Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
18 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) nyülállások közt kínálkozó alkut — bár csábító színekben volt előállítva — elutasította, mert kötelessége volt a jogfolytonosságot követelni, mert az absorptio veszélye fenyegette. Most, midőn a parlamenti kormány által ezen veszélytől magát megmentve látja, midőn a jogfolytonosság csorbítatlan elismerésének diadalát üli; előáll a kötelesség oly szervezet életbe léptetésére közreműködni, mely a békés egyetértést és fejlődést előre biztosítsa. Ha oly mostoha körülmények közt, minőket a legközelebbi években túléltünk, a haza jogérzetének és szívósságának sikerült megóvhatni függetlenségét : bizonyosan oly kedvező körölmények közt, a milyeneket neki a parlamentáris^ kormány nyújt, kétséget nem szenved, hogy ezentúl is józan tapintata és erélye azt bővebben fejleszteni fogja. A siklósi kerület érdemes képviselője az érzelemre hivatkozva, az érzés politikáját ajánlja. Tán nem hibázom, ha ennek ellenében az érdek-politikát teszem előnybe, annálfogva, mivel az első mellett bizonyára elszigetelten állanánk akkor, midőn a másiknak sikerét látjuk egész Európában. Mi leteszszük alapját egy jogállapotnak : igaz, hogy ennek síikére nagyrészt tőlünk függ: de függ másrészt a politikai események öszpontosulásától is. melyeket ugyan előlegesen megjósolni nem lehet. de melyek mindenikünket intőén emlékeztetnek Nelson azon szavaira, hogy: „A haza minden fiától megköveteli, hogy kötelességét teljesítse." Én elfogadom a bizottsági többség munkálatát. (Helyeslés a jobb oldalon.) 1 Dimitrievics Milos jegyző: Károlyi Ede I gróf! Károlyi Ede gr.: T. képviselőház! Századunk legfontosabb életpontját éljük, most midőn a 67-es bizottság munkálata felől döntőleg határozni hivatva vagyunk. Parlamentális országban kettős a politikai j tér: egyik a jelen, ez a többségé, ennek kötelessége e tért a trón és a hon javára kiaknázni; másik a jövő, ez az ellenzéké, ennek kötelessége a tért jogi épségben föntartva, azt a nemzet jövő haladására előkészíteni. Ezen elv iránti kötelességünk az, mi utal, hogy ezen függetlenségi tért lehetőleg megóvjuk és föntartsuk, utal arra, mint nemzetünk és dynastiánk hivatásának fő kellékére, melynek csak úgy felelhet meg, ha ezen tért föntartja; ellen- | kezőleg az európai nemzetek közti hivatásának nem felelhet meg: Európától elejtve, a birodalom európai szüksége megszűnvén lenni, a dynastia trón-, és mi honvesztesek lehetünk. Mutat ez alapelvre, mely csak a personal unió formája alatt képes országunkat a közel álló politikai eseményekre előkészíteni, a nemzet önálló büszkeségét, ; anyagi jóllétét és hazafiúi áldozatkészségét föléb( resztve. Mert oly nemzet, mely, a belé olvasztott heterogén elemek miatt, nemzeti typussal nem bir, ez életütere leszorítása miatt, elvesztve tulajdon mozdulási tehetségét, már többé támpontul más nemzetnek nem szolgálhat, mert mozzanatai nem eredetiek, de egy harmadiktól föltételezve, csak autómat bábuvá válik. Pedig a belénk olvasztandó érdekek közötti nagy különbséget jobban nem jellemezhetni, mint geographiai elnevezésűk által: „keletiek és nyugatiak. " Ha a környező és ránk számitó nemzetiségi elemek ránk nem támaszkodhatnak, fognak rajok elleneink támaszkodni az egész nagy emberiség nagy kárára és szenvedésére: mert az, mi tőlünk szabadelvüség és alkotmányos irányban e fejlődési téren eszközölhető, ez utóbbi esetben fog az éjszaki óriás, merő absolutismus és obscurantismus javára történni. Súlyosítja ezen érzelmet még azon tudat is, hogy ezen úton elesvén civilisationalis missiojától, elesik nemzetünk mindattól, mi nemzeteket nagygyá és hatalmassá teszen. Ugyané veszély fenyegeti e birodalom nyugati részét is, hol függetlenség és tágas belautonomia el nem érése azon kifelé való gravitatiot fejlesztendi, mely idővel minden kapcsot fölbont. Gallicziát emlitém például: mert ott, ezen és átalánosan autonómiai, részünkről való garantián kívül, még egy hatalmas támpont is előkészitendő volna a mindennap gyarapodó muszka befolyás ellen. Ne felejtsük, hogy mindazon súlyos sebek, melyeket e természetellenes lelánczolás önsúlya által rajtunk ejtend. mindazon fejlődési hátrányok, melyek e kapcsok megszorításából következendenek, még nagyobb mérvben fognak bajtársainkon ismételtetni, és fejlődtebb anyagi viszonyok következtében fájdalmasabban fognak éreztetni, s épen mint a keleti kérdésben mi, úgy ők a német unificationális ügyben holt súlyuktól önérdekes actiójokban megzsibbasztva, támpontot kereső dél-német rokonfajuknak testvérkezeit híjába nyujtandják. Az unificationális eszme valósulását még sem gátolhatván. meg, ez nem e birodalom érdekében, de ez esetben ép, mint a keleti kérdésben, annak ellenére fog megoldatni. És mint az olasz jelszó az „Adriáig" vala, úgy a németé lehet a „Lajtáig." Igen csalódik az, ki ezek ellenére állítaná, hogy egy absolut hatalomtól szervezett egységes sereggel mind ezen segíthet, mert a jelenkori elkerülhetetlen uj védrendszer, mely egész nemzetet fegyverbe állit, nem katonát, de polgárt fegyverez föl, s igy lehetleniti békés birtoklását a meghóditottnak vagy a megelégedetlennek, Szuronyokkal, uraim, többé nem fogunk népeket capacitálhatni, de igenis a szuronyra feltü-