Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) Tt állana is, hogy t. i. minket az örökös tartományokhoz csupán a fejedelem ugyanazonossága köt, még akkor is bátor volnék tőle kérdezni, vajon az európai nemzetközi jog elismeri-e, hogy ugyanazon fejedelemnek két külön országa, habár csak a személyes unió által áll egymással kapcsolatban, két külön külügyet gyakorolhasson? Vannak a népeknek eszméik azon viszonyok s ezek körüli jogok iránt, melyekben egymás közt állanak; kevés íratott ezekből szerződésekbe, többnyire tettekben ;

szoktak nyilvánulni. És én kérdem ezen tettek alapján, hol volt és hol lehet két külön külügy oly .országokra nézve, melyek külön ugyan, de egy fejedelem alatt mégis personal unióban állanak ? Norvégiáról és Svécziáról e tekintetben részleteden és igen alaposan szólott t. barátom Joannovics öyörgy képviselő úr. De hivatkozom még Hannovera példájára. Jól tudjuk , hogy Victoria királynő uralkodása előtt Hannovera és Angolország •csupán személyes unióban voltak egymással; mindkét országnak két külön kormányzata állott fen. Az I. Napóleon egyik hadjárata alatt neutralitást .declarált Hannoverakormánya, I. Napoleonazonban elfoglalta Hanoverát, mert Angolországgal, melyen ugyanazon király uralkodott, háborúban állott, és ezen neutralitással mit sem törődött. Engedje még t. barátom hivatkozom a franczia foradaloui egyik ilyetén nemzetközi tettére. Nem örömest teszem ezt, különösen nemzetközi jogok tekintetében ; én azon forradalmat az igazságok és igazságtalanságok, a nagyságok és aljasságok oly chaoticusan .összehalmozott tömbének tekintem, mely ha távolról szemléljük, bámulásra ragad, de ha részleteit vizsgáljuk, visszariadunk tőle. Hanem mivel tisztelt barátomra nézve talán meggyőzőbb lesz ezen példa, mint reám nézve, bátor vagyok emlékeztetni hogy 1792-ben az Assemblé legislative előtt megjelenvén XVI. Lajos, I. Ferencz ellen mint Magyarország királya ellen nyilatkoztatta ki a háborút. Es vajon ezen háborúban csupán Magyarország támadtatott meg, vagy inkább megtámadtattak I. Ferencz királynak egyszersmind más tartományai is ? vajon csak Magyarország seregei ellen harezolt-e a franczia sereg, vagy minden más tartományok, t. i. az osztrák tartományok seregei ellen is ? És ez másként nem is lehet, miután teljes lehetetlenség a neutralitás törvényeit és minden postulatumait a personal-unió mellett álló két ország közül egyikben a másik ellen folyó háború alkalmával őszintén föntartani. Én tehát osztva azokat, miket barátim és elvrokonim e részben fölhoztak, nyilatkozom a 67-es -bizottság többségi véleményének átalános elfogadása mellett, zárszóul csak azt jegyezve meg, hogy .darab idő óta szokásba jött a szélső bal oldal né.jnely szónokai részéről, mikép egyes beszédekből, ezen többség vezérférfiainak némely beszédeiből idézeteket hozzanak föl, és fölolvassák ezen képviselőházban. Megtörtént ez most is, habár nem oly mértékben, mint máskor, képviselő társunk Madarász József első nyilatkozatában. Ha ez a végett történik, hogy helyt adjanak véleményeiknek, akkor, igen is, helyén van; de méltóztassanak megfontolni, hogy e többségnek megvannak elvei, megvan maga meggyőződése, és ily szónoklati piperékért nagyon bajosan fogják ezen elveket és meggyőződésöket megtagadni. Ha pedig a végett történik, hogy egy keletkezendő törvény netalán depopularizáltassek; ha netalán ennek az lehetne eredménye, hogy azok iránt, kik ezen törvény alkotásában a vezérszerepet vitték, a népnek bizalma megszűnjék — habár erre az eddigi jelek szerint kevés kilátás lehet —: csakugyan kérem,méltóztassanak megfontolni, minő képet nyújt egy nép, mely érez, óhajt, akar, és teszen, de nem bizik; nem bízik különösen oly törvényekben, melyek ily válságos körülmények közt keletkeznek. Bizonyosan elfordulnak t. képviselő társaim ezen képnek árnyoldalaitól, és nem óhajtják ezen képet előidézni; kérem, forduljanak el az eszköztől is. mely habár saját akaratuk ellen, bár legkisebb befolyással is lehetne e kép előidézésére. {Helyeslés jobb felöl.) Dimitrievics Milos jegyző : Csanády Sándor! Csanády Sándor : Tisztelt képviselőház! Sokan állították már a szószéken, valamint az irodalom terén, hogy jelen országgyűlés hivatva van egy nagy kérdés megoldására: az osztrák uralom és a magyar önállósági törekvés között fenforgó, végzetszerű küzdelem" hosszú . szenvedésteljes korszakának befejezésére, s arra, hogy a mű, melyet alkotand, talán századokon keresztül fog határozni a nemzet sorsa fölött. Én ezt nem hiszem; a mű, melyet Deák Ferencz képviselő úr, a jobb oldal segélyével, megalkotni készül, nézetem szerint nem bir az állandóságnak egyetlen elemével sem. Azért lehetséges azt most keresztülhajtani, (Ellenmondás a középen) de eszközölni, hogy a nemzet vérébe és gondolkozásába menjen át, nem lehet soha: mert ezredéves, alkotmányos életén keresztül, megszokta a magyar nemzet, csak oly törvényeknek hódolni, melyek törvényes formák között, a törvények alkotására nélkülözhetlenül szükséges tényezők közbejöttével, a nemzet javára alkottatnak az 179 °/, : 12-dik törvényezikk értelmében, mely törvény szavai ezek: „Magyarországban és a kapcsolt részekben, a törvényhozatal, eltörlés és magyarázat joga, a törvényesen koronázott fejedelmet és az országgyűlésen törvényesen öszvejött ország rendéit közösen illeti." Kérdem én : van-e nekünk jelenleg törvényesen koronázott királyunk, van-e törvénye-