Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-110

68 GX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 26. 1867.) vagy külön-külön bele üthet, kárt egyikben se tehessen? —• Itt tehát minden a függetlenség értelmezésétől függ. Bármily független legyen is valamely ország, ha más országgal közös viszonyai s érdekei vannak: azokat nem ignorálhatja, s függetlensége nem abban áll, hogy azokat ignorálja. Paritás alapján szerződő s egyenlő joggal intézkedő két félről nem lehet helyesen mondani, hogy függnek egymástól, vagy ha függnek, nem függés, csak összefüggés, mely nekik hasznos; ők nem uralják egymást, nincsenek egymásnak alárendelve , hanem egymás mellett, coordinált állapotban működnek a közös, mindegyiküknek üdvös czélra; önálló lehet azért mindegyik, hogy a mit külön-külön elintézniük hosszadalmas, ügyetlen és sokszor a késedelem s halogatás folytán, p. o. az ország megvédése tekintetében veszélyes is volna, azt együtt. kezet fogva intézik el. Az ily összefüggés , természetesen, kívánja a cselekvés szabadságának teljes korlátlanságát; de hiszen ily korlátlan , absolut függetlenség , valamint társaságban élő egyes ember, úgy más népekkel érintkező' népre nézve nem is képzelhető. A tisztelt ellenvélemény a függetlenség s önállóság föladásának megtestesülését főképen a delegatiók javaslatba hozott intézményében látja. Igaz, hogy a delegatiók intézete egészen sajátságos és eredeti intézet; de sajátságos és egyetlen azon viszony is , melyben mi az ausztriai örökös tartományokkal élünk : a pragmatica sanctió alapján t. i. nem vagyunk azokkal egybeolvasztva, egyesítve; de nem is vagyunk oly laza, változékony, múlékony szövetségi viszonyban , mint valamely idegen állammal lehetnénk. Amaz előbbi, t.i. a társországok teljes központosítása, a centralisták botor törekvése; ez utóbbit, t. i. a laza szövetségi viszonyt, föltételezi a bizottsági kevesebbség véleménye. A középen álló valóságnak felel meg a delegatió, melyhez valami hasonló létezik a Svédés Norvégországok közti érintkezésben , mint azt t. barátom Joannovics képviselő részletesebben kifejtette. És ugyan van-e alapos ok ezen intézménytől az ország jogainak s érdekeinek elnyomását , vagy annak csak lehetőségét aggodalmasan várni ? Nem akarom újból vitatni, a mit már sokan említettek , de a mit a tisztelt ellenvélemény elismerni nem akar, hogy a delegatiók szorosan törvényhozási, parlamenti jogokat nem gyakorolnak ; de az csakugyan tagadkatlan, hogy a delegatiók elé oly tárgyak fognának tartozni csupán, melyekre nézve a népeknek egyazon érdeke van , melyek közös és összeütközésbe nem jöhető érdekei mindegyik félnek. Talán csak nem gondolják a t. képviselők, hogy az ausztriai népeknek , kiknek képviselői a delegatiókban velünk, paritás alapján, nem szemközt, hanem együtt állanak, nagy kedvök lesz verőket és pénzöket elfecsérelni? adót szavazni meg oly háborúra, melynek czélja más népek szabadságának elnyomása? segédkezet nyújtani absolutisticus czélokra, vagy magánszeszélyekre ? Ezt úgy nem fogja akarni a német, a cseh , mint nem akarjuk mi magyarok : mert ez természet ellen lenne, s ily téren egymástól különbözni, egymással ellentétbe jönni, lehetlenné teszi a demokratiai alapon álló alkotmányosság. Ott főkép összegek megszavazásáról lesz a szó ; zsebérdekét pedig mindegyik nemzet ismeri; mindegyik természetesen hajlandó a takarékosságra ; s miután egyik sem nyer azáltal, sőt mindegyik aránylag veszt, ha az összegeket fölcsigázza, miután az arány, a javaslat szerint, nem ott állapíttatik meg : összeütközés , egymás elnyomása s megkárosítása a gyakorlatban alig képzelhető: és így az aggodalomnak alapos oka nincs, nem lehet. A föladat tehát nem az , t. ház í a meglevő s tagadhatlan viszonyokat ignorálni, mint ignorálja a 11-ek indítványa; hanem épen az : azokat közegyetértéssel rendezni, szilárd, törvényes alapra fektetni, s azután, egy részről a rendezésből folyó I köteleztetéseket híven teljesíteni, más részről az i ugyanabból folyó jogokat is erélyesen fölhasználni, s a rendezett viszonyt, mind két fél közös javára, egymásnak csalása s elnyomása nélkül, üdvösen utilizálni. Előjogainkból—mondom, élő és nem csupán elméleti jogainkból — a bizottsági többség javaslatának elfogadása által, egy hajszálnyi sem lesz föláldozva ; sőt ezen formulázás szerint, ha Isten segédével egybe lép, s a nemzet bölcs magatartása és erélye által megszilárdul, nem csak az 1849 óta kínos epedések és szenvedések közt viselt szomorú állapot fordul jobbra , hanem helyzetünk az 184 Belőtti tettleges—mondom, tettleges, és nem jogelméleti—állapotnál is jóval kedvezőbbé lesz. (Helyeslés a középen.) Ezen jobb állapot pedig meg lesz erősítve a tisztába hozott érdekek közössége, a czivakodási s gyülölködési alkalmak eltávolítása, s az által. hogy ezentúl a birodalom többi országai is velünk hasonló alkotmányos szabadságban részesülnek-— a mi ezen javaslat életbe léptetésének mulhatlan föltételéül van kikötve, a mit sohase méltóztassaj nak figyelmen kivül hagyni. Vannak köztünk, ! kik a monarchia népeit összeférhetleu elemeknek tartják; de ón ezt nem hiszem, mert a szabadság s a közös érdek oly ragasz, mely mindent összeolvaszt s egybeforraszt. Es ebben azután annyiszor megingatott, nem egyszer haldokló alkotmányunknak fő védelmét találom: mert, egyik nép szabadsága támasza a másik nép szabadságának, s a ki! egyenlített érdekek közössége oly erőt ad a sza-