Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

102 CXLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) képviselő úr szavait oly hevesen éljenezte, hogy hányan vagyunk itt, kikre ily valamit ne lehetne fölolvasni! (Ugy van! a középen) 18 év hosszú kor, és kivált azon kor, melyet itt mindnyájan kün és bent keresztül éltünk, bizony oly hathatós ingredientiákkalbirt, melyek bármely erős constituti ot és természetet is megváltoztathattak. Én sehogy sem szeretném erre a térre vinni a tanácskozást: hiszen nekünk belbékére és ^egyetértésre van mindenekelőtt szükségünk. (Elénk helyeslés.) Ha mi egymásnak szemrehányásokat teszünk a múltból, nem kell idegen hatalom, nem kell orosz, (AtaIdnos helyeslés) magunk magunkat megrontjuk és tekintélyünket aláássuk. íme, némi összefüggésben előbbi okoskodásaimmal, magam magamat hozom föl például. Hiszen engem megtestesült forradalmárnak neveztek : és most minő ártatlan bárány vagyok. (Atalános derültség.) Én nem akarok és nem akarhatok forradalmat: mert arra először nincs szüksége a nemzetnek; — (Helyeslés) pedig már a politikában az is rósz, a mi nem szükséges, és épen azért tartom cultusminiszter urnák a eentralisatiot illető előadását rosznak, mert szükségtelen. (Derültség. Helyeslés.) Törvényes eszközökkel, legalább ugy, mint most értelmeztetik, a sajtó, megyei institutio, és a parlamentális vitákkal mindent lehet és fogunk követelni, mindent lehet és fogunk is kivívni, és pedig mindazon lényeges jogokat, melyek országunk való államiságát helyreállitandják: különösen és mindenekelőtt a magyar hadsereget. (Élénk tetszés.) Ezt, a magyar hadsereg fölállításának megindítását és kivitelét legelső és legfőbb kötelességemnek tartom; (Zajos helyeslés minden oldalról) és ez egyik fő oka, hogy még egyszer merészkedtem elvállalni azon missiót, hogy öreg, törékeny létemre, parlamenti discussiók sorompójába lépjek. (Éljenzés.) De hisz, kérem, elérjük azt még talán erőfeszítés nélkül is. Európa constellatiója ugy alakul, hogy, legalább pro momento, a veszélyek nem minket fenyegethetnek; sőt ha valóságos őrültek nem vagyunk, azokat saját érdekünkben igen könnyen zsákmányolhatjuk ki, és mindent, mindent elérendünk. Hiszen, kérem, az uralkodóháznak jövője nem másban fekszik ma már,mint e nemzet erejében, s hazánk térein,melyek a Duna által hasittatnak. Itt, a szőke Duna vidékein fog nem csak az uralkodóháznak és Magyarországnak, de talán Európának sorsa is eldöntetni. Es a legfőbb tényezők, a legelői küzdők épen mi magyarok vagyunk és fogunk lenni, és mi vagyunk hivatva arra, hogy ezen felséges missiot üdvösen betöltsük. Es épen azért, mertlényegesen változtak Ausztriának magának és különösen az uralkodóháznak érdekei a legújabb események következtében : a mi politikánknak is lényegesen kell módosulnia. (Zajos helyeslés.) Nincs többé szükségünk nekünk ellentétben a dynastiával követelni alkotmányunk helyreállítását, és annak első postulátumát, a hadsereget; sőt czélszerü és eluta-. sithatlan az, hogy eme leglényegesebb követelményeinket magával az uralkodóház existenfiájával hozzuk öszhangzásba: és e szerint kötelességünk feledni a multat, melyet már talán keresztyén tekintetből sem volna szabad boszúlásra fölhasználni; és a mi legfőbb, nem szabad megbőszülnünk magunkat ugy, hogy magunk magunkat is megöljük. (Zajos helyeslés.) Nem vagyok tehát többé forradalmár, nem is leszek; és mert az nem vagyok, nem szeretném a nemzetet se a forradalom terére vinni. Egyátalában nem óhajtottam oly térre vezetni a discusiót, melynek kifolyása nem lehetett volna más — haugyan a ház többsége Tisza Kálmán indítványát pártolja — mint az, hogy a minisztérium lelép. Es mert nincs szükség, hogy ily extremumokhoz nyúljon a nemzet; és mert lehetetlen tagadnunk, hogy ezer meg ezer körülmény van, mely ép ugy mint 1848 —9-ben parancsolta, hogy tegyünk ugy mint tettünk, jelenleg tiltja annak követését : (Zajos helyeslés) épen ennélfogva mind azon tisztelet mellett, melylyel viseltetem Tisza Kálmán képviselőtársam iránt, mindamellett hogy kijelentem, hogy motívumainak főbbjeit, sőt majdnem minden részletét is osztom : épen ezen legfőbb momentumnál fogva, melyet válaszában a belügyminiszter úr is előhozott, és mely körül leginkább kellett volna a tanácskozásnak folyni: ezen tekintetből indítványát, melyet beadott, nem pártolhatom. (Zajos helyeslés a jobbon.) Sőt, t. ház, miután némi figyelmet gerjesztett ezen töredezett előadásom, majdnem bátorkodnám egy javaslattal előállni. (Elénk fölkiáltások: Halljuk, halljuk!) Ugy látom, mintha nem volnának itt egészen tiszták a fogalmak az interpellatio természetére nézve. (Nyugtalanság a bal oldalon. Fölkiáltások: Halljuk!) Nem akarok senki irányában szemrehányást tenni, de magam is csak gondolkozás közben tájékoztam egy kissé magamat. Már e napokban egy kevéssé elhibáztuk a dolgot, midőn megkezdtük az interpellatio kérdését tárgyaim, (Mozgás) és én nem hiszem, hogy Tisza Kálmán indítványa is formalitás tekintetében egészen correct volna. (Mozgás a bal oldalon.) Ha ő bizalmatlansági szavazatot akar inditványa által adni a minisztériumnak, ez lehetne ugj^an következménye ezen discussiónak, hanem nem szövethetik össze magával a discussióval. Az interpellationál, a mennyire én tudom, a