Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
40 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉ czélszerüen intézni nem lehet, bizony meggyőződött arról a birodalom túlsó fele is. (Helyeslés) Jókai barátom képzelő tehetségének ragyogó szülöttei az egész hazával együtt engem is gyakran ragadnak bámulatra ; de teremtő lángeszének, melylyel a történetet újjáalakítani birja, találékonysága iránt soha sem viseltettem őszintób bámulattal, mint a mióta azt hallottam tőle, hogy hazánk geographiai helyzete szerencsés. Az eredetiséget e mondattól eltagadni nem lehet. Én legalább most hallom először. S miután t, barátom nem tartá szükségesnek be is bizonyítani, szabad legyen nekem igen röviden illustrálnom azt. Háromszáz esztendeig a török torkában voltunk, s egymagunknak kellé egész Európa helyett mellünkön fölfogni kelet tengerhadának szakadatlan ostromát — kétségkívül e szerencsés geographiai helyzet következtében. Most éjszakon egy óriás rémként ólálkodik, s talán ha Halicsra sikerül rávetnie medvetalpát, közvetlen kedves szomszédunk leend egyik felől; a másik oldalon egy nagy Németország tömörül szemeink előtt; a harmadikon a délszláv birodalom fenyegető árnyrajzai emelkednek ki a düledező Porta málló romjainak porfüstjébol: s mi e három egymással ellentétes hatalom közé geographiai helyzetünknél fogva olyformán vagyunk beszorulva, mint a dió a diótörőnek két oldala és srófja közé. Kétségkívül ez az a szerencsés geographiai helyzet, melynek Jókai barátom örvendez; s nem tudom, bámuljam-e vagy irigyeljem szerencsés véralkatát, mely szerint épen ezen helyzetből meríti egyik érvét arra. hogy „Magyarország minden támasz nélkül, maga erején is képes fenállani." Versben .én is irtam valaha ilyneműt, (Aialános és élénk tetszés) de itt prózában ennyi okos ember hallatára, ismételni nem merném. (Derültség.) Sőt kimondom hitemet, hogy e szerencsés geographiai helyzetben három szomszéd közül valamelyiknek szövetségét kellene keresnünk még akkor is, ha egyikkel már meg nem volna szövetségünk, melyet most csak szorosabban akarunk körvonalozni. A harezos jobban magára csatolja fegyverét, paizsát, mikor a csatába kell indulnia. Nem tehetem, hogy Ivánka Imre képviselőtársam előadására is egy-egy észrevételt ne tegyek. (Hátijuk!) O azt mondja az államadósságok kérdésében, hogy, miután hazánkat azokból jogilag semmi sem kötelezi, ő politikai tekintetekből, méltányosság alapján kész azokból elvállalni anynyit, mennyit Magyarország megbír, de abba bele nem egyezik, hogy a más adósságát derüre-borura magunkra vegyük. Ezek tulajdon szavai. Nem szólalnék föl e kifejezés ellen, ha az csak itt a házban maradna. Mert a ház minden tagjáról tudom, hogy jól ismeri a többségi munkálatot, s tudja, S. (Marez. 23. 1867.) hogy az az államadósságok ügyében épen azon óvástételekkel jár el, mint Ivánka úr kívánja, és épen nem akarja a más adósságát derüre-borura elvállalni. De mivel a szó a lapok utján ezer meg ezer példányban szétröpül, s olyanokhoz is juthat, kik a közösügyi munkálatot nem, vagy nem elég figyelemmel olvasták, nem akarnám, hogy valaki Ivánka úr gyanúsítása nyomán el találja hinni, hogy itt valamely párt az országnak erején fölül s derüre-borura akarna adósságot vállalni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Venio nunc ad fortissimum viruni, plenissimumque consilii. Tudom én jól, hogy a közlegényt nem illeti meg az ellenfél vezérével szembe szállani, s azért csak egy szerény kérdést intézek az én igen tisztelt barátomhoz, Tisza Kálmánhoz. (Halljuk!) O többi közt azt monda: a bizottság többségének javaslata nagy fontosságú kérdésekben a határozati jogot oly delegatiókra bizza. a melyekben elég lesz az, hogy a hazai tagok közöl csak egyetlen egy járuljon a más országok képviselőinek szavazásához, és létrejött a határozat, mely Magyarországot is kötelezi. Kérdésem ez : miért félünk az egyenlő számú két félből álló delegatiótól, midőn a legfontosabb ügyek, melyekben az határoz, oly természetűek, mikben a birodalom két felének érdeke nem csak nem ellentétes, sőt ugyanazonos, és nincs semmi ok a miért pl. a túlsó fél a mieinkből egy tagot a maga részére minden áron megnyerni oly igen igyekeznék ? Érteném e félelmet, ha pl. a quota kérdése volna bizva a delegatiókra. Ott egyetlen egy, hazája érdeke ellen szavazó, milliókra menő kárt okozhatna az országnak. De e tárgyat a közösügyi tervezet nem bizza a delegatiókra. Végül még egy kérdést. Midőn Tisza Kálmán tisztelt barátom hosszasan bizonyítja a többségi munkálat benső ellenmondásait azzal, hogy, hátha a delegatiók által netalán megajánlt költséghez a katonát nem találná megszavazni az országgyűlés : vajon nem felejtette-e el azon egyszerű és természetes egymásutánt, hogy nem a pénzhez szokás a katonát, hanem a megajánlt katonához kell s fogják a költséget megszavazni ? (Derültség) s vajon ezen kis anachronismus miatt nem roskad-e össze egész okoskodása? (Helyeslés a jobb oldalon.) S most visszatérve Ivánka Imre képviselőtársamnak még egy mondatára, arra teendő észrevételemmel fejezem be beszédemet. Szerinte az a bizonyos hatalom vagy pénz, mely 48-ban hazánkra annyi vészt hozott, a reactió most is működik, mit az ismeretes hadharancsnoksági rendeletekre való hivatkozással is igazol : szükséges azért, úgy mond, ha a netalán valami válság következik , tömören , consolidált helyzetben lennünk.
