Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) 113 még pedig személyes fel elösség terhe alatt, mert a sértett félnek mindig joga volt kárpótlási pert kezdeni ily biró ellen. Hogy mikor vitetett át a bíróságoknak ezen joga a politikai testületekre, azt nem tudom, nem is láttam soha törvényben. Meglehet, azt fogják mondani: „A gyakorlat igy volt, hisz a hol nincs törvény, ott törvénynyé lesz a törvényes gyakorlat ;"' de, mint látom, a törvényes gyakorlat szintén a mostani minisztérium mellett szól, csak ugy mint maga a törvény, még pedig a meg nem szakadott gyakorlat: mert igen jól tudja mindenki közülünk, kik régóta forogtunk a megyei életben, hogy bizony küldöttek néha intimatumokat felülről , melyek a megyék inyére nem voltak. S mi történt ekkor? Fölírtak, a mint Heves megye fölirt • de nem azt irták föl, hogy ezt a rendeletet soha és semmi feltétel alatt nem fogják teljesiteni. (Fölkiáltások a hal oldalon : De igenis !) Deák FerenCZ: Mikor ? micsoda körülmények közt? PulSZky FerenCZ : Azon voltak, hogy bebizonyítsák, hogy talán a helybeli körülmények, vagy az ország körülményei, vagy ez, vagy ama törvény megmutatja világosan, hogy ezen rendeletnek kivitele vagy nem volna törvényes, vagy nem volna czélszerü. És akkor mi történt? Néha megtörtént bizony az, hogy a helytartótanács elhallgatott és úgy hagyta a dolgot; de ez igen ritka eset volt; majd mindig jött egy második fulminatorium, s akkor a megye óvást tett ugyan, de megadta magát és feljegyezte az esetet az országgyűlésnek. Néha megtörtént, hogy a megyék ezt sem tették, s akkor lejött a királyi biztos — magam is láttam — fejébe csapta a kalpagot, s azon hatalommal, a mely hivalához volt kötve, érvényt szerzett a rendeletnek. S erre mi történt? A megye utasitást adott követének, hogy az ügyet mint gravament terjeszsze elő az országgyűlésen. Kérdem, nem ez történt-e most is, azon különbséggel, hogy akkor az országgyűlés nem volt illetékes biró, ki végkép eldönthette volna az ügyet, holott most az országgyűlés azon illetékes biró, ki törvényesen dönti el a tárgyat, s kimondhatja, helyesen cselekedett-e a miniszter, és akkor meg fog állani a miniszter tette; vagy azt fogja mondani, hogy helytelenül cselekedett, s akkor a minisztérium lelép — ? (Élénk helyeslés a miniszterek székein és középen.) Hanem közbejött 1848, és kérdem: mi történt akkor? 1848-ban ugyanez történt. Magam is jól emlékszem, hogy kormánybiztos voltam Sz.Fehérvár városában. E városnak ugyanis eszébe jutott a zsidókat kebeléből kiűzni, és ezt végre is hajtotta. Engem mint kormánybiztost oda küldöttek, hogy helyezzem vissza a zsidókat a váKÉPV. H. NAPLÓ. 186

V,. V. rosba és semmisitsem meg az erre hozott határozatot. Nagyon természetes, hogy ugy jártam el ezen időben, a mint el kellett járnom, mert azon idők épen nem voltak olyanok, hogy glacé-keztyüben lehetett volna szólani, mint most. En tehát a népgyűlést összehívtam, és arra birtam, hogy maga semmisítse meg előbbi határozatát, sa zsidókat visszahívták. Mi történt később ? Ha történtek nehézségek, a minisztérium ide-oda biztosokat küldözött. Tegnapelőtt fölemlítette Perczel Mór képviselőbarátom, hogy ez meg amaz a megye minő nagyszerűen tüntette ki magát 1848 — 49-ben; de emlékezzék vissza, hogy hány kormánybiztos ment akkor oda a megyékbe? Hiszen a kormánybiztosok tuczatonkint mentek a megyékbe: nem volt megye, melynek ne volt volna két-három biztosa. Akkor ez nem volt sérelem, ez tökéletesen rendin levőnek találtatott. Igen jól emlékszem, hogy Nógrád megyébe, a hol laktam, kormánybiztos küldetett, egy igen derék s kitűnő ember, Repeczky, a ki jelenleg ott a szélső bal oldalt képviseli. Es mi volt legelső teendője? Az, hogy nem csak suspendálta, de cassálta a magistratust s ujat alakított. Ily dolgok tehát akkor is történtek, és ez nem tartatott sérelemnek ; sőt Nógrád megye elég okos volt átlátni, hogy ez ellen még nem is kell repraesentálni, nem is kell a honvédelmi bizottságot vád alá helyezni. Ezesze ágába^ sem jutott. Én tehát épen nem látom át, hogy a gyakorlat más volt volna, akár a 48 előtti, akár a 49 iki időkben, mint a minőhöz most is ragaszkodott a kormány. Hanem azt hallottam, hogy nem csak a jogról van szó. hanem az eszélyességről is; azt hallottam, hogy a kormánynak nemcsak nem volt joga, hanem oka sem volt azt tenni, a mit tett. Hiszen Eger városának és Heves vármegyének hozott határozata oly ártatlan, mint a ma született bárányka, hiszen ebben nincsen semmi ellenzékeskedés, hiszen az országban a legmélyebb csend uralkodik, hiszen az agitatiot nem idézte elő semmi, csak az, hogy elkoboztatott ama bizonyos váczi levél, csak az, hogy Eger városának határozata megsemmisíttetett, csak az, hogy Heves vármegyére biztos küldetett. Erre ugyanakkor, midőn ezt hallottam azon oldalról, a melyről hallottam, meg kell vallanom, eszembe jutott Horácz ama mondata : Quis toleret Graeehos de seditione querentes ? En azt hiszem a kormány jobban ismeri nemzetünk szellemét, s azért tette azt, a mit tett, mert igen jól tudja, minő nevet hagyott maga után Dobzse László, ki mindenre rá állt, csakhogy felelős ne legyen, ki alatt minden főúr s vármegye tehette azt, a mit akart r mindaddig, mig az ország anarchiába dőlt. {Elénk helyeslés a középen.) S igen jól tudja, hogy az or15 "