Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-109

34 CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 23. 1867.) vánvalóvá tenni, hogy arra nézve IH-dik Károly­nak 1713-dikiedictuma, bár azt híresztelni még ma is szeretik, érvény nyel nem bir, hanem pragmatica sanctióját egyedül a reál-uniót nem ismerő 1 723­dik évi I. és II-dik t. czikkek képezik. Ezen törvényeknek fejlődése azonban mega­kasztatott, mielőtt hatást akár egy, akár más irány­ban gyakorolhattak, s bekövetkeztek a szenvedés, tűrés és hallgatás keserű napjai, melyek 18 évnek lefolyása alatt csak egyszer szakadtak meg, s akkor is rövid ugyan, de a végre mégis elégséges időre, hogy 1861-diki két rendbeli fölirataiban megír­hassa a nemzet 48-diki törvényeinek magya­rázatát. Midőn tehát most ő felségének fejedelmi böl­esesége és igazságszeretete bennünket az alkot­mány visszaállításának küszöbére vezetett, és így nem csak lehetővé, de kötelességünkké is vált föl­fogni a fonalat ott, a hol az 18 évvel ezelőtt meg­szakadt : csak ezen kötelességemnek vélek megfe­lelni, ha a napi renden lévő tárgyhoz hozzá szólani bátorkodván, kijelentem, hogy az imént fejtege­tettek nyomán a 67-es bizottság kisebbségének vé­leményét pártolom: pártolom pedig azért, mert bár a pragmatica sanetióból, mint elfogadott közös alap­ból, indul is ki, annak a kelletinél tágabb értelmet nem tulajdonit, abból oly következtetéseket nem von le, melyek közjogunk szempontjából meg nem állhatnak; nem ismer közös ügyeket, csak közös ér­dekeket ; nem közös minisztériumot, delegatiót, és mégis megfelel a gyakorlati czélszerüség igényeinek is annyiban, a mennyiben kimutatja az utat az egyértelmüleg eldöntendő ügyeknek esetről esetre leendő elintézésére; a védelem eszközeit, a kül- és hadügy vezérletét, az ország hadserege jogosult lé­tezésének kimondása mellett, a közös fejedelem kezébe teszi ugyan le, minden egyéb államügyeket azonban saját töi'vényhozásának és alkotmányának tart fen; gondoskodik végre arról, hogy hazánk a külföld előtt is képviselve legyen úgy, mint azt történelmi múltja és koronájának fénye megkívánja; mind ezek által pedig kifejezést ád azon elévül­hetlen jogos igénynek, tudatni Európával, hogy él, élni akar, és elfoglalni azon helyet, mely őt ál­lamai sorában századok óta megilleti. (Helyeslés a hal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző : Bujanovics Sándor! BujanOVicS Sándor: Tisztelt ház! Két sza­kaszát különböztetem én meg országgyűlési tevé­kenységünknek : egyik a már szerencsésen megha­ladott védelmi ; a másik , melynek köszöbén a képviseló'káz jelenleg áll, az alkotás stádiuma; — és valamint a védelmi téren az egyedüli álláspont, melyhez ragaszkodnunk lehetett és kellett, kizáró­lag a törvényes jogi álláspont volt, úgy nem habozom kijelenteni, miszerint az alkotás terén „a jogi alap megóvása mellett, én a czélszerüségi po­litikai szempontokat, egyéni meggyőződésem meg­állapításánál, irányadóknak ismerem el. E két szempontból ítélem én meg állásunkat, } föladatunkat: alkotmányunk visszaállítása és biz­tosításának törvényes, és a birodalmi kapcsolat­ból folyó mellőzhetlen exigentiák tekintetet érdem­lő politikai szempo ntjából; és a felelősség első sorban állami önállásunk megóvása, másod vo­nalban az ausztriai birodalom alkotmányos recon­stitutiója irányában terhel. A közös ügyek kérdése azon főfontosságu momentum, melynél az általam elfogadott szem­pontok iránt kitűnő tekintettel, gondos figyelem­mel kell viseltetnünk. Fentartanunk és biztositanunk^llami önálló­ságunkat, és számba vennünk a birodalmi kapcso­latból folyó, tagadhatatlanul létező közös viszo­nyoknak, a birodalom alkotmányos kormányzata által szükségkép megváltozott kezelési módját: ez a jelen nehéz föladata; és kétség kivül nem annyi­ra a jog, mint a czélszerüség, az állampolitika kérdése. A közösügyi bizottság többségének előttünk fekvő javaslata nézetem szerint a föladatot meg­nyugtatókig oldja meg ; félre nem ismerhető czélja ezen javaslatnak, a birodalmi kapcsolat fentartása mellett, állami életünk biztosítása az alkotmányos asztriai birodalomban. Az állami kapocs fentartása, a múltnak vajmi kevéssé biztató tévedései és káros balfogásai da­czára . számba sem véve ezen kapocs törvényes természetét, helyzetünknél fogva, melyet az euró­pai népcsaládban, geneticailag és földrajzilag elfog­lalunk, egyaránt kívánatos és szükséges. T. képvise­lőtársunk Jókai Mór,mlnap tartott előadásában,a töb ­bi között hazánk teljes, önálló, független fenállása lehetőségét, szerencsés földrajzi helyzetünkből kö­vetkezteti ; az én meggyőződé sem szerint, valamint hazánk népiségi viszonyai, és független önálló ál­lami alkalulásra kedvezőtlen földrajzi helyzete, elődeinket már a múltban szövetkezésre ösztönöz­ték; ugyané tényezők jelenleg is szorosabb szö­vetkezésre, és lényegesen a nyugatra utalnak. Az állami kapocs föntartása mélyen érzett politikai szükségességétől áthatva, föladatunk nem ezen ka­pocs gyengítése és lazítása, de inkább állami éle­tünknek ezen kapcsolat korlátai közti biztosítására irányul. A régi formák között ez már alig lehetséges; a haladó kor mellőzhetlen igényei és kívánalmai, s a lajtántuli népek alkotmányos kormányzata szükségkép uj formákat ad ezen állami kapocsnak, s bár e formák ellentéteseknek, összeférhet etlenek­1 nek látszanak önállóságunkkal és alkotmányunk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom