Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 27. 1867.) 31 jelen országgyűlésnek igen szép, de egyszersmind fölöttébb nehéz föladat jutott. Kötelességemnek tartom azért a jelen nagy fontosságú kérdésnél saját megnyugtatásomra is néhány szóval indo­kolni szavazatomat. (Helyes! Halljuk!) Az 1848-ki törvények alkotmányunkat lényegesen átidomí­tották ; sok kérdést azonban részletezni s gya­korlatilag alkalmazni nem maradt idő; föladatunk tehát, az akkor letett alapokat beépiteni, s alkot­mányunk helyreállításával a nemzetet jelenlegi nyomasztó helyzetéből mielőbb megszabadítani. Ha jobbra fordulhat sorsunk, az idő közben tör­tént sérelmeket elfelejthetjük talán; az események következményeiből azonban, bármennyire szeret­nénk is, nézetem szerint egészen kibontakozni teljes lehetetlenség. Idő közben alkotmányt nyertek a lajtántuli tartományok is: oly kérdéseket tehát, hol érdekünk az övékkel ugyanazonos, az eddig fenállott törvények szerint kizárólagosan a fejede­lemmel többé elintéznünk nem lehet; gondoskodni kell tehát kiegyenlítési módokról; mert ha nem akarjuk, vagy nem tudjuk megoldani a fölötte kényes kérdéseket, akkor Magyarországot és a lajtántuli tartományokat ugyanegy fejedelemnek alkotmányos formában kormányozni, nézetem sze­rint, teljes lehetetlenség; s valamint fölteszem, hogy e teremben a nemzet függetlenségének ro­vására alkudni senki nem akar, úgy viszont al­kotmányos érzelmű nemzetet képzelni sem tudok, mely a sok tekintetben vele ugyanazonos érdekű szomszéd tartományokban az alkotmány kifejlő­dését akarja lehetetleniteni. (Helyes!) Mig a Laj­tán tul nem volt alkotmány, természetesen nem kellettek delegatiók. A sajtótörvényre nem volt szükség Gruttenberg előtt. Mindig az idő közben fejlődött események alkotnak minden törvénye­ket. Azért a jelen esetben is kell gondoskodni módokról: mert ha a szabadelvű, müveit nemze­tekkel haladni, ha az európai viszonyok között függetlenségünket s önállásunkat fentartani akar­juk : akkor nem szabad a velünk sok tekintetben ugyanazon érdekű szomszéd tartományokat ma­gunk ellen föllazítani. Lehetnek az átalakulás körül eltérő nézetek, lehetnek aggodalmak is. A 67-es bizottság kisebb­sége által beadott külön vélemény azonban nézetem szerint nem egészen következetes. Elvileg elismeri ugyan a közös ügyeket, a gyakorlati alkalmazás­ban azonban magát az elvet semmisíti meg: mert csak a fejedelem személye és az uralkodó ház iránt vállal védelmi kötelezettséget és az uralkodó alatt álló tartományokra nem akarja azt kiterjeszteni, a mi nézetem szerint se a törvényesség, se^ a do­log természetével meg nem egyeztethető. Én, tisz­telt ház! szivemből kivánnám , hogy egyátalában senkivel ne lenne közös ügyünk és hogy Magyar­KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. IV. ország egészen független és Európa egyik legha­talmasabb állama legyen. Vannak azonban hely­zetek, melyekben egy törvényhozásnak kizáróla­gosan a szív politikáját követni nem lehet; a leg­szebb theoriákért, ha gyakorlatilag ki nem vihe­tők, nem szabad koczkáztatni a nemzet életét. Fé­nyesen megpróbáltuk, hogy alkotmányos jo­gainkért tűrni, nélkülözni is tudunk; most azon ­ban nézetem szerint a tett órája ütött, a történtek után a nép sanyargatásait összefont kezekkel tét­lenül tovább nézni nem szabad; és ha annyi erőt és hazafiságot fogunk tanúsítani a cselekvés terén, mennyit mutattunk a nélkülözések között, akkor a 67-es bizottság véleményéért a felelősséget Isten, nemzet és a világ előtt minden tétovázás nélkül magamra merem vállalni. A 67-es bizottság többségének véleményét pártolom és azt a részletes tárgyalás alapjául el­fogadom. (Helyeslés aközépen.) Dimitrievics MÜOS jegyző: Bernáth Zsig­mond ! Bernáth Zsigmond: T. képviselőház! Sa­játságos oly törvényhozó képviselőnek állása, mint a milyennek csekély magamat is tartom: sajátsá­gos . mert előre látja, hogy akár államtani, akár förténettani érveket hoz is föl, ellenébe a rideg, a dönthetlen arithmetika tanát fordítják; nem ha­son fegyvert, hanem azt állitják ellenébe, mit meg kell neki tanulni, hogy kettő csakugyan kétszer an­nyi mint az egy- De sajátságos más részről azért is, mert hiszen miután meg vannak alakulva a pártok, tudjuk előre a határozatot, és mégis azoknak, a kik kisebbségben vagyunk, azt is tudnunk kell, hogy parlamentáris szükségesség az, hogy mielőtt hatá­rozatok hozatnak, kivált ily nagyfontosságú alkot­mányos kérdésekben , akkor az ellenvélemények­nek is szabatosan ki kell fejtetni, hogy komolyan megfontolt határozatok hozassanak. Ezen köteles­ség tudata indít bennünket arra, hogy szerény véleményeinket a t. ház elé terjeszszük. Alázatos nézetem szerint átalános lévén a tárgyalás , itt csak is átalánosan kell, hogy szól­junk az előttünk fekvő okmányokhoz. Nézetem szerint átalánosságban valamennyi okmány, mely a ház asztalára letétetett, két fő irányt foglal magában. Ugy a többség , mint a kisebbség javaslata, sőt a harmadik indítvány is azt igyekszik kimutatni, hogy kiindulási pontul szolgál az 1723. 1. 2. és 3. t. czikk, és azt igyek­szik kimutatni, hogy magokban e pontozatokban is ugyanazon törvény , mely pragmatica sanctio­nak neveztetik, ezt vette mindenütt zsinórmérté­kül , sőt kinyilatkoztatja az egyik , hogy a javas­lat ezen pontozata elkerülhetlen következménye az 1723. 1. 2. és 3. t. czikknek. Az első irányról tartom kötelességemnek most. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom