Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-110
CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 26. 1867.) 55 Tisza Kálmán képviselő úr szintén interpellatiót kivan intézni a minisztériumhoz. Tisza Kálmán: T. ház! Épen úgy. mint a nemzetiségi kérdésben, melyre nézve a t. ház most Nyáry Pál képviselő társunk fölszólalása folytán határozni méltóztatott, még más két kérdés van, melyre nézve részint az 1861-diki, részint pedig a jelen képviselőház is, azt lehet mondani, Ígéreteket tett. Természetesen, a mint az idő eljön, hogy — mint reméljük — törvény eket alkothassunk, a háznak gondoskodnia kell az iránt, hogy ezen Ígéretek beváltassanak. 1861-ben — sokan méltóztatnak talán emlékezni — az eloszlatás előtt kimondotta a képviselőház, hog} T a nemzetiségi kérdés megoldását, hogy a vallás egyenlőségnek törvény által való kifejtését, az urbériséggel rokon természetű birtokviszonyoknak a tulajdonjog sérelme nélkül leendő rendezését a törvényhozásra képesített országgyűlés legelső teendői közé sorozandja. A múlt évi válaszföliratban hasonlag kimondotta a ház, hogy működéseiben az fogja vezetni, miszerint intézkedni fog a méltányosság és igazság szerint az országnak minden osztályú lakóiról vallásés nyelvbeli különbség nélkül. Midőn pedig a múlt évben megalakította javaslatkészitő bizottságait, megválasztván a nemzetiségi bizottságot is,ugyanakkor intézkedett más két tárgyra nézve is, és a vallási és közoktatási javaslat készítésével megbízott küldöttséget oda utasította, hogy törvényjavaslatot készítsen a haza minden hitfelekezetének egymás közti és az állam irányában lévő viszonyaira nézve a jogegyenlőség alapján, kiterjesztvén azt azon hitfelekezetekre is, melyekre eddigi törvényeink azt ki nem terjesztették. A codificationalís bizottságot pedig oda utasította, hogy működése körébe vegye föl a hűbéri viszonyokkal analóg birtokviszonyok rendezését is. Ennek fobytán, úgy tartom, kötelessége a t. háznak intézkedni, hogy most, midőn remélhetőleg nem sokára képesítve leszünk törvény alkotására, már előleg javaslatok készíttessenek, hogy azután az ezek után legelsőben elintézendőknek kijelölt kérdések valósággal el is intéztessenek. Miután a nemzetiségi kérdésre nézve már méltóztattak intézkedni, és miután másfelől vannak tárgyak, melyek fölött, meggyőződésem szerint, helyesebb, ha a felelős minisztérium készíti a javaslatokat : bátor vagyok az igen t. minisztériumot megkérdezni az iránt, hogy ezen két utóbbi kérdésre nézve, azaz a különböző hitfelekezetek egymás és az állam iránti viszonyainak a jogegyenlőség alapján való megoldására, és a hűbéri természetű birtokviszonyok rendezésére nézve szándékozik-e ezen év folytán törvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé ? Eötvös Jézsef b. vallásügyminiszter: T. ház! Azon két nagy fontosságú kérdésre, melyeket Tisza Kálmán barátom, Debreozen városának képviselője a minisztériumhoz intézett, jelen pillanatban csak azt felelem, hogy ezen nagy fontosságú kérdésekre a minisztérium legközelebb fog választ adni. Elnök: A t. ház tehát ezen választ elvárja. Folytatjuk a múlt ülésben megszakított tanácskozásokat. Dimitrievics Milos jegyző : Nikolics Sándor! NikoliCS Sándor: A 67-es bizottság többsége a sanctió pragmaticának oly értelmet tulajdonit, melylyel ez valósággal nem bir; s főleg ebből származtatja alkotmányunk lényeges változtatásánakszükségét. Az 17 23-dik évi 1-ső és 2-ik tcz. nem annyira hazánk, mint az uralkodóház érdekében alkottatott; megváltoztatván az eddigi uralkodási rendet, a mindenkori fejedelem számára biztosítja a birodalom minden részeinek osztatlan birtoklását. Hogy a sanctió pragmaticának se akkor, se később más értelmet nem adtak, mutatja azon körülmény, hogy ezen törvény keletkezésekor az 1715-dik év sarkalatos, és hazánk önállását biztosító törvényei el nem töröltettek, de újra megerősíttettek; s hogy több évtizeddel később, 179°/,-ben hazánknak minden más tartománytól függetlensége még nagyobb nyomatékkal törvénybe igtattatott. Az egész sanctió prag'maticában csak egy kis szócska van, melyre a 67-es bizottság többsége az alkotmány tervét alapitja: e szócska: „osztatlanul/*' Lássuk ezen alap szilárdságát. Az új öröklési rend szerint arra jogosított fejedelem a birodalmat osztatlanul bírja, azaz, a birodalom minden része egy és ugyanazon fejedelem országlása alá tartozik. Magyarországnak tehát egy időben, egy bizonyos meghatározott eshetőségig, más királya nem lehet, mint az, ki egyúttal az örökös tartományok törvényes fejedelme. A szó „osztatlanul u ennyit jelent, s nem többet; s mást, például közös védelmet belőle származtatni nem lehet. Bizonyítja ezt hazánknak a sanctió pragmatica alkotása utáni első királya, Mária Terézia, ki ellenségtől megtámadva, nem ezen szócskában kereste védpajzsát, s nem is erre hivatkozott, hanem Magyarország szeretete- s lelkesedésére. Bizonyítja ezt számos eset, midőn a későbbi háborúk alatt az országgyűlése katonaajánlásra megkerestetvén, a segélyt mindig azon hozzáadással ajánlá meg : hogy ebbeli kétségtelen jogát továbbra is sértetlenül fentartja. Ha a sanctió pragmaticából mindeddig a közös védelem kötelezettségét lehetett volna következtetni: a király nem kérte, de követelte volna mindig a segélyt; az országgyü-