Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

CXLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Június 21. 1W>7.) 07 r, sza és a jog mellett küzdöttek. Midőn tehát őket a nemzet szava szerint jutalmazni kívánjuk, épen mi állunk a jogfolytonosság terén, mert, mint mondám, azok — miről Vay Béla b. megfeledkezett — a nemzet igéretét birják,kik 1848-ban fegyvert fogtak. A másik, mire felelni kívánok, az, hogy nem hittem volna, hogy ebbe a kérdésbe a nemzetiségi kérdés is belekevertessék ; nem hittem volna különösen, hogy midőn a 48-diki szomorú eseményeket Tisza László felemlítve, azoknak keserűségét mintegy enyhítendő, azt hozta föl, hogy ezen egymás elleni fegyverfogást leginkább előidézték némelyek, kik a népet félrevezették a magyar kormány intentiói fölött, ezen kérdésben ellene épen Papp Zsigmond úr válaszoljon, és válaszolja azt, hogy az oláh nép akkor méltán fogott és jogai mellett fogott fegyvert. Ezt mondja ő. a ki ép akkor velünk Debreczenben volt. Ha pedig előadása igaz, neki nem lett volna ott helye. A mi a dolog érdemét illeti, én pártolom Tisza Kálmán indítványát, pártolom azért, mivel a úemzet adott szava kívánja, hogy a nemzetgyűlés intézkedjék. Azt tartom, hogy a nemzetnek, midőn alkotmányát visszanyerte, a 48-diki nemzetgyűlésen tett Ígéretet beváltani kötelessége, és ha az ígéretet be nem váltaná—annyira, a mennyire azt a nemzet ereje megengedi — akkor a nemzet önnön adott szavát nem váltaná be. (Helyeslés a hal oldalon.) Papp Zsigmond: Igaz, hogy Debreczenben együtt voltunk; az is való, hogy a „neugebaudében" együtt voltunk; igaz, hogy együtt küzdöttünk; de azt se feledje el t. képviselő úr, hogy én ugy Pesten, mint Debreczenben mindig figyelmeztettem az akkori kormányt, hogy a nemzetiségi kérdést intézze el. (Zaj.) Madarász JÓZSef: T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő határozati javaslatot pártolom, és ugy hiszem, néhány előttem szólott elvrokonai m véleménye is megegyez az enyimmel, és csak a részben különbözik, hogy ők e szót használták, hogy mellőztetni kívánják, mert magában értetik, hogy minden esetre, ha törvényjavaslat terjeszte- j tik a ház elé, az az osztályokhoz kiadandó. Az azonban, hogy általunk és általam is, valamint Markos barátom által is egy törvényjavaslat adatott be, épen nincs a jelen javaslat tárgyalásával ellenkezésben; sőt előttem szólt képviselő társaim, ugy hiszem, magok is azon véleményben lesznek, hogy okvetlen szükséges előzmény az indítványt elfogadni, mert a törvényjavaslat majdan, az osztályok bírálata után kerülend a képviselőház elé, tárgyalás alá. Én tehát ez indokból igen is pártolom Debreczen városának csapó- és péteríia-utczai kerülete (Derültség) képviselőjének indítványát. Pártolom pedig azért, mert ha arról lenne szó, hogy majdan, ha a minisztérium azon törvényjavaslattal, melyet én is aláirtam, elvekben ellenkező törvényjavaslatot terjesztene a ház elé, akkor lenne kötelességem fölszólalni azon törvényjavaslat ellen, és akkorvédelmezném azon általunk már márczius 27-én beadott törvényjavaslat pontjait, melyek az ország gyűlés akkori tanácskozásának lennének tárgyai, Most azonban pártolom az előterjesztett indítványt azért is, mert az ellene szólott két képviselő, b. Vay Béla, ugy sz íutén képviselő s igazságügyminiszter Horvát Boldizsár úr által előadottakat nem tartom oly alaposaknak, melyek véleményemet megingathatnák a részben, hogy a határozati javaslat elfogadása a képviselőháznak szabatos kötelessége. B. Vay képviselő társam, ugy látom, ellenkezésben van önmagával, az előzmények előadását a következmények szavazatával semmisítvén meg: vagy ha az előzmény áll és annak indokai — pedig szerintem állanak — akkor a szavazatot alaptalanná tették indokai. B. Vay ugyanis azt mondja először, hogy 1848-ban nem csak honvédek küzdöttek, de küzdöttek mások is, és mivel mind valamennyit kielégíteni nem lehet. tehát honvédőinkről se legyen országos gondoskodás. (Helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a jobbon.) Ez. uraim, nem szabatos. (Ellenmondás* >k a jobb oldalról. Zaj.) Mert a csatában, miként előadta Komárom városának képviselője, és a rendes seregben csak is a honvédek küzdöttek. (Elknmondások: Nem igaz.') Ismét azt mondóin, nem méltóztatnak jól hallani : a rendes seregben. Én ugy hiszem, hogy a rendes seregben csak is; a honvédek küzdöttek. (Közbeszólás a jobb oldalról: Hót a nemzetőrség ?) Küzdöttek mások is ; de nem következés, hogy ha valamennyiről gondoskodás nem történhetik, ne legyen gondoskodva azokról se. kik irányában az leginkább kötelessége a nemzetnek. Beszéde utolján azt mondta képviselő űr, hogy 1848ban a honvédek nem a forradalom, ele az alkotmány megvédéseért küzdöttek, és ha mindjárt foradalomra kénytelenittettek is, azon alkotmányt mentették meg, mely ha nem egészben, de bizonyos részben helyre állíttatik. Hiszen magából ezen indokolásból nem az következik, hogy segítsünk önkéntesen, de következik, hogy ha azok az ország alkotmányáért küzdöttek, és az ország alkotmányának habár csak egy része is az ö küzdelmök által csakugyan előre biztosíttatott: akkor kötelessége az országnak gondoskodni rólok. A mit t. igazságügy miniszter úr előadott, egyes érveire, azokon kivül, melyeket Komárom város képviselője szerintem ig'en is szabatosan niegczáfolt, még néhány észrevételt kívánok tenni. A kölcsönös kiengesztelődést mondta igazságügyminiszter úr azon alapnak, melyet föl és lefelé el kell fogadni egyiránt. Ez tökéletes igazság. De saj35*