Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CV11I. ORSZÁGOS ÜLE6. (Marcz. 22. 1867.) 27 nittassanak, a katonaság többi része pedig, mint tartalék és honvéd, tűzhelyére tér vissza. Az activ seregnek létszámát tehát megváltoztatni s évenkint másként meghatározni nem lehet, mert különben az egész rendszer romba dől. Egyébiránt e védrendszer maga azt követeli , hogy a hazának minden fia köteles szolgálni. A garantiát tehát abban kell keresnünk, hogy a mi- elhatározásunkra bizassék a tartalékseregnek száma, hogy mely korosztályhaz tartozók Boroztassanak ide be, és melyek a honvédekhez, és szükség esetén a honvédek mily száma hivassék be fegyver alá. De a delegatiók eszméjében az rejlik, hogy a külügyek iránti teendő egészen egy közös külügyi miniszterre bizassék, ki a delegatiók által felelősségre is vonathatik; a delegatiók az illető okmányok előterjesztését is kívánhatják : ezek tehát a külügyek menetelére határozó befolyással bírnak. Vegyük már most föl, ha a delegatio oly határozatot hoz, melynek folyán a külügyminiszter háborút kezd; és miután a költségek megszavaztattak, a közös hadügyminiszterrel a sorkatonaság fölött intézkedik: képzelhető-e, hogy a nemzet, a háború meg levén kezdve, legjobb fiait veszni engedje és nem fogja azokat támogatni'? Ebből az következik, hogy a nemzet igen könnyen érdeke elleni háborúkba kevertethetik. Fen kívánom tartani az ország azon jogát, hogy maga határozhasson a fölött, mikor áll be a háború, vagyis a közös védelem esete, és határozzon erő fölött, melylyel ahhoz járulni kész: ezt követelhetjük mint olyan jogot, melyet alkotmányunk szerint ősidőktől gyakorlott az ország. A delegatiók ügyében a külügyek vezetését voltam bátor fölemlíteni. Ha körültekintünk Európában, oly sajátságos viszonyokat találunk , hogy alig hiszem , hogy a t. házban találkoznék valaki, ki csak némileg hat esztendőre előre ki tudná számítani, mily alakja lesz az osztrák birodalomnak ? Hogyha a német nemzet" egyesülésének processusát tekintjük; ha tekintjük az olasz egyesülési processus azon végmozzanatait, melyek maDélTyrolban nyilvánulnak; ha olvassuk azon ujságczikkeket, melyek Oroszországban megjelennek, és az osztrák-magyar birodalomban létező szláv nemzetiségeknek fölizgatására számitvák; és ha figyelembe veszszük, hogy orosz lapokban nem jelenhet meg semmi olyas, mint a mit a kormány megenged; ha e mellett a keleti kérdést figyelembe veszszük: nem lehet tagadni, hogy nagyon kétes helyzetben vagyunk, és hogy mulhatlanul szükséges, miszerint akkor, midőn ezen bonyodalmak megoldása bekövetkezik, Magyarország mint egy tömör test, mint egy magában kiegészített egész álljon itt. Hazám számára e tömör kieerészitest tökéletesen független kormánynyal kívánom föntartatni, hogy annak idejében szabad kezet tartsunk fön magunknak szövetkezni azokkal, kikkel az idő szerint ezélszerü lesz. Én ezt ő felsége az örökös király, a dynastia, hazám és nemzetem érdekében egyaránt kívánom: mert ellenkező esetben oly harezokba bonyolittatnánk, melyektől azért tartok, mert a nemzetet, ha nem is tönkre jutás veszélyével, de mindenesetre érdekeinek csonkításával fenyegetnék. Tisztelt ház ! Ezek azon nézetek, melyeket a külügyet és hadügyet illetőleg voltam bátor elmondani. Nem vonom kétségbe Ő felségének, urunk királyunk azon jogát, hogy ő a külügyekben az országot és a nemzetet képviselje; nem vonom kétségbe azon jogát, hogy a hadsereg fölött parannokoljon, háborút üzenjen és békét kössön; hasonlóképen elismerem — a mint ez a kisebbségi véleményben is benfoglaltatik — hogy ezen teendői iránt megbízhasson más egyéneket is saját személyének helyettesítésére, és a munkát ezek által folytattathassa ; de határozottan kijelentem, hogy I a király több joggal másokat, mint a mennyivel ! maga bir, nem ruházhat föl ; az 1848-diki törvények pedig ő felségének a magyar királynak e tekintetben" jogát azzal korlátozzák, hogy minden ilyes teendői körül kiadott rendelkezésnél föltételül kötötték ki azt, hogy azokat vagy az ő felsége személye mellé rendelt miniszter, vagy a magyar honvédelmi vagy más tárczabeli miniszter ellenjegyezze. Már pedig a többség által tervezett javaslat mellett felelősségre vonhatása azon minisztériumnak, mely ily intézkedéseket ellenjegyez, elvonatik a magyar országgyűléstől és az oly testületre ruháztatik, melyben Magyarország csak mint rész van képviselve és melynek másik része egészen másnemű, mondhatnám, sok tekintetben velünk ellen ellenséges irányú elemekből áll. T. képviselőház! Nem kivánok mindazokról szólani , mik a 67-es bizottság javaslata értelmében a delegatiók hatásköréhez fognának tartozni; hanem ha tekintjük azt, hogy a külügyek irányát az fogja vezérleni, hogy a hadsereg és illetőleg a külpolitika költségeit az fogja meghatározni. hogy a kereskedelmi ügyekben döntő befolyást ő fog gyakorolni, hogy a birodalmi pénzügy elintézése — mint az az elaboratumban el van nevezve — t. i. a közös ügyekre vonatkozó pénzügy az ő teendője lesz^ha azon, hasonlólag a 67-es bizottság előterjesztésében foglalt joga lesz a delegatiónak, hogy mindezen kérdésekkel rokon tárgyakban inij tiativával birjon: nem lesz-e ezen delegatióból időj vei oly hatalom, mely minden más, az országgyűlés i lényeges, tettleges hatalmát absorbealni fogná ? és