Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-111

•82 CXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 27. 1867.) beszélni; a második irányról úgy is a ház szabályai szerint nyomban következvén a tárgyalás, akkor lesz az ideje hozzá szólani, t. i. a pontozatokhoz. A mi az első irányt illeti, el kell mondanom szerény véleményemet az opportunitásról, melyre oly sokszor történik hivatkozás. Úgy győződtem meg, és úgy tapasztaltam, hogy ezen opportunitás itt ben a törvényhozás ezen szentélyében igen is helyén van ; csak is itt szabad azt szemügyre venni. Minden törvényeink. melyek halmazzal vannak, minden eddigi törvényeink bélyegét viselik annak, hogy atyáink az opportunitás tekintetét is mindenkor figyelembe vették. Az opportunitás— nézetem szerint—itt lévén csak otthon, azt kárhozatosnak tartom, ha e termen kivül gyakoroltatik. Kárhozatosnak tartom minden administrationalis végrehajtásoknál, bűnösnek tartom a törvénykezési hatóságoknál, illetőleg az igazságszolgáltatásnál , bűnösnek tartom például az árvák törvényszékénél és számvevőszékeknél, bűnösnek tartom az egyenes adó kivetésénél és az ujonczozásnál; és így az opportunitásnak sehol egyebütt helye nincsen, csak egyedül a törvényhozásban. Ha valamit lehetne az opportunitásra rá vetni, talán ez az időköz volna, mely időköz 1865. évideczembertől fogva. t. i. mikor az opportunitas igen érves okokkal, igen nagyon tudományosan kináltatott, a mai napig sikertelenül elharácsoltatott. "Az idő elmúlt, mert ezen opportunitásnak akkor is úgy kellett érvényesülni e teremben , mint a milyen opportunitás érvényes ma is. Egyébiránt azért is méltóztassanak megbarátkozni itt e teremben az opportunitással, mivel máskor is előfordult a törvényhozásnál, csak épen más neve volt. Egy" szer azt mondták , hogy a körülmények úgy hozták magokkal; máskor azt mondták , hogy a kor Trivánja a változásokat; sőt igénytelenközépszerűségemnek is volt már része olyan országgyűlési tanácskozásokban, hol ezen opportunitást ezen ominosus névvel: imperiosa necessitas-nak nevez'ték, és csakugyan utilizálták azt. Ez tehát az op"portunitás alázatos véleményem szerint. Másik észrevételem volna arra, hogy mindig hivatkozunk az 1723 év I. II. Ill-ik articulusára. Ki kell nyilatkoztatnom a tisztelt ház előtt, hogy én •\az -I 723.

1. II. III. articulusokat, mint szikla alapját, - ugy nézem alkotmányunk oszlopának. A hányszor valami magyarázatok adatnak elő, mindig bizonyos neme a komolyságnak lepi meg lelkemet, ^inindig" eszembe jut Horácz azon verse, melyet a 'szerencsé istenasszonyához írt, midőn könyörgött, ""kímélné meg a római köztársaságot. Ezeket mondja : '• . " '. ~ • "

; „Injurioso ne pede proruas í"^ "*T.";;i-''i:r * -'• Stáiitem coluiimam." Azok a magyarázatok igen sokfelé vezethet''nek. 'Példa -vött rá, hogy avatottak és avatatlanok a törvényekről könyveket írtak, a mely könyveket azután vissza kellett torolni, és hála Istennek , hogy volt a ki visszatorolja. Hanem a magyarázat minket is megtanított arra, hogy mi nekiálltunk és kibetűztük a törvényeket. O ugyan kibetűzte azt, hogy az 1723. I. II. III. t. ez. két oldalú szerződés a felséges ausztriai ház és Magyarország között. De mi kibetűztük azóta azt is, hogy ezen szerződésben még a határ, az idő is ben van , mert a Il-ik t. ez. 5. 6. 7. §§-ban ben van, hogy a személyek s azok utódai kihaltáig tart, stb. És így ott állunk, hogy most azt kellene kérdezni: miránk nézve tart-e bizonyos ideig a törvény hatása, vajon azokra tart-e, a kik azon törvényekben megemlíttetnek ? Említtetnekpedig azon törvény czikkekben ő felségének, az ausztriai háznak külső országban lévő örökös tartományai ezen szavakkal: „in et extra Germaniam sitis provinciis," és a törvényben Ausztriáról egy szó sincs, hanem igen is van csak az ausztriai házról. Méltán kérdezhetném , hogy áll-e rajok nézve, vagy nem áll ezen törvény ? Mert ha nem áll ezen törvény, jogos kívánságunk az, hogy 1-ször jelentsék ki, miszerint ők is épen úgy kötelezve vannak azon törvénybeli időhöz és uralkodó családhoz, mint mi, s ekkor volna helye az egyezkedésnek. Mert különben hogy áll az előttünk levő, a királyi trónbeszédben elmondott propositio ? XJgy áll. hogy eddig Magyarország és ő felsége között kötés volt, a mely kötés két oldalú volt; most változott a viszony, mert az ausztriai tartományok is alkotmányt kaptak: s így ebből az következik, hogy a két oldalú szerződésből három oldalú készíttessék. Én megvallom, nem volnék akkor ettől idegen, hogy tényező legyek ennek elkészítésében, ha hatalmamban volna; ámde azt hiszem, nincs hatalmamban. Vajon, kérdem, tisztelt ház! hogy ha nekünk nem volna százados alkotmányunk, hanem csak épen most kináltatnánk meg azzal, hogy alkossunk egy uj alkotmányt , vajon jól esnék-e nekünk, ha egy harmadik azt mondaná : „Megállj , barátom ! te elkészítetted az alkotmányt, megalkudtál királyoddal, hanem még előbb vess számot mivelünk?" (Helyeslés bal oldalról.) Ez oly körülmény, mely engem annak kijelentésére késztet, hogy én nem kívánkozom abba beleavatkozni, minő föltételeket szabnak a magok alkotmánya elkészítése alkalmával. Ez az észrevételem az 1723. 1. 2. és 3. t. czikknek érvényesítésére átalánosságban véve. Most a módozatról szólok, t. i. a delegatiókról. Erről átalános észrevételeimet elmondom. (Halljuk!) Tudva van, hogy minisztériumunk megalakult és hogy működését meg is kezdette és hogy mindnyájan készségünket mutattuk ki, hogy segédkezet nyújtsunk neki működése megkezdésé-