Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-142
280 CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21?1867^ Ámde ha az áldozat legszebb gyöngyétől, az önzéstelenségtó'l fosztatik meg, mihelyt a hozott szolgálat nem mint számítás nélküli magasztos érzelem kifolyása, hanem mint jutalomra számító tett áll eló'ttünk: (Helyeslés a középen, mozgás balról) akkor, uraim, e nimbus elvész, a pietás megszűnik, és a hagyomány az utókorra nézve nem lesz többé magasztos, mint különben lett volna. [Helyeslés a középen, mozgás a bal oldalon.) Egész átalánosságban szóltam, nem vonatkozva se egyikre, se másikra, hanem elvet mondottam ki, és igy a túlsó oldalról jövő roszalás kissé korai volt. En ezen szempontból fogom föl a 48-ki korszak eseményeit, melyben a haza polgárai nem csak verőkkel és életökkel, hanem vagyonnal, tanácscsal, munkával és száz nemével az áldozatnak szolgáltak a hazának. Ezek sorában elismerem, egyenjoguan, de csak is egyenjoguan állnak a honvédek, kik a fölhívásra a kitűzött zászló körül sorakozva, a veszélyben levő haza megmentésére siettek. Ezeknek áldozatkészsége felejthetlen lesz, a história fogja azt arany betűkkel fölírni és méltányolni még tévedéseiben is; de azon peiczben, midőn akár magok, akár más valaki nevökben az annyi sok szenvedés, annyi veszteség után csak alig felüdülő hazához azon követeléssel fordul, hogy: „Jutalmazzátok meg szolgálataikat : u akkor, uraim, ezen nimbus elveszti minden fénykörét, és közönséges szolgálattá satnyúl; és nem hiszem, hogy a honvédek ezt magok is óhajtanák. (Helyeslés középen, mozgás balról.) Míg egy nagyszerű érzés áll előttünk, magasztosán, tisztán, addig örömmel hajlunk meg előtte; de ha egyszer valaki számításba bocsátkozik velünk, akkor a hidegen bonczoló ész mérlegelni fogja az érdemeket, mérlegelni a hibákat, mérlegelni az eredményeket, és mindazon okokat, melyek kárt vagy hasznot, szerencsét vagy szerencsétlenséget árasztottak az országra. (Helyeslés középen. Zaj balról.) Az igazságügyminiszter úr elmondotta, hogy mi a jogfolytonosság terén állunk. A küzdelem, mely anyagi erővel vívatott, részünkre szerencsétlen kimenetelű volt; s mi nem annak erejével ülünk itt s élvezzük alkotmányunkat, hanem a tűrő, szenvedő, kitartó, magát semmi körülmények közt meg nem adó nemzetnek jogaihoz való ragaszkodása folytán. (Élénk helyeslés a középen. Egy hang bal felöl: Az események tették ezt.') Az esemény éknek szerepök mindig van és lesz ; a józan politika épen abban áll, hogy az eseményeket czélszerűn fölhasználja. (Elénk helyeslés középen.) Ezeket átalánoságban kívántam megjegyezni; j a dolog érdemére nézve azt javaslom, hogy a ház ! tisztelje meg a honvédek érdemeit szellemileg és ! I anyagilag: szellemileg az által, hogy a kormány azon kijelentését, hogy a magán adakozásokat, minden befolyásával elő fogja mozdítani, élénk éljennel fogadja és helyeselje ; anyagilag pedig az által, hogy működjék mindenki e hazában egész befolyásával arra, hogy a szerencsétlen honvédek árvái, özvegyei és rokkantjai minél nagyobb segélyben részeszüljenek. (Helyeslés a középen.) Meglesz igy, t. ház, az erkölcsi elégtétel, meglesz az anyagi segély is. Soha jobban meg nem tiszteli a ház a honvédeket, mint midőn azok pártolását a nemzetnek hazafiságára bizza: csak igy fog irányukban a ' honpolgárok rokonszenve szabadon nyilatkozhatni kényszerűség nélkül! Mondatott, hogy nehéz időket élünk,a szabad adakozásnak nem lesz kielégítő eredménye; de ha ez igy volna, igazságos lenne-e a szegényeket, kik épen e mostoha években alig képesek mindennapi kenyeröket megszerezni, igazságos lenne-é épen ezeket megadóztatni? Nem ! A szabad adakozás terén a gazdagnak alkalma lesz többet adni, mint különben reá esnék, és igy pótolni, sőt fölülmúlni a szegényekre sulyosodó adózási mennyiséget, melyet ezek vagy épen nem, vagy csak keservesen fizethetnének le. Mondattak még többek, mikre felelni kellene, ha ezt az idő rövidsége nem tiltaná; (Halljuk !) némelyekre mindazonáltal mégis felelni fogok. Szeretik emlegetni, hogy Magyarország becsülete kívánja, hogy e lépést megtegyük és a honvédeknek szenvedéseikért jutalmat nyújtsunk. Magyarország becsülete nézetem szerint mindenek előtt azt kívánja, hogy a békés kiegyenlítés, mely után 18 évig epedett a nemzet, igazságos, méltányos és állandó legyen. (Helyeslés a középen. Mozgás a balon.) Ha ez megtörténik, ebbe a honvédek sorsa, mint rész az egészben, szintén benne foglaltatik, mig ha a részt különösen kiemeljük, az egészet veszélyeztetjük. Azt méltóztatott mondani: a törvényhozás egyik fele már jó példával járt elő, kövesse a másik is. Nem! O felségüknek adománya magán ajándék volt, magán adakozás, mely nem a törvényhozás egyik részének, a fejedelemnek, hanem a fejedelmi párnak magán cselekvénye volt. Ezt | követnünk mindenesetre hazafias kötelességünk. (Helyeslés a középen.) Lealázó, ugy mondanak, a magán ajándék inkább, mint az országos adomány. Különböztessük meg: lealázó mindkettő, ha ép kéz-lábu és józan fejű ember veszi azt igénybe; (Élénk helyeslés a középen) nem lealázó egyik sem, ha megnyomorult, megtört ember fogadja el, mert ez megérdemli, Isten s embertől arra föl van jogosítva. {Helyeslés a középen)
