Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

100 CLXVHI. OBSZÁG08 ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) megoldani, nem birta Hovátországot kibékíteni. | Magam sem szerettem azt a hangot, és hazámra nézve veszélyesnek, károsnak jelöltem, sőt olyasnak tartom, mely a kibontakozást majdnem lehetetleníti. De bocsánatot kérek a cultusminiszter úrtól, szavaiban épen oly értelem fekszik, midőn a népre hivatkozik. Ez agitatio volt, semmivel sem ártatlanabb, mint maga az, melyet emliték és megróvék. Kérdem már most, a megyék mit teljesítenek ma? Tán azt, hogy ők a 18 évi rémuralom alatt Magyarországra szabott adót behajtják ? Hiszen a népnél mindenki elveszti tekintélyét, legyen az bárki, ki ezen törvénytelenül kivetett és az iszony rendszeréből kifolyó adót behajtja. Nem a megyei intézményt gyűlöli a nép, hanem azt, hogy a megyei intézmény nem olyan, mint a milyennek lennie kellene; [Helyeslés balról) hogy az eszközül használtatik fel és kell magát eszközül használtatnia oly adórendszer keresztülvitelére, mely a nemzet életvére elontásával erőszakoltatott az országra. Egyébként ha valakinek, nekem is van jogom a népnek véleményére hivatkozni. A nép nem azt követeli, hogy a megyék szűnjenek meg, a nép nem tud semmit a miniszteri kormányzatról; egy van, a mit óhajt, mit lelkéből kivan: s ez az, hogy az^ 1848-iki törvények teljesen visszaállíttassanak. (Elénk helyeslés balról.) A nép irtózik oly adó elvállalásától, mely eddigien az ő megrontására fordíttatott. (F'ólkiálíások: A dologra!) Ez is a dologhoz tartozik. Figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy ez a mostani a harmadik minisztérium és népképviselői parlamentje Magyarországnak. Az első 1848ban Pesten volt, a második Debreczenben 1849ben:és gondolják-e a tisztelt képviselők, hogy Magyarország azért veszett el, mert 1848-ban, 49-ben minden a maga rendjén történt? azért veszett el, mert a nemzet fegyvert fogott ? azért veszett el. hogy mindnyájan csupa jó embernek voltunk és megtettük kötelességünket ? Nem, bizonynyal nem. Kimondotta azt az angol történetíró, hogy egy nemzet sem veszhet el önmaga hibái és bűnei nélkül. És ha valaha egy kormány politikája meg lön az események által czáfolva és hazudtolva, kimeri tagadni, hogy az 1848.ugy, mintáz 1849. minisztériumnak politikája az események által rögtön megezáfoltattak ? Akkor is alkudozással töltöttük a drága időt, vaspályák építéséről és közoktatásról beszéltünk, mindenről tanácskoztunk, csak arra nem fordítottunk figyelmet, a mire kellett volna: a honvédelemre ; akkor is elkövettetett egy lényeges hiba Hebreczenben, a mely hibát egy nemzet nem követhet el méltó lakolás nélkül, mert j | feledé, hogy „il ne faut pas confier la révolution aux konimes contre qui la révolution était fait; chaque demi révolution n'est qu'une chimere;" s mert, amint a magyar közmondás mondja: „nem kell az ebre hájat bízni." Ily előzmények után, midőn két majoritás által támogatott politika meghiúsulása fekszik előttünk, nem árt. ha a harmadik, a jelen majoritást ovakodásra inti. Pedig nagy majoritás volt'ám mindkettő: az első, a pesti majoritás ellenében a híres törpe, alig 30 tagot számító minoritás állott; Debreczenben pedig csak egy pár ember sorakozott körülöttem, ki hirdetem az igazságot és megjóslám a szörnyű katastrophát. Mindnyájan egy szerencsétlen nevet kiáltottak ki: egy egyént, ki az egész országot a legnagyobb gyalázat és halálos veszedelem martalékául ejtette. Nem ok nélkül figyelmeztetem én a tisztelt képviselőházat és különösen a mostani majoritást, mely tegnapelőtt a miniszter úrnak előadványait oly zajos enthusiasmussal üdvözölte és mintegy magáévá tette. (Közbeszólás jobbról: Ugy van!) Vajon szabad-e az agitatio ezen terére vezetni a tanácskozásokat? vajon szabad-e nekünk a nép hangulata iránt a képviselő testületben téves fogalmakat terjeszteni ? a nép hangulatát, mint a megyei instb tutio szellemével ellentétest előtüntetni, és azt mint a minoritás politikai irányával ellenségest mutatni föl? Én is ugy vélem, miként már igen sokan megjegyezték, hogy teljesen időn és téren kivüli volt a miniszter úr tegnapelőtti expectoratiója. Mért nem szorítkozott inkább azon tárgyra, miért nem védelmezte, nem támogatta azon indokokat, a melyeket itt belügyminiszter úr az interpellatiora adott feleletében elősorolt? Vannak fontos okok, a melyek igen óvatossá tesznek engem, és szükséges, hogy tegyenek bármely párton álló férfiakat is. A legfontosabbak egyike az, melyet a pragmatica sanctiora való hivatkozása mellett felhozott, és a melylyel a pragmatica sanction állítólag elkövetett sérelmet fejtegette. Én nem kiálthatok föl, hogy markomban tartottam a Habsburg-dynastia existentiáját; és nem állithatom, hogy azt megmentettem. Sőt ellenkezőleg az 1848—1849 körüli korszakban azon absolutisticus és nemzetfölemésztő kormányrendszert, melyhez ezen felséges uralkodóház akkorban lételét kötötte, élethalálra megpereltem; 18 éven át hűn osztozva hazám sanyarú sorsában, ép ugy kínpadon hevertem, mint maga a szent anya; de soha csak egy hangot sem emeltem, mely compromittálta volna jövőjét (Helyeslés) vagy megbecstelenícette volna múltját. Én nem koronáztam, nem buzdítottam nemzetemet a koronázási actusra; de midőn nemzetem 18 évi sok kisértés da| czára utoljára oda látta magát szorítva, hogy még