Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-110
CX. ORSZÁGOS tJLÉS. (Marez. 26. 1867.) 67 Tóth Vilmos jegyző: Tóth Lőrincz! Tóth LőrinCZ : A kire a szólás sora ily későn jut, mint rám, t. ház! az már nehezen őrizheti meg magát az ismétlésektől; hogy tehát ez untató hibába legalább nagy mértékben ne essem: ügyekezni fogok csak a legfőbb szempontokat érinteni, melyek meggyőződésemet e tárgyban vezérlik, s ügyekezni fogok kerülni mindent, mi a részletes tárgyalásra tartozik. A bizottsági többségnek , melyhez magam is tartoztam, javaslatát, igen természetesen, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom; teszem pedig ezt lelkem teljes meggyőződéséből, és azon komoly megfontolás után, hogy, a fenforgó körülmények közt, hazánk érdekében ezt tartom az „elérhető" legjobbnak. E javaslat ugyanis, hitem szerint, mig egy részről a parancsoló viszonyoknak megfelel, s a kiáltó és elodázhatlan szükségeket kielégíti, más részről az ország függetlenségét s alapjogait nem veszélyezteti, jóllétét, erejét s befolyását pedig a jövőben növeli. Csak akkor térnék el e javaslattól, ha volna valaki, a ki jobbat s egyszersmind „kivihetőt és elérhetőt" ajánlana; de megvallom, ily mesterre még nem találtam : azt tehát kivihetetlen ideáloknak alá nem rendelem, nem eléggé indokolt aggodalmak miatt el nem taszítom, s megmaradok a magam mesterénél, Pest belvárosa nagyérdemű képviselőjénél. A nézetkülönbség köztünk s a bizottsági kisebbség tisztelt tagjai közt röviden csak abban áll — mert közös ügyeket mindketten elismerünk, s azok rendezésének szükségét szintén mindketten átlátjuk, és e részben csak a szélső bal 11 tagjával vagyunk egyformán ellentétben — hogy a bizottsági kisebbség tisztelt tagjai s véleménytársaik azt hiszik: e munkálat, s különösen az abban javaslott közös minisztérium s delegatió, az ország önállóságát veszélyezteti ; mi pedig ettől félni elég okot nem látunk, sőt úgy véljük, hogy az, ha életbe léphet s erélyes nemzeti kormány által dajkáltatik. a nemzetnek nagyobb erőt s befolyást ad, mint a milyennel ez, Ausztriával szövetkezése óta, bármi- i kor is birt, Ezen nézetkülönbség lévén a választó vonal, főképen ez iránt akarok bővebben nyilatkozni. {Halljuk!) Én az utóbbi nézetben vagyok, t. ház, s legmélyebb meggyőződésem szerint, a közös ügyek ilynemű rendezése által, mely a többség által javasoltatik, alkotmányunk és szabadságunk nem | csak föladva s veszélyeztetve nincs, sőt inkább, mint indokolni fogom, jobban meg lesz erősitve és szilárdítva, mint 1848 előtt volt; az 1848-diki törvények pedig ez által nem megrontatnak s megsemmisitetnek — mint a 11 képviselő indítványában merészen állíttatik — hanem csak a viszonyok- és szükségekhez képest bővebben kifejtetnek, kiegészíttetnek s formuláztatnak. A jelen országgyűlés teljesiti azon föladatot, melyet teljesített volna az 1848-diki törvényhozás, ha arra ideje marad, vagy a legközelebbi, ha összejöhetett volna. A közös ügyek rendezése — melyeknek létezését a valódi életben élő s nem valamely álomvilágban ábrándozó embernek eltagadni nem lehet, s melyeket, mint már említve volt, nem mi teremtettük, nem mi találtuk föl, hanem a századoktól örököltük — oly mellőzhetlen szükség, mely politikai tekintetben, európai s történeti helyzetünkből, s törvényes tekintetben magából az 1848-diki törvényből s az országgyűlési föliratokból foly, melyek a közös ügyek létezését világosan elismerik ; s e szabályozás, miként az a bizottsági többség javaslatában foglaltatik, nemhogy veszélyeztetné az ország valódi, élő jogait, sőt oly jogokat biztosit hazánk részére, melyek megvannak ugyan a corpus jurisban, s általunk következetesen emlegettettek, és sérelmi utón követeltettek ugyan, de a melyeknek valódi gyakorlatát vagj^ épen nem, vagy csak igen kevéssé s igen sporadice élveztük. Ha mi ezentúl a szomszéd népekkel, kiknek sorsa velünk egy koronás fő alatt élni-halni, némely ügyekre nézve, melyek őket épen úgy érdeklik, mint minket érdekelnek, szabályosan és állandóan érintkezünk, egyenlő befoly ásunkat mindig gondosan fentartva, s a teljes paritás alapján : ez fölfogásom szerint nem csak nem jár a helyesen értett függetlenség s önállóság föláldozásával, sőt lényegesen erősiti alkotmányos szabadságunkat azon összeütközési alkalmak, ellenszenvek s gyűlölködések megelőzése és elhárítása által, melyek előbbi időkben, s köztudomásra 1848 után is, alkotmányunk s szabadságunk veszélyeztetését, föIfiiggesztését vonták magok után, mert elleneink által gonosz ürügyül fölhasznáítatva, a kétségbeesett nemzetet forradalomba hajtották, hol dicsőséget aratott ugyan, s vitézségének történeti koszorúit ujakkal tetézte a véráztatott mezőkön és füstölgő romok közt, de végre is csak ő maradt % vesztes. A közös intézkedés közös érdekek fölött, hol mindegyik félnek megvan saját, a másik féllel egyenlő súlya, szava és befolyása , teljes paritás alapján —>• nézetem szerint—egyik fél önállóságát sem rontja meg, mert a függésnek lényeges attribútuma az alárendeltség, mely itt fen nem forog. Vajon ki mondaná, hogy egy házi úr föladta függetlenségét s önházában szabad rendelkezési jogát azért, mert a szomszéddal megegyezett,hogy legyen p. o. egyik udvarról a másikra kényelmesb átjárás, miszerint az érintkezni akaróknak meszsze kerülni ne kelljen ? vagy hogy közösen tétessenek az érintkező házak tetejére villámhárítót, miszerint a mennykő, mely mind a kettőbe együtt, 9*
