Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) 27 7 rásában, hogy a múltakra részéről fátyolt akar vetni, azaz, a mennyiben a nemzet volt sértve az eddig történtek által : mi volt természetesebb, mint hogy a naivabb fölfogású emberek a fátyolvetési műtéteinek a második fél által folytatását látták ama nagyszerű királyi adományban, épen az által, hogy a más fél részéről is fátyol vettetik azon tényekre, melyek a másik fél irányában tán a debreczeni convent végzései folytán elkövettettek ? Azt hittem, hogy ezzel tökéletesen bevégeztetett a fátyolvetési műtét, és nem gondoltam, hogy Tisza Kálmán indítványa oly élénk ellenzésre fog találni a kormány padjain, mert én magát a fejedelmi adomány kieszközlését, a parlamentalismusról való nézeteimmel öszhangzólag, a kormánynak tulajdonitom. A mi azon észrevételt illeti, hogy nehezen esik a nemzet adóját szaporítani: azt én igen szivesen elismerem — ámbár kellemetlenül ütötte meg Borsodmegye egyik követének azon kifejezése fülemet, hogy adózó népet említ; de azt hiszem, csak a kifejezés volt ineorrect, s hogy ezzel mindnyájunkat értett — mondom, elismerem, hogy a fizetés roszúl esnék ; de kérdem Vasmegye egyik kerülete képviselőjét és igazságügyminiszter urat, vajon akkor, midőn országos dolgokban kárpótolásokról van szó. jöhet-e ez tekintetbe ? Annál kevésbbé vétethetik ez figyelembe, mert az adófizetés szaporítása már az önkéntes adakozások által tetemesen csökkentetik, de másrészt, mert az országos segélyezés más, mint országos rendelkezés utján nem eszközöltethetik. Akkor, midőn az összes I magyar földbirtokosság elvesztette összes úrbéri birtokát, ugyancsak lehetett volna ezen érvet széltében használni, hogy t. i. miként repartiáltassék azokra, kik legkisebb hasznot sem húznak belőle, sőt kiknek az kárára van. Ezt analóg esetnek tartom, hogy midőn országos dolgokról van szó, nem lehet arra tekinteni, hanem átalánosnak kell lenni ez elismerésnek. A mi végre a nemzetiségekre vonatkozó érvet illeti, erre azért teszek észrevételt, inert nem óhajtanám, hogy az e házon kivül kellemetlen commentárokra szolgáltasson alkalmat, és nem habozom most, és illetékes helyen nem is fogok habozni, kimondani, hogy én a politikai nemzetiség doetrinájának vagyok híve, és mint ilyen, a ház többszöri nyilatkozatával összehangzólag, a honvédelmi harczot a politikai nemzetiség harczának tartom egy más hatalom ellen. Kem harczoltak itt nemzetiségek, hanem harczolt az összes Magyarország, harczolt az összes magyarországi diplomatiailag elismert hadsereg, s ez győzetett le. Es ha elismernó'k, hogy a honvédelmi háború legkisebb tekintetben a nemzetiségi harczokkal párhuzamba vonathatik, akkor el kell ismernünk azon szemrehányást is, melylyel a magyar fajt illetik, hogy t. i. a hazájában, országában létező többi nemzetiségek elnyomására töi'ekedett akkor, s törekszik most is. Ezt el nem ismerhetem, annál kevésbbé, mert ha nem tekinteném a honvédek harczát Magyarország diplomatikai nemzeti hadserege harczának, ezen restitutiót is, mely most bekövetkezett, igen könnyen ellenünk fordíthatnák, azt mondván ugyanis, hogy egy bizonyos fajnak szolgáltatott igazság, nem pedig a nemzeti akaratnak, és hogy ennélfogva nem a nemzeti alkotmány restituáltatott. Fáj bár ellenzéki szivemnek, hogy magas helyről adatik alkalom ily commentárokra : mert könnyen mondathatnék a nemzeti kormányról, a mi bizonyos irányú lapokban amúgy is kürtöltetik, hogy a magyar kormány nem Magyarország összes diplomatikai és politikai nemzetiségének kormánya, a mitől pedig' én a kormányt fölmentetni óhajtanám. (Elénk helyeslés, a bal oldalon.) Miután ő felsége nagylelkű tette által fátyolt vetvén a múltakra, a honvédsereg diplomatikai volta elismertetett, magamévá tevén azt, mit Grhyczy Kálmán képviselő társam az önkéntes adakozásokról mondott, a mi által csak könnyítve látnám a kormány föladatát: azzal végzem beszédemet, mivel kezdettem : hogy Tisza Kálmán képviselő társam indítványát pártolom. (Éljenzés a bal oldalon.) Miletics SzvetOZár: Kénytelen vagyok visszautasítani e házban kimondott azon gyanúsítást, hogy a nemzetiségek, hogy a szerb nemzet, melynek tagja vagyok, bujtogatás folytán kelt volna föl. Nem, az a jog és helyzet állása védelmére kelt. A mi pedig a napirend tárgyát illeti, én nem vagyok az ellen, hogy a honvédek, illetőleg özvegyeik és árváik országosan segíttessenek, de csak azon feltétel alatt, hogy hasonló mértékben más nemzet katonai özvegyei és árvái is segíttessenek, nem csak azért, mert különben a magyar ajkú polgárok factice et practice csaknem kizárólag volnának segítve, hanem azért is, mert mint victores állnának köztünk, mintegy victis irányában, s mind a kettő nagy igazságtalanság volna. KegleviCh Béla gr.: Én a íönforgó dologra nézve igen röviden csak azt jegyzem meg, hogy most, midőn a kormány és a jobb oldal Tisza Kálmán társunk indítványát ellenzi, legalább is téves utón van. (Fölkiáltások a középről: Kérdés9!) A mit indítványozó kifejtett és több elvbarátim hasonlóan megkisérlettek, az igen egyszerűen nem esak kötelesség teljesítése a nemzet részéről, hanem méltányosság is. Azt hiszem, hogy ha az egész képviselőház egyhangúlag elfogadta volna a beadott javaslatot, a kormánynak igen megkönnyíté