Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

28 CVIII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) nem fog-e ez nem sokára valóságos parlamentté átalakulni ? Ha a 67-es bizottság javaslata értelmében ezen delegatiók a paritás elvén fognak is megállapittatni, engem az koránsem képes megnyugtatni. És e tekintetben helyesen mondotta , gondolom, Trefort Ágoston ... (Fölkiáltások középről : Helyesen ?) Bocsánat! tévedtem: azt akartam mondani , hogy nem helyesen mondotta, hogy a delegatiók a demokrat elveknek jobban felelnek meg, mint eddigi institutióink. Ha a demokrat elemeknek kell megfelelniük a delegatióknak — mi természetesen csak akkor fogna bekövetkezni , ha demokrat elveken, azaz átalános népszavazás utján fognának alakíttatni (Ellenmondás a jobb oldalon) — megengedem, hogy mások ily delegatiókban megnyugvást találnának; de kétlem, hogy czélirányos volna Magyarországra . és különösen a magyar nemzetiségre nézve, hogy oly parlamentbe menjen be, minő — az osztrák népviszonyokat tekintve — átalános népszavazás utján létre jöhetne. Ezt ezélirányosnak , közöttünk , bizonyosan senki sem mondhatná, mert abból nagy veszély várna ránk, különösen épen a magyar nemzetiségre. Egyébként én az annyiszor magasztalt paritás elvét állandón fentarthatónak nem vélem : mert nézetem szerint kétségtelen előttem az , hogy a demokrat elemek és elvek mindinkább fognak terjedni, és igy a jelenlegi paritás már annálfogva is, mert a mostani politikát mindenfelé az érdek vezeti , soká ezeknek befolyása ellen megvédhető nem lesz. Európa politikája az érdek politikája. Ennek ellenében nem hiszem fentarthatónak azt, hogy egy kisebb számú népség — száma tekintetbe vétele nélkül — saját érdekében ugyanazon sulylyal és befolyással bírhasson bizonyos közös ügyek elhatározásánál, minővel más népségek, melyek számra nézve majdnem kétszeresek, s a közös terhekben is kétszeresen részesülnek, birandnak. Ezért én azt hiszem, hogy nem sokára be fog következni azon idő, midőn ama népek föl fognak szólamlani, és több befolyást fognak követelni és valószínűleg nyerni is: és ez esetbe .Magyarország, vagy ha egyátalában lehetséges lesz, és absorbeáltatását nem fogja akarni, kénytelen leend ezen delegatiókból ismét kilépni, vagy magát azoknak alárendelni. Már pedig, én részemről legalább, inkább nem megyek oly helyre, melyből előbbutóbb vagy magam kényszerülök kilépni, vagy alárendeltetést szenvedni. De például, t. képviselőház! ha bekövetkeznék azon eset, hogy az osztrák örökös tartományok népeinek egy része nem tartaná czélszerünek — mint azt Jókai t. képviselőtársam emlité — az cörökös tartományok részére tervezett közös delegatióba bemenni, hanem magának az osztrák német örökös tartományok irányában oly állást vívna ki, mint kivívtunk mi ma teljes joggal: ha csakugyan oly czélszerü ez a delegatió, vajon ő felségének, mint ezen államok közös fejedelmének, nem kellend előbb-utóbb azon helyzetbe jutnia, hogy ezen országoknak, melyek ily hasonló külön állást követelnek, hasonló jogot adjon? t. i. azt, hogy szintén a jogegyenlőség elvén saját delegatiókkal beszólhassanak ezen delegatiókba ? Ha ez bekövetkezik, hova jutott a "paritás elve ? Mindjárt kisebbségben vagyunk. Ketten lesznek egy ellen. Más példát vagyok bátor fölhozni, mi szerintem — a jelen európai viszonyok között — nem lehetlen. Ha például a keleti kérdés megoldása alkalmával a dunai fejedelemségek népei valamelyike, nálunk látván legjobban biztosítva a szabadságot, polgári jogot, átalános szellemi és anyagi fejlődést — a mi jelenleg ugyan még egész átalánosságban nem található nálunk, de a mit nem akarok a lehetlenségek közé sorozni — mondom, ha ez ország szükségesnek vagy czélszerünek ismerné hasonló szövetségre lépni a most kötendő itteni szövetséggel, mint a milyenre épen most Németországban több souverain állam Poroszországgal lép, hogy tudniillik állami létöket megtartják ugyan, de a souverainitás lényeges részét a porosz fejedelemre ruházzák át; ha, mondom, a dunai fejedelemségek népeinek valamelyike czélszerünek találná megkínálni Ő felségét a magyar királyt és osztrák császárt egy ily állással: bizonyosan nem fogná — már családja érdekében sem — elutasíthatni. Ezen nemzet épen ugy követelhetné, hogy a jogegyenlőség elvén képviseltessék: s ekkor Magyarország már igen nagy kisebbségben volna. (Helyeslés balról. Jobbról zaj.) T. ház! mindaz, a mi egy souverain alatt álló, független államok közös viszonyai, közös érdekek tekintetében elintézendő, teljes meggyőződésem szerint elintézhető a kormányok folytonos és a nemzeti képviseletek esetről esetre való érintkezése által, mint azt 1861-ben épen Pest belvárosa érdemteljes képviselője oly szépen adta elő. Ha a független kormányok az előterjesztendő törvényjavaslatokat — ha szükséges, ő felsége elnöklete alatt — egymás közt megvitatva elkészítik, ha ezen törvényjavaslatok a nemzetek érdekében lesznek szerkesztve : akkor kétséget nem szenved, hogy az országgyűlések itt is, ott is elfogadják szívesen, és törvénynyé alkotják : s ezzel az egyenlő eljárás el lesz érve. Ha pedig netalán a kormányok nem tudták volna nézeteiket elég bőven kifejteni: az országgyűlések esetről esetre különös küldöttség által vitathatják meg a kérdést, s ezután fogaz országgyűlés elé terjesztetni, a mint a javaslatban a kisebbség kívánja: és