Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

Cvm. OESZÁGOS ÜLÉS, (Marez. 22. 1867.) 19 zött érdekeikkel, ha látják, hogy azokat számukra nem csak megszerezni, de megvédeni is birjuk. Ellenben állitsuk mindkét felét a birodalomnak personal unió alapján azon helyzetbe, hogy természetes és ösztönszerű sociális hivatásuknak eleget tehessenek, engedjük mindkettőnek faj- és rokonsági alapon a közös uralkodó vezérlete alatt frigytársakat szerezni; buzdítsuk föl nemzeti önálló lelkesedésöket, s akkor hívjuk föl a veszély órájában királyuk és hazájukért e birodalom mindkét részét: és látni fogja a világ, mikép egy megfutamodott seregből két győzedelmes váland. Ezen egységes sereg eszembe juttatja Eötvös b. tisztelt barátom és tagtársam azon tegnapi példabeszédét, midőn az egységes hajót emlité. Ezen példáját én is fölhasználom. Gyönge koromtól mindig tanultam, hogy két külön országot képeznek a lajtántuli és inneni országok, melyeknek kapcsa az azonos fejedelem és a personal unió, miről tisztelt barátom, mint 48-ki felelős miniszter is meggyőződhetett; tehát helyesebben nem egy hajón, de két hajón egy admirális alatt eveztünk. De folytatva e példabeszédet, igen ferdén cselekednék az, ki a dühöngő tenger közepett, a veszély elkerülése okából, a két hajót egyesíteni akarná, mert nincs oly erős kapocs, mely kettőből egyet alakithatna, de van elég szirt, mely épen egj egyesitett hajót sok darabokra zúzhat. Ezen tágasabb láthatárról hazánk belérdekeire visszatérve, mindenekelőtt jellemezni kívánom e ház asztalára letett két bizottsági vélemény ellentétes alapelveit. A kor kívánalmaival számot vetve, de a nemzet jogaihoz is hú'n ragaszkodva, az 1861 -ki föliratok alapján fogalmazott kisebbségi javaslat alapelve : a pragmatica sanctióban gyökerező personal unió és függetlenség. Ellenben a többségi javaslat a delegatiói eszmét alapelvül elismerve, a függetlenségi integritás activ részéről részben lemondva, egy nemét a reáluniónak képezi. Országunk abnormis és ebből eredő parlamentáris kivételes állapotának okából, bármely javaslat el- vagy el nem fogadása indokaiba ezentúl nem bocsátkozva, ezt egyéni fölfogáshoz utalom. E különös helyzetünket legjobban jellemzi azon meggyőződésem, hogy ha e választásban a kiviteli biztonság is foglalva volna, úgy e házban esak egy párt volna, és. ezen párt azt választaná, mit most a többség el fog ejteni. De épen e nyíltsággal tett kijelentésem után, kettős kötelességem kárhoztatni azon jogcsavarásokat, melyekkel az opportunitási térről a jogi térre át akarják játszani ezen ügyet; és személyes vagy pártezélzásnak előre is ellentmondva mondhatnám , mint Krisztus a pharizeusokhoz, ezt ügyünkre átidomítva: „Adjátok meg az opportunitási politikának, mi az opportunitásé, és a jognak, mi a jogé." (Atalános deniltség.J Az ár és ellenértéke arányosságára nézve, melyet a többség javaslata nyomán a nemzet fölajánl, minthogy indokai a sötét jövőbe vannak burkolva, ítéletet hozni nem érzem magamat hivatva : miért is azt a történelemre bízom. Ellenben a mi e javaslatban fölajánlott ár magaslata értékét illeti, kettős kötelességemnek tartom ezen áldozatnak valódi értékét semmivel sem palástolni, és egész horderejét a nemzettel tudatni, mert ezen öntudat lesz az, mi e javaslat részemről el nem fogadását küldőim előtt indokolandja, de ezen öntudat lesz az is, mi legjobban fogja helyzetünk homályosságát a nemzet előtt jellemezni és ez által azt. a lehető bármi iránvu túlzásoktól viszszatartva, a lehető önérdekek eljátszásától megóvni. Föntartom tehát magamnak a részletes tárgyalásban mindezeket jelezni, miket most csak említek. A többségi javaslat alapelvéhez szólva, ezt egy ki nem elégítő, mindkét fél életét, erejét megzsibbasztó, és csakis egy időre, de állandón ki nem vihető javaslatnak tartva, nem pártolom. De pártolom ellenben a nemzetünk függetlenségét egész épségében föntartó, és az 1861-ki föliratnak alapelveire fektetett kisebbségi javaslatot. (Helyeslés balról.) Tóth Vilmos jegyző: Trefort Ágoston ! Trefort Ágoston: Tisztelt ház ! Gyakran mondatott, hogy a magyar törvényhozás apragmatica sanctió elfogadása óta oly fontos ügyekről nem tanácskozott, mint azok, melyek most a napirendre ki vannak tűzve. De azon ügyek nem csak fontosak, hanem nagyon kényes természetűek is, mert azok szerencsés megoldásától Magyarország törvényes alkotmányossága van föltételezve, s mert e megoldás nem sikerülte esetében oly bonyodalmaknak mehetnénk elébe, melyek rajzát most kitárni időszerűnek nem tartom, de a melyekre nézve én a felelősségben részt venni nem mernék. De ezen ügyek kényes természetűek annáJ fogva is, mert a honpolgárok vérére s vagyonára vonatkozván, az egyes családok viszonyaiba mélyen hatnak be s alkalmasak arra, hogy velők a kedélyeket föl lehessen háborítani. Bentham szerint pedig afausse alarmé, a hamis föllármázás mindenkor a leghatályosabb eszköz az emberek félrevezetésére. De ha mi ezen ügyeket elfogultság nélkül, valódi világosságukban s nem phantasiánk prismáján keresztül tekintjük, el kell ismernünk, hogy azok megoldása 1848-diki törvényeink természetszerű, tehát elutasithatlan postulatuma. Midőn mi tehát azt tenni szándékozunk, mit e törvények legbensőbb természete végzetszerüleg követel, nem lehet 3*