Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-109
CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) 39 Most engedje meg a t. ház. hogy ezeket előre bocsátva, véleményemet előadjam a kisebbség véleményére nézve. (Mattjuk!) A kisebbség véleménye mindazon kérdésekben, melyek, az 1848. III. t. ez. 13. §-a szerint^ mint közös érdekek tekinthetők, és azoknak kezelési módja iránt részletes véleményt ád. Hallottam mondani azt: nem maradhatunk a puszta negatió terén. A ki ezen véleményt olvasta, nem mondhatja róla, hogy a negatió terén áll, mert benne részletes vélemény van adva. Ezen munkálatban a mellett, hogy ez a bajon segíteni igyekszik, fen van tartva a pragrnatica sanctió és az azon alapuló personal unió elve. Én tehát, ha összehasonlítást teszek a kettő között, miután a fenforgó czélnak ez is megfelel, régi alapjogainkat nem korlátozza: a kisebbség véleményét fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Éljenzés a bal oldalon.) TÓth Vilmos jegyző : Szász Károly! SzáSZ Károly: T. ház! A vitatkozások ily előre haladt pontján, midőn az érvek mindkét oldalról nagy részben már ki vannak merítve, csak az elmondattakat gyarlóbban ismételni nem akarva, föl sem szólalnék, ha nem érezném a felelősséget, mely egyenkint mindenikünk vállát ily roppant fontosságú döntvény előtt terheli, s ha nem akarnám világos nyilatkozásom által én is magamra venni belőle az engem illető részt. Igénytelen fölszólalásomat azonban a t. ház s az illető képviselőtársaim engedelmével némi szerény polémia alakjába öltöztetem a túlsó oldalon fölhozott némely érvek ellen, melyeket, midőn megjegyzés nélkül nem hagyhatok, azok során alkalmam nyilalld magára a tárgyra nézve is előterjesztenem indokaimat, melyek engem a bizottsági többség munkálatának elfogadására bírtak. Magamévá teszem t. képviselőtársam Keglevich Béla gr. azon három követelményét, melyeket ő a törvényhozáshoz intéz, s melyek szerinte : 1) a fenálló alkotmány megvédése; 2) annak időszakonkinti fejlesztése; s 3) a nemzet önfentartásának s jövendője biztosításának kötelességérzete. Csak hogy, ellenkezőleg a t. képviselő úrral, én épen a többségi munkálatot látom olyannak, mely e három igény mindenikének megfelelhet: ez megőrzi alkotmányunk lényeges alapelveit, tovább fejleszti azt a kor igényei szerint, s egyedüli előttem az adott viszonyok közt lehetségesnek látszó mód önfentartásunk s jövőnk biztosítására. Mert — nem szólva a harmadik külön indítványról, melyet Madarász képviselő úr és társai nyújtottak be, s mely e követelményeknek merevül csak elsőjéhez ragaszkodik s a más kettőről tudni sem akar — a bizottsági kisebbség munkálatában sem látom a czélszerüségnek oly előnyeit, nem különösen a kivihetőségnek azon sine qua non-ját, mely engem ahhoz hajlandóvá tehetne. Hogy például a részletes tárgyalásra tartozó számos lehető kifogások közül csak egyet emlitsek, a kisebbségi munkálat 31-dik pontja arra sem ad semmi választ, mi történnék akkor, ha az ott emiitett esetben a küldöttség meg nem egyezhetvén, az eltérő javaslatokat további tárgyalás és elhatározás végett a két országgyűlés elé terjesztendi, mi történik, mondom, ha a két országgyűlés tovább is megmaradna előbbi eltérő nézetei mellett ? Igazán ismételhetném az ezen házban oly nagy zajt költött, de igen alapos kérdést: quid tune'? De nem tartom szükségesnek egyenkint czáfolni t. képviselő úr nézeteit, melyekkel a többségi munkálatot ostromolja, midőn azok részben önmagokat megezáfolják. Igen, mert a t. képviselő úr az olyas szorosb egyesülést Ausztriával, minőnek ő a többség által javaslóit módot nevezi, veszélyesnek tartja jövendőnkre nézve. S miért? Kétségkivül Ausztriától s annak ránk nézve elnyomó hatásától tart, azaz Ausztriától , melyről néhány perczczel később maga bizonyítgatja, hogy az ily kajicsolat által nemhogy erősbbé válnék, mint most, de sőt veszteni fog szilárdságából. Én ezt nem mondom: mert naponkint gyöngülő szövetségesnek ép oly kevéssé akarnám keresni barátságát, mint olyannak, melynek tulnyomóságától félhetnék. Azért akarok a birodalom túlsó felével azon paritás alapján szövetkezni, melyet a többségi munkálat kijelöl. Tisztelt barátom Jókai Mór attól tart, hogy „ha a Lajtán tul nem sikerül megalakítani a részünkről tervezett delegatió másik felét: akkor azon jogok, melyeket a magyar országgyűlés a delegatiókra ruházott, sequestrálva maradnak és absolut módon fognak elintéztetni/"' De t. barátom aggodalma azonnal megszűnnék, ha figyelmére méltatná a többségi munkálat azon alapföltételét, mely a 24 és 25-dik pontokban foglaltatik, miszerint az egész közösügyi tervezet csak akkor lép tettleg életbe, ha mind itt, mind ott teljes és valódi alkotmányosság lesz, azaz ha valóban létre jön az alkotmányos öszhangzat a birodalom két fele között. A magyar országgyűlés még eddig épen semmi jogot sem adott át a delegatióknak; s ha a kiegyezés létre nem jő, nem is fog a fél-delegatióra semmi jogot ruházni, mi aztán sequestrálva maradhatna; meg sem alkotandja e fél-delegatiót, mert hisz egyedül magával csak nem fog közös ügyet csinálni. Hanem igen is fog némely dolgokat a delegatiókra bizni akkor, ha a birodalom mindkét fele rendben lesz, mi ha be nem következnék, marad minden a régiben. S épen ez biztosítékunk arra, hogy a kiegyezés létre fog jönni: mert, ha mi meggyőződtünk, bogy a birodalom közös érdekeit az eddigi határozatlan módon többé