Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-110
72 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) a mit óhajtunk, de legalább azon archimedesi pont, melyen lábainkat megvethetjük—ime a köztünk ülő nemzeti kormány, mely ha egy varázsütéssel mindent jóvá nem tehet is, mit évtizedek, sőt századok elrontottak, de már eddig is tett a nemzetet boldogító lépéseket, s perczről perezre tesz ilyeket ezután is, a beteg haza fölgyógyitására, felvirágoztatására. Én ezen sikeres politikát akarom követni, s Pest belvárosa nagyérdemű képviselőjét, ki ezen politikát a nemzet nagy többségének tagjai közt megteremtette s fölnevelte. Azért a bizottsági többség javaslatára szavazok. (Helyeslés a középen.) Dimitriewics Milos jegyző :Csiky Sándor! Csiky Sándor : Egyike lévén azoknak, kik a 67-es bizottság javaslata ellenében készített külön inditványt aláirtak: kötelességemnek ismerem ennélfogva e részbeli elhatározásom indokait a t. ház elé terjeszteni. A 67-es bizottság többsége, az én véleményem szerint, a ház asztalára tett javaslatában megbízatásán túlterjeszkedett *. ezt tekintve én a kérdéses javaslatot átalánosságban sem fogadhatom el részletes tanácskozás tárgyául; következőleg ezt félreteendőnek tekintem. Okaim ezek. A múlt 1866 évi marcz. 1-én tartott országos ülésben Deák Ferencz képviselőtársunk indítványa folytán, csak azt határozta el a ház, hogy a 1848. 3 t. ez. 13 §-ban megemlített közös viszonyok kijelölése érdemében küldessék ki bizottság. Ezen bizottság azonban koránsem állapodott meg véleményében a közös viszonyok kijelölése határánál, mi rá bizva volt, hanem ezt egészben trílszárnyalva, oly javaslatot terjesztett a ház elé. melyben Magyarországot az osztrák császár örökös tartományaival valóságos reál unióban levőnek rajzolja: és ezen okból vagyok én azon véleményben, hogy a kérdéses javaslat átalánosan félreteendő legyen, azért is, mivel ez a magyar állam épületének itt-ott megrepedezett falait alapköveinek kiszedése által javasolja megszilárdítani, világosabban mondva romba dönteni. Támogathatnám én ezen véleményem alaposságát számtalan hazai törvényeinkkel szintúgy, valamint az 1861 és 1866-ik évi többrendbeli feliratainkban ismételve kimondott azon kijelentéseinkkel , hogy a mig alkotmányunk egész terjedelmében tettleg helyre nem állittatik; a mig az országgyűlés ki nem egészíttetik, és a fejedelem a törvény kivánata szerint meg nem koronáztatik: addig az országgyűlés törvények alkotására képesített nem lévén , ebbe nem is bocsátkozhatik, és igy hogy addig minden határozatai csak javaslatok maradnak. De mivel az ellenvéleményen levő képviselők, a jogalapot— érezvén, hogy ezen megállniuk lehetetlen — elhagyva (az egy Somssich Pál és Szentkirályi Mór képviselő társaink kivételével, a kik a 1715-dik évi 8 t. ez. és a 1723-dik évi 1. 2. t. czikkekben azt fedezték föl, a mit az azóta tartott 16 országgyűlésen a törvényhozás szintúgy nem fedezhetett még föl, valamint az 1861-dik és 1866 évi országgyűlés fölirataiban ezen ház sem tudott még föltalálni soha, sőt meg is tagadott keresni, jelesen , hogy Magyarország az osztrák örökös tartományokat minden külső támadások ellen megvédeni köteles), az opportunitás sikamlós terére léptének, azon opportunitáséra, melynek helyzetünkben veszélyes voltát Deák Ferencz képviselő társunk m. évi febr. 22-én tartott, s az egész ház helyeslésével találkozott epochális beszédében dönthetetlen okokkal bebizonyította (az ilyen állításokat csak Lustkandl, a kinek neve itt több izben említtetett, tehette, és épen az a föltűnő, hogy miután Deák Ferencz részéről megjelent feleletben, a melyet az egész haza magáévá tett és az ő nevét egészen a halhatatlanságig emelte, mind azon álokoskodások fényesen meg lettek czáfolva, most ime épen azok az alaptalan állitások a 67-es bizottság munkálatába fölvétettek , úgy hogy az Lustkandl theoriájának legnagyobb részét tartalmazza s igy azok, akik Deák czáfolata után indullak, épen azzal jönek ellenzésbe) : (Zaj a bal oldalon) ennélfogva kénytelennek érezem magamat én is arra, hogy az előttem szólott képviselőtársaimnak ellenvéleményes érveit ezen a téren is fontolóra vegyem, vajon olyanok-e azok, melyek a jogalapról lelépésöket elegendőleg indokolhatják, és igy üdvárasztók lehetnek-e azok hazánkra nézve? Ezek közül első az, hogy hiszen már, a magyar felelős kormány kinevezésével és az alkotmány helyreállításának ő felsége által történt ünnepélyes megigérésével, teljesitve van a nemzet kivánata , érezzük is már ennek jótékony hatását, mert hiszen ezen rövid egy pár hetek alatt is annyira megszilárdította már, Bánó József képviselőtársam állitása szerint, a magyar felelős kormány a maga tekintélyét, függetlenségét, és befolyását, hogy ez által az osztrák államminiszteriumot egészen háttérbe szorította. Mire csak ez a megjegyzésem : meglehet; lelkemből óhajtanám, bár igy lenne; de ha a budai hadparancsnokságnak, még most is elintézetlenül álló két rendbeli ismeretes rendeleteit, ha ismét a zimonyi dandárparancsnoknak, a mostani pénzügyi hivatal épületéről amagyar királyi czimernek, a magyar kormányi rendelet ellenére, történt levétetését és eddig orvosolatlanulhagyott hatalmaskodását, ha a fiumei, hazánkhoz és alkotmányunkhoz hűséggel ragaszkodó lelkes polgároknál, egy provisorialis polgármester által, ezen hüségök- és ragaszkodásukért üldöztetését, bebörtönöztetését, még ma is büntetlenül gyakoroltatását látom, és ezekhez számítom, hogy a provisorialis hivatalim-