom azt is, hogy jelenti a nemzet minden független szabadelvű vélemény-árnyalatainak egyesülését is: s ez egyesülés forradalom nélkül is meghiusítandj a areactio ármányait, mint meghiúsította a múltban, és miként ez egyesülés megszűnte meggyengítette eddig is nagyban a nemzetnek állását a hatalom irányában. De én, t. ház, nem ezt válaszolom; én azt mondom: a kérdés, mely hozzánk volt intézve, nem intéztethetett komolyan hozzánk, (Helyeslés a bal középen, ellenzés a jobb oldalon) mert a ki ismeri e ház viszonyait, tudja, hogy a háznak ez oldaláróljövő indítványok a minisztériumot nem buktathatják meg, és így mind azon, egyébiránt igen súlyos aggodalmak is alap nélkül szűkölködnek, melyeket t. barátom ez eset lehetőségének föltevéséből merített. Úgyde azt mondja ezekre t. barátom, hogy: „Ha tudtátok, hogy indítvány tok el nem fogadtatik, mért teszitek azt ? Nem-e helytelen oly indítványt tennetek, melyről előre tudjátok, hogy el nem fogadtatik?'' (Ellenmondás jobbról) Tisztelt barátom dilemmájának ezen részére óhajtanék válaszolni. Igenis tudom, t. ház, hogy minden helyes politikának főirányára, vég czéljára nézve, mely csak a hazának java és jólléte lehet, (Halljuk! a jobb oldalon) a miniszter urak, a többség, elvbarátim és köztem véleménykülönbség nem létezik; de ezen végczélnak fogalmára, az ennek elérésére vezető eszközökre, az utak- és módokra nézve, melyeken i ezen eszközök érvényesitendök, meggyöződésenk
