Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

76 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) eszme sajátja volt egy nemzetnek, és annak polgári institutióival s államlétével össze volt k ötve; és ezen vezéreszme teljességének isteni hirdetője alakította át az egész emberiség köz kincsévé. A reformátió első vezéreszméje a tekintély megdöntése volt a vallási kérdésekben. És megmaradt-e ezen vezéreszme a maga eredetiségében? Nem, hanem a vallásos meggyőződés szabadságának elméletévé fejlődött ki, akár épüljön az tekintélyen, akár nem. A franczia forradalom eszméi első megindulásukkor rombolólag hatottak minden trónra, és minden azelőtti institutíókkal szembe szállottak; de megmaradt-e ez saját eredetiségében? Nem, hanem ismét átváltozott az alkotmányos szabadság eszméjévé, mely magával egyszersmind a trónok érdekeit egyesíti. A múlt századok ignorálták az államban a nemzetiséget; lanyhán viseltettek az államok saját nemzetiségök iránt, mint szintén a többi nemzetiségek iránt is. Jelenleg egy másik szélsőség látszik uralgani kezdeni: most t. i. a nemzetiségi eszme akarja ignorálni az államot, és ezek romjain ujabb tömörüléseket akar formáim. El fogja az idő enyésztetni ezen vezéreszmének első rohamát, és azt hiszem, nincs oly távol az idő, midőn azon alakja, melyben Francziaország kormánya vitte elől lobogóját azon czélja elérése végett, hogy Olaszországban a Habsburg- és Bourbon-secundo-geniturákat és Habsburg-befolyást megdöntse, melyben Ausztria államügyeinek akkori kezelői Magyarország területén zászlóját szintúgy lobogtatták, de csakis a végre, hogy Magyarországot leigázzák, meg fog változni, és ki fog arra fejlődni, hogy az alkotmányos lét egyik kiegészítő részévé váland egyszersmind a nemzetiségi jogok biztosítása is, a nélkül, hogy csupán a nemzetiségi eszme alapján uj államok alakulhatnának vagy meglevők szétromboltathatnának. Különben Európa az államok torzalakjává válnék: mert hol van a határ, mely, ha nemzetiségek szerint újra alakulhatnának az államok, ezt bármi kis nemzetiségtől inkább megtagadhatná, mint egy másiktól? A szerződések szentsége, az alkotmányos szabadság, melybe egyszersmind a nemzetiségi helyes és az állam létével megférhető jogok is bele foglaltatnak, lesz az államok létének alapja, És épen ezen szempontból bátor vagyok azon véleményemet kifejezni, mikép én az ausztriai örökös tartományoknak a dynastia hatalmától elválását nem látom oly közel időben, és — daczára a németországi tömörüléseknek — egyszersmind oly bizonyosnak, ha azon alkotmányos eszmék, melyeket azon tartományok mostaniállamférfiai zászlójokra tűztek ki, ott meg fognak honosulni és alkotmányos szabadság mellett egyszersmind lehető jóllét fog kifejlődni. Meg vagyok győződve, hogy ezen esetben azon tartományok, ha megfontolják azon sok erőszakot, azon sok jogeltíprást, mely a németországi tömörülésekkel kapcsolatban van, nem fognak arra felé gravitálni. Méltóztassanak egyszersmind megfontolni a túlsó oldalon,mikép az örökös tartományok lakosai közt igen sok van a szláv fajból, kiket nem zetiségök tekintetében egy Németországhoz való tömörülés nem biztositana, alkotmányos érzésök és vallásukhoz való hüségök pedig ismét visszatartóztatnak, hogy egy más hatalmas szláv államhoz tömörüljenek. Ezek észrevételeim a javaslat czélszerüsége ellen irányzott két vezéreszmére nézve. A mipedig azon ellenvetést illeti, hogy azon javaslat állami létünkkel és alkotmányos állásunk alapelveivel összeférhetlen: ezen tekintetből vitattatott az ellenkező oldalról, hogy a sanctió pragmatica a kölcsönös védelmi kötelezettséget nem foglalja magában. Előre bocsátom azt, hogy a sanctió pragmatica valóságos értelmét legjobban azon tettek fejezik ki, mikkel Mária Terézia trónját elődeink Magyarországból szintúgy mint Erdélyből, melyek közül egyik sem volt megtámadva, örökös tartományai birtoklására nézve megvédtek. Bátor vagyok, nem a végre, mintha én az erdélyi törvényt Magyarországra nézve is kötelezőnek ismerném, hanem azon tekintetből, hogy erdélyi eldődeink, kik ugyanazon alkotmányos elveket vallották, micsoda értelemben vették a sanctió pragmaticát, hivatkozni egy erdélyi törvényre: az 1791-ki 6-dik törvényczikkre. Ezen erdélyi törvény a fiuág örökösödéséről azt mondja, hogy épen azon értelemben fogadta el, mint 1687-ben Magyarország; azt mondja továbbá a sanctió pragmaticáról, hogy ezt is épen úgy vette, mint Magyarország. És miután azon 1791-diki 6-dik erdélyi törvényczikk azt is kifejezi, hogy Erdély saját törvényei szerint igazgatandó, az örökös tartományokkal való kapcsolatról következőleg szól: „Indivisibili et inseparabili cum omnibus regnis et provinciis quoad simultaneam duntaxat successionem et mutuam defensionem unionis nexu juxta pragmaticam sanctionem in conformitate articuli 3-i 1744. permanente." Erdélyben tehát intézkedtek már eldődeink azon kérdés fölött, a melyről jelenleg foly itt a vitatkozás, hogy t. i. a sanctió pragmaticából foly-e a közös védelmi kötelezettség vagy nem; és az Erdélyre nézve az 1791-diki 6-dik törvényczikkben el van döntve tiszta világos törvény által. Jól értették a sanctió pragmaticát 1791-diki atyáink Erdélyben, kik bizonyosan Magyarországnak institutióitól ezen értelmezéssel nemhogy eltávoztak volna, sőt inkább ezen törvény világos szavai szerint Magyarország alapinstitutióihoz ragaszkodásukat fejezték ki. De, ha t. barátom Madarász József véleménye