Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-142

274 CXLIL OKSZÁaOS ÜLÉS. (Június 21. 1867.) sittessenek, melyet ugyanazon alkotmánynak meg- J támadói már régen élveznek. (Helyeslés.) A t. minisztérium is segélyezni akarja a honvédeket, illetőleg azok árváit, rokkantjait és munkaképtelen tagjait. Ugy látszik, különbség köztünk leginkább csak a kivitelre nézve van. A t. minisztérium ezen segélyezést önkéntes ajánlatok utján óhajtja tétetni, és azt hiszi, hogy ezen forrás a szükség fedezésére elggendo lesz. Én részemről j országos hozzájárulást kívánok e fölött, mert azon I meggyőződésben vagyok, hogy az önkéntes ajánlatok utján összejövendő összegek, bármi bőven folyjanak azok be, a szükség kellő fedezésére nem lesznek elégségesek. Ugy vagyok meggyő- | ződve, hogy miután az eredmény, mely kivivatott < az alkotmánynak visszaállítása, a 48-ki elvek élet- | be léptetése, az egész nemzetre, az ország minden lakosaira nézve üdvös és jótékony: ennélfogva helyes és igazságos, hogy azoknak, a kik ezen czélra szolgálatokat tettek, némi kártalanításában az ösz- j szes ország részt vegyen és ahhoz hozzájáruljon. Ha a minisztérium önkéntes ajánlatokat gyűjt, ezt igen | jól teszi; tétessenek minél nagyobb számmal, mi- j nél nagyobb összegekben ajánlatok; én nem tartom azokat alamizsnának, hanem hazafiúi köteles- j ség teljesítésének. (Helyeslés a bal oldalon.] Hason- \ lók azok azon áldozatokhoz, a melyeket az álla- j mok nagy veszélyeinek és szükségeinek alkalma- J val a honpolgárok rendesen tenni szoktak, melyek j elfogadtatnak minden állam által, és melyeket pi- j rulás nélkül fogadhat el mindenki, ki arra érdé- ; mes. Ha magán utón oly összegek folyhatnának j be, melyek minden szükséget fedezhetnének, az i áldozatkészségnek és a hazaszeretetnek ezen ujabb bizonyítéka egy uj fényes lapját töltené be Magyarország történetének; de a mostani nehéz körülmények között nem hiszem, hogy ez valóban megtör- j ténhessék. Ha ez be nem következik, azon esetre maga a t. minisztérium sem fogja ellenezhetni az országos hozzájárulást: mert miután az egyik fő ok, a melyből kiindulva, azt ellenzi, az t. i. hogy j önkéntes ajánlatokból minden szükség fog fedeztethetni, meghiúsultnak fog bizonyulni, más módról kell, ha következetes akar maradni, gondoskodnia, mi nem lehet egyéb, mint az országos hozzájárulás. Nem tudom végre, való-é a szónak teljes értelmében? de az országgyűlés ismételve kimondotta, hogy alkotmányunk az 1848-diki alapon visszaállíttatott. Ezen eredmény nem könnyedén, hanem j hosszú, elkeseredett, és többször mindenik fél ré- ! széről a végletekre kész elszántsággal folytatott küzdelmek után vivatott ki. Sok, részint cselekvőleg, részint szenvedőleg működött tényezőnek van része ezen eredmény kivívásában, sokkal többnek, I semhogy azokat mind összeszámítani, kártalanítani • vagy épen megjutalmazni iehetne; de azt senki nem tagadhatja, hogy kiváló érdemök e tekintetben van azoknak, a kik az alkotmány, az 1848 esztendőben elfogadott elvek ellen kezdetben mindjárt intézett halálos csapást mellökkel, mint ugyanannyivérttel fölfogták, földi javaikat, családjok jól létét, éltöket ezekért koczkáztatták, fölelevenítették a világ színe előtt a magyar vitézségnek régi dicsőségét, és ezen önfeláldozásuk által talán leginkább megszilárdították a nemzet szivében a hü ragaszkodást alkotmányához és jogaihoz, amelynek ezek visszaállítását utóvégre is köszönheti. Hogy enyi áldozatról és szenvedésről a nemzet megfeledkezzék, most, midőn azoknak gyümölcseit élvezi: én részemről lehetetlenségnek tartom. Ez kötelességsértés lenne, melyet a magyar nemzet nem követhet el. Én pártolom a határozati javaslatot. (Elénk helyeslés a hal oldalon.) Markos István: T. ház! Halász Boldizsár t. tagtársam már kifejtette azon kívánalmat, a melynél fogva óhajtotta volna, hogy miután ezelőtt 3 hónappal a honvédsereg ellátására vonatkozólag törvényjavaslat adatott be, tehát Tisza Kálmán képviselő társunk indítványának mellőzésével a házszabályok 32 §-a értelmében ezen törvényjavaslatnapirendre tűzessék ki. Miután ő ezt mondotta, mi az én nézetem is, nem szólanék a tárgyhoz, hogy ha nem hallottam volna fölemlittetni azon nézetet, hogy Tisza képviselő társam indítványát mellőzni azért is tanácsos, mert a nemzetiségi érdekek így kívánják. Én ha visszagondolok a 48diki védelmi harczra, akkor tapasztalom, hogy az orosz nemzetiség, mely a honfoglalás ideje óta folyton a magyar nemzetet kisérte, védelmi harczában 1848-ban a nemzet fölszólítására annak minden fia, ki csak képes volt, fegyvert ragadott és küzdött a védelmi harczban. (Éljenzés.) Jelenleg ezen hadseregnek maradványai várják, hogy a nemzet váltsa be a 48-diki augusztusban adott igéretét, és törvény által biztosítsa azt, a mit akkor igért. Én azt hiszem, hogy midőn nemzetiségem részéről tényállás forog fen, akkor jó szolgálatot teszek nemzetiségemnek; azért nemzetiségem fiai érdekében szavamat emelem, és kérem a t. képviselőházat, hogy Halász Boldizsár indítványát elfogadni és igy a honvédek ellátásáról törvény útján intézkedni méltóztassék. Bónis Sámuel: T. ház! Nem czélom a jelen kérdés igazságossága fölött elmélkedni, csupán némely itt mondottakra leszek bátor egy pár szóval felelni. Midőn Vay Béla képviselő úr ezen kérdést azon okból kívánta mellőztetni, mivel, mint említé, a jogfolytonosság terén állunk, tán azért, mivel fiatal ember, megfeledkezett arról, hogy épen azok, ,kikről szó van, a jog megszakasztását torolták visz-