Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov.. 2. 1867)101 örülnie kelle azon, hogy alkotmányos jogainak némely foszlányait még visszanyerhette; midőn láttam, hogy kün nincs többé tér és alkalom a kün maradottak számára valamit hazájok fölszabadítására megkísérteni, és még a legmerészebb is kényszerült a további künmaradás haszontalanságát elismerni: akkor kötelességemnek nemkevésbbé, mint jogosnak tartottam a visszatérést hazámba, (Zajos helyeslés) és elfoglalnom azon állást, melyet ha mindenki,bizonyára magam is fölhíva valék elfoglalni. (Atalános zajos helyeslés,.) De midőn ezt tevém, nem menthetem föl magamat attól se, hogy azon alapot, azon legfőbb alapot, melyre a transactio fektetve lőn és melynek következtében a koronázási ünnepély megtörtént, hogy én ezen alapot magam is kiindulási pontúi elfogadjam. (Élénk hdyeslés középen.) Hogyha én ezt az alapot nem fogadom el, soha sem térhettem volna vissza tiszta kebellel, mert én conspirálni nem szerettem, (Éljenzés) és az nem hozzám illő, az nem lehete ezélorn, azt én a közügyre nézve veszélyesnek jelöltem és mindig elleneztem. (Élénk éljenzés középen.) Midőn bejöttem, nyíltan kijelentem, hogy ez alapot őszintén és minden reserváta nélkül elfogadom kiindulásul, és bizonyára az esküjét hiven megtartó és a nemzetet szerető trónnak épen oly liíí támasza és szükség esetében védője is leszek, mint bárki más, és mint valék eddig nemzetem jogainak és lételének. (Átalános, zajos éljenzés) És itt van az, a minél fogva, midőn beszédemből kiindulék, azt mondám, hogy bár Tisza Kálmán hazánkfia és képviselőtársam igen jeles beszédének majdnem minden tételét magamévá teszem, mégis tartózkodtam volna e tárgyban felszólalni és különösen a belügyminiszter úrnak a hozzá intézett interpellatiora adott feleletére a nem kelyeselést kimondani, miután érzem, hogy magasabb szempontok azok, melyek a belügyminiszter urat eljárásában bizonyosan vezérelték: mert lehetetlennek hiszem, és föl nem tehetem róla, hogy ő, kivel én szerencsés voltam éveken át egy zászló alatt küzdeni és a kit ugy ismerek, mint önmagamat, a megyeimunicipiumok barátjának, hogy ő, mondom, ezen municpiumok törvényes activitása korlátozására intézte volna a kérdésbe vett eljárást. (Zajos helyeslés középen.) Nem tagadom én, sőt el is ismerem, hogy ezen eljárásban lehetnek, sőt vannak némely részletek, minőket szorosan jogi szempontból ítélve épen correcteknek nem lehetne tartani; de kérem méltóztassanak először a miniszter úrnak kényes állását is tekintetbe venni, s ajánlom továbbá a bal oldal vezéreinek figyelmébe azon nehéz állást, melybe ily praecedensek szentesítése mellett magok is juthatnának. Vajon a miniszter úr, ki a törvényes közeget képezi a trón, az uralkodóház *s a nemzet közt, vajon a miniszter úr, a ki magára vállalta az 1867-iki törvényeknek teljesítését és végrehajtását, vajon, mondom, fölmenthette-e magát attól, hogy midőn oly tény merüs fel, mely, bár hogy veszszük — ha azt nem is neveznők tüstént bűnténynek, mert a fölött ítélni nem hozzánk, hanem a bíróság elé tartozik — hanem a mely kétségtelenül a hatalom alapos neheztelését hívta ki, hogy ő akkor másként járhatott volna el, mint hogy ezen tény ellenében a hatalom teljével, hivatalos hatósága egész erejével lépjen föl? \(Zajos helyeslés a jobb olddalon) Mert, kérem, mindent, mindent lehet egy parlamentben discutiálni, és a kormány kötelessége a diseussiot mindig eltűrni, kivéve a királyságot: mert a hatalom maga magát nem engedheti discutiáltatni. „L'empirenese laisse pas discuter." (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) És bátor vagyok épen Tisza hazámfiához magához kérdést intézni, (Halljuk!) kész-e t. hazámfia arra, hogy ha a minisztérium — dato non concesso — megbukik, uj minisztériumot alakítson ? (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem is szólva arról — mert én nem ismerek félelmet —nem hiszem,hogy a felséges uralkodó ház, és annak mostani feje azon 18 éves iszonyú tapasztalás után még egyszer akarná, vagy csak merészelné azon experimentatiotujolag megkezdeni; (Helyeslés) de az kétségen kívüli, hogy épen ugy mint bármely hatalomnak feje, azon tért elfő glaltatni és azon fegyvert kezeltetni,mely okvetlenül bukásáravezetne, nem engedheti. (Helyeslésaközépen.) Kérem azokat, a kik ezen kérdésben akarják a minisztériumot megbuktatni — pedig egy bizalmatlansági szavazat vagy nevetségessé válik, ha pusztán marad, vagy okvetlenül a minisztérium bukását idézi elő— (Élénk helyeslés a minisztérium székein és a jobb oldalon) fontolják meg, hogy ezen kérdésből nem csak miniszteri krízis fogna támadni, de egyenesen áttérnénk a forradalom terére. (Mozgás) Ne higye a t. képviselő úr, kit csak pár hét óta van szerencsém ismerni, és ki iránt igazán mély tisztelettel viseltetem, hogy én őt nem tekintem elég mérsékeltnek és ildomosnak, és hogy ne volnék meggyőződve, hogy ő sem akar forradalmat előidézni; de okvetlen következménye ezen föllépésének vagy ujabb elnyomatás, vagy a nemzetnek védelmi térre való kényszerittetése volna, vagyis az, a mit forradalomnak neveznek. (Ugy van! a középen.) Tegnapelőtt hallottam itt egy szónoklatot, melyben régi derék barátom, politikai bajtársam Nyáry Pálnak egy hajdani nyilatkozata idéztetett föl. Nyáry Pál képviselőtársam nem szorul az én védelmemre, ő sokkal magasabban áll, mintsem az ő politikai tekintélye megtámadások ellen védelemre szorulna ; de figyelmeztetni kívánom azon képviselő urat, és a majoritást is, mely azon