Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-142
CXLII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) 281 Azt is hallottam, hogy az igazságügyminiszter részéiől a nemzetiségi kérdés gyanúsításként hozatott föl. Nem áll. Nem gyanúsításként hozatott az föl, hanem fölmerült a dolog természetéből; hogy pedig alaposan hozatott föl, arra példa a ma beadott egyik törvényjavaslat és egy fölszólalás. {Zajos helyeslés a középen.) Ha tehát gyanúsítás fekszik e dologban, én azt inkább az egyik szónok által használt „daemon" kifejezésben találom, melyet ezennel visszautasítok. Komárom városa érdemesképviselője, Ghyezy Kálmán igen t. barátom azt monda, a kibékülés akkor állhat fen csak, ha igazságos is, méltányos is. Ezen tétel ellen kifogása természetesen senkinek sem lehet; hanem bocsásson meg a t. képviselő, ha meglepett az általa használt hasonlatosság: t. i. azon szerencsétlen korszakból, melyben törvény nélkül, önkény szerint absolut kormány rendelkezett fölöttünk, vette a pénzt, a hol kapta, és adta annak, a kinek akarta. (Fölkiáltások a bal oldalon: Most is!) Azt is mondja, hogy minden igényt egy színvonalra nem lehet állítani a honvédek állásával. Tökéletesen igaszága van ; de vannak ép oly jogos, ép oly helyes, ép oly alaposan indokolt igények, mint a honvédeké, melyek hasonló jutalomra ép oly érdemesek. Ott voltam, midőn a nemzetőrök nyilt csatában ép ugy véreztek, mint később a honvédek, akkor, mikor még a honvédek alakulva sem voltak, midőn oldalam mellett esett el Zichy gróf, és az ostrom másik oldalán egy ágyúgolyó Orczy bárót találta halálosan. A nemzetőrök között is vannak, kiket az akkori események munkaképtelenekké, tehetetlenekké tettek. (Elénk helyeslés középről.) Ismételve tétetett azon ellenvetés, hogy önkéntes áldozatoktól nem igen nagy sikert lehet reményleni. Azt felelem : ám kisértsük meg! A fejedelmi példa, az azóta megindult adakozás és azon hatás, melyet a kormány törvényesen, jogosan gyakorolhat e téren , erősen hiszem, hogy elegendő alapot fog nyújtani, hogy a valóban szegények, szerzésre képtelenekés az árvák és özvegyek segedelmet nyerjenek. (Helyeslés középen.) „Téves úton vagyunk:" ezt is hallottam. Hiszen azon részről, honnan az indítvány jött, tények hozathatnának föl, hogy épen az ő tanácsuk folytán mi magyarok bizony már sokat botlottunk. (Mozgás a bal oldalon.) Az óvatosság tán jövőre nem fog ártani, különösen az olyan, mely a kitűzött czélt eléri, a nélkül, hogy valamit ártson vagy koczkáztasson. Méltóztassanak a miniszter úr előadását figyelemmel kísérni, és kérdem, föltalálják-e abban azt, hogy a minisztérium nem akar a honvédeken segíteni, vagy azt, hogy a honvédség tisztelettel ne KÉPV H. NAPLÓ. 186 5 ,- IV. i említtessék? Teljességgel nem; sőt ellenkezőleg • épen az által, hogy a kormány befolyásával, e ház I előtt nyilvánított befolyásával akarja előteremteni a szükséges alapot, mindkét igénynek eleget akar tenni: megtiszteli a honvédséget az által, hogy a hazafiak pártolásába ajánlja; s kielégíti érdekeiket, midőn segedelmező alapot teremt számukra. Nyáry Pál képviselő társunk azt monda, hogy: könnyű kérdésnek tartjuk a honvédkérdést! De sőt, ellenkezőleg, igen nagy kérdésnek tartjuk, és épen azért az egész ország, az egész nemzet hazafiasságába, pártfogásába ajánljuk azt. (Mozgás a bal oldalon.) A reactio csak azon örülne, ha neki bármi módon plausibilis adatokat nyújtanánk oly reminiscentiák által, melyekről a maga helyén, mint foradalmi szörnyekről beszélhetne, és talán a kevésbbé beavatott, rövidebblátókörökben hallgató fülekre is találna. Nyáry Pál észrevételére, hogy meg fogjuk bánni, hogy elmulasztottuk Tisza Kálmán indítványának elfogadását, azt felelem, hogy ezt nem hiszem : és pedig nem csak speciális hitemnél fogva, hanem azért is, mert meg vagyok győződve, hogy a honvédek számára e hazában szabad adakozás útján oly alap fog összegyűlni, mely minden valódi szükséget és valódi igazságos kívánalmat ki fog elégíteni; és akkor be fogják az illetők látni, hogy a békés kiegyenlítés, és az alkotmány békés helyreállítása, mint a tótumot, ugy a részeket is ki fogja elégíteni, mit tiszta szivemből kivánok és reménylek is. (Elénk helyeslés a köí zépen.) Nagy Ignácz: T.ház! Minél szebb jelét adta ; a fejedelmi pár önmegtagadásának az által, hogy a haza ajándékát a honvéd-alapítványnak adta, és ez által az 1848-diki küzdelmeinek jogosságát teljesen elismerte: annál nagyobb kötelessége a hazának követni ezen nemes és szép példát, és gondoskodni honvédéiről , azoknak özvegyei- és árváiról, akár törvény, akár pedig határozati utón. I Mert, uraim! siket volna az, a ki a nemzetnek ] 8 év óta szenvedő gyermekeinek jajkiáltásait nem hallaná, és szivtelen volna, a ki arra nem felelne. Hogy kormányférfiaink e részben a nemzettől egy lépéssel sem akarnak hátra maradni, arról én meg vagyok győződve; de mikép is kétkedhetnem e fölött, tudva azt, hogy kormányférfiaink közt is vannak, kiknek homloka körül a jó ügy miatti szenvedéseikért a nemzet babérkoszorút fűzött, mely különben örök zöld koszorúk csak is akkor hervadhatnának el, ha ők dicső multjokat megtagadnák. Csak is az tehát a kérdés, hogy mikép történjék a segély, minő kutforrások nyittassanak meg e czéíra a nélkül, hogy a nemzetnek majdnem végkép kimerült anyagi ereje szerfölött kimeT6
