Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
CIX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Marez. 23. 1867.) 41 Tökéletesen osztom nézetét ; de, engedelmével, magamnak meritek érvet belőle. Kérdhetném átalában, vajon hiszi-e a kisebbség, hogy tervezete kivihető volna s elfogadtatnék a törvényhozás másik tényezője által ? (Fölkiáltások a jobb oldalon : Igaz!) de nem kérdem, mert Tisza Kálmán beszédének vég passussa, mely a többségi munkálat el nem fogadása esetére ismét szenvedések bekövetkezését teszi kilátásba, már megfelelt, „nem"-mel felelt meg arra. (Zaj.) 0 ugyan rövidnek hiszi e szenvedés korszakát: de hátha mégis azalatt következnék be az Ivánka emiitette válság s az zilált, rendezetlen, consolidálatlán helyzetében találná hazánkat? Én, uraim, európai válságra, uj államalakulásokra nem speeulálok; de ha speculálnék, csak annál szükségesebbnek tartanám követni a politikát, melyet most is követek, nehogy a válság készületlen, rendezetlen találja hazámat: mert meg vagyok győződve, hogy ha a vihar, mely átuvöltend e téren, a Duna, Tisza közén egy vitás helyzetű s pörben és provisoriumban levő országot találand, el fogja ütni rajtunk a port; ha ellenben rendezve, consolidálva s saját kormánjmyal bírva lelendi itt Magyarországot, azt semmi uj államalakulás sem fogja ignorálhatni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ragaszkodom a bizottság többségének javaslatához. (Elénk helyeslés a jobb oldalon.) Joannovics György jegyző: Jókai Mór személyes kérdésben kér szót. Jókai Mór: T. ház! Én ugyan nagy kedvelője, nagy tisztelője vagyok a humornak, és megbecsülhetetlennek tartok minden ötletet, mely at. képviselőházat átalános derültségbe ragadhatja ezen szomorú thema fölött. De bár mennyire bámulom is t. képviselő társam Szász Károlynak igen sokra, nagyra becsült mííforditói talentumát, azt még sem engedhetem meg, hogy beszédemnek akármely részét is magyarból magyarba lefordítsa. (Derültség.) Azt én soha se mondtam, se versben, se prózában, hogy a magyar nemzetnek szerencsésengeographiai helyzete van; de igen is mondtam azt, hogy Magyarország helyzete oly szerencsésen ki van kerekítve, hogy határigazitás alá nem kerülhet, azt mondottam, hogy Magyarországnak se Dunáját, se Kárpátját senki helyéből el nem mozdíthatja^ Erre méltóztassék cadentiát mondani. (Átalános nagy derültség.) DimitrieViCS MilOS jegyző: Mocsáry Lajos! MoCSáry LajOS : Én igen nagyfontosságúnak tartom a jelenleg szőnyegen levő kérdést; tartom pedig annak egy bizonyos körülménynél fogva. Bizonyos — nem hosszú — idő óta egy sajátságos dolog lett az osztrák birodalomban közdiscussió tárgya, és pedig nem csak magán körökben, nem csak az időszaki sajtóban, hanem már a KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /7 ív. tanácskozási termekben is. Ezen tárgy nem kisebb, mint azon kérdés : vajon fenállhat-e az osztrák birodalom, vagy nem? Nem akarok részemről ezen kérdés tárgyalásába bocsátkozni; csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azon vélemény, rnelylyel ezen tárgy felől valaki bír, mindenesetre lényeges befolyást gyakorolhat azon álláspontra is, melyet a jelen, szőnyegen levő kérdés irányában elfoglal; és teljes világosságba helyezése végett ezen tárgy fölötti véleményemnek, kijelentem, hogy én igen is hiszem Ausztria fenállhatásának lehetőségét, mert azt tartom, hogy sokkal többek az esélyek arra, hogy tovább is fenmaradhat, mint arra, hogy napjai meg legyenek számlálva. Épen ezen hitemnél fogva tartom véghetlenül fontosnak a szőnyegen levő kérdést, és megvallom, ha nem ezen hitet táplálnám, meglehetősen közönyösnek vélném mindazt, mi e tekintetben határoztatík. A mi már ezen kérdés tárgyalási módját illeti, véghetlenül sajnálom, hogy azon nagy érzékenység, melyet a többség igen t. tagjai némelyike részéről mindjárt kezdetben tapasztaltunk, még most is egyes felszólalásokban nyilatkozik. De ez által nem tartóztathatjuk magunkat vissza véleményünk nyilvánításától : mert ha ez elé korlátokat szabnánk, valóban lehetetlen volna a discussió, mert nem volnánk képesek a tárgyakat véleményünk szerint constatálni; és ha azon következtetések, melyeket mi ezen munkálatból levonunk és levonhatóknak tartunk, egész meztelenségökben szem elé állítva, a túlsó oldal szónokai némelyikének sem tetszenek — mint nem tetszenek nekünk — arról mi valóban nem tehetünk. A mi már magát ezen közösügyi javaslat lényegét illeti, annak azon részleteit és azon pontjait, melyek alkotmányunk módosítását, alkotmányos jogaink föladását foglalják magokban, már mások előttem igen bőven és szabatosan előadták és megbírálták, és azért én részemről azok bővebb megbirálásába bocsátkozni nem akarok. Azt tartom részemről is, hogy igen nagy áldozatot hozunk, hogy összes államszerkezetünk és egész állami és politikai életünk nagy átalakuláson fog keresztülmenni. Nem oszthatom Bartaí t. képviselő társam azon nézetét, hogy Magyarország jövőben is politikai életének súlypontját a magyar országgyűlésen fogja föltalálni, mert azt tartom, hogy a magyar országgyűlés jövő helyzetében ezen politikai súlypontot többé képezni nem lesz képes. A mi viszonyaink jövőben a birodalom viszonyaival ugy össze fognak bonyolíttatni, hogy nemcsak nem leszünk jövőben közönyösek a birodalom viszonyai iránt, mint a cultusminiszter úr szükségesnek monda, hanem valóságos solidaritásba lépünk Ausztria minden dolgaival és ügyei6
