Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1667.) W kok serege megyékben, városokban, kerületekben és községekben még ma is csak úgy hatalmasko­dik, mint ezelőtt : ezen aggasztó jelenségekből a magyar kormány hatalmának oly nagy mértékű szilárdságát és tekintélyét fenállani fájdalom én még ma nem tapasztalom. A mi továbbá az alkotmánynak tényleges hely­reállítása iránti nézetet illeti, erre tekintve én csak azt látom, hogy e részben az igéret határán még tál nem terjeszkedtünk ; ezen igéretért pedig, mely­nek teljesítetlenül maradására napjainkban igen sok példákat látunk fölmerülni, a meglevő ez­dedéves alkotmányos jogalapot én soha se fölál­rozni, se cserébe adni nem fogom. Mert hát helyre vannak-e már ténylegesen állítva az alkotmányos megyék, városok, kerületek és községek a magok törvény adta jogaikba? Meg van-e már az 1848-dik 2. t. ez rendelete szerint az ország nádora választva ? (Nincs!] Politikai száműzött s bebörtönözött honfi­társainknak meg van-e már engedve a föltétlen haza­térhetési s bántalom nélküli szabadság ? Megnyittat- í tak-e a foglyok tömlöczeinek zárai? Hát az' 1848-diki | 21 t. ez., mely a nemzeti szinek és ország czímeré- J nekátalános használatát rendeli, teijesittetett-e már? Hát a fiumei és bucari kikötők, valamint Hor- i vát-. Halmátország és a három sziavon megye kép­viselete . a határőrvidékekkel együtt, foglalnak-e már az országgyűlésen helyet? Van-e törvényesen ' megkoronázott királya Magyarországnak ? Nem ülnek-e a főrendek házában oly provisorialis főis- j pánok és főpapok is, kik nem a törvény rendelete | szerint neveztetvén ki, ott * mint nem is született ! mágnások, jogszerüleg helyet sem foglalhatnak ? És i ha mindezek és számtalan egyebek hiányzanak ! még az alkotmányos törvényeknek tettleges hely- j realitásából, lehet-e megállhatólag kijelenteni azt, ' hogy az alkotmány Magyarországon immár tény- ; leg helyreállíttatott ? És ha nem lehet, és ha csak- I ugyan nincsenek teljesítve még tettlegesen azon i föltételek, melyeknek teljesítését az országgyűlés jo- j gosan követelte, és a melyekhez a közös viszo­nyoknak a ház általi tárgyalását kötötte: lehet-e most következetesen a 67-es bizottság többségének javaslatát, vészthozó elveivel együtt, átalánosság­ban is, és érintett föltételeknek előleges teljesítése nélkül is tárgyalni, ezt követve pedig még részié- ' tes tanácskozás a Iá is venni? Bizonyára nem. Nem I pedig főleg akkor, a midőn minden bécsi lap azt ! hirdeti, hogy az osztrák miniszterek egy pár nap előtt csak azért jöttek már le Budára, hogy, a 67-es bizottság többségének véleménye alapján, a ma- i gyár kormány tagjaival már régen megállapított lényeges kiegyezkedési kérdéseknek administrativ j részleteit rólunk nélkülünk tisztára hozzák. És ha j ez így van, s ha ez így történhetik, minek ülne it- J ten a magyar nemzet képviselete többé, ha alkot- í KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. ív. mányos törvényei feladása fölött tudtán s egyetér­tésén kívül érvényesen alkudozhatnak ? Azt is mondják a túlsó oldalon, szövetkez­nünk kell az osztrák örökös tartományokkal, és kiegyezkedünk velők, mert igen sok ellenségekkel, vagyunk környezve, s önerőnkkel fen nem tarthat­juk magunkat ellenökben. Mire csak azt felelem: Meglehet, hogy vannak ellenségeink; de kik tehát azok ? Miként, s kik által izgattattak ők ellenünk mesterkélt ürügyök alatt föl ? Nemde azt, hogy ezen fölizgatás a bécsi camarilla műve, alkalmasint mindnyáján tudjuk ? A mi pedig a szövetkezés szükségét illeti, arra csak az a megjegyzésem: ha az úgy volna, s a mikor majd úgy lesz, hogy az osztrák örö­kös tartományokat valódi alkotmányossággal bi­ró önálló nemzettestnek lehet tekinteni, akkor semmi ellenvetésem nem lesz arra nézve, hogy velők , mint önálló , szabad, alkotmányos nemzet­tel, időről időre, ha kell, véd- és dacz-, vagy akár kereskedelmi szövetséget is kössünk. De hát hol van ma azon önálló alkotmányos osztrák örökös tartománybeli nemzeti testület, melylyel mi effé­le szövetségre léphetnénk ? a midőn azt látjuk, hogy az örökös tartományokat képező népek a hányan vannak, annyi felé húznak; és valódi ön­állóságot biztosító alkotmánya egyiküknek sincs, hanem mindannyian, az alkotmányosság gunyne­vezete alatt, absolut hatalommal kormányoztatnak most is ; ma a krajnai, holnap a morva, azután a cseh Landtagokat oszlatja a hatalom föl, mi he­helyest a Staatsministerium elibök szabott ren­deleteit, melyek minden lépten nyomon változnak, vakon nem teljesitik. Az osztrák németek továb­bá a nagy Német-, a déltyrolok pedig Olaszor­szág felé gravitálnak. Ehhez képest nekünk az új szerződést koránsem az alkotmányosoknak lenni mondott osztrák örökös tartományok népeivel és képviselőivel, hanem csak a bécsi Staatsmi­nisteriummal és reactió orgánumaival lehetne megkötnünk. És tehát az ily szövetség, ha szintén képzeletben létesíttethetnék is, fog-é majd nekünk biztos támaszunk lenni a bekövetkezhető vész perczeíben ? Tehát ezért kell-é nekünk opportuni­tási szempontból életerős ősi alkotmányos törvé­nyeinket egy álomképért, egy csalóka ábránd­képért föláldoznunk ? Nem, uraim! Én azt látom, hogy ezen készülőben levő s a coulissák mögött szövött új szerződés, melyet nekünk elrejtett sza­vakban bár, de mégis a valóságban a 67-es bizott­ság többsége,—szeretem hinni, vészes következéseit észre nem véve—kinál, elfogadása esetén nem ve­zetne egyébre, mint állami életünk eltemetésére, melyből többé, elveszítvén egy füst alatt minden más szabad népek rokonszenvét is, föltámadá­sunk soha sem lenne. Én megvallom, akár hogy 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom