Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) 9 tartozása jóformán előre már el van fogadva; e mellett pedig a magyar kormány hatásköre az emiitett nagy fontosságú államügyekre, és Magyarország népei anyagi állapotának, azok által föltételezett javítására nézve, nézetem szerint csak igen csekély és meddő lehet. Minthogy azonban ezek iránt még csak átalános elvek vannak megállapítva, és azoknak mikénti alkalmazását még tudnunk nem lehet, a homály, mely e tárgyat födi, nem engedi, hogy ahhoz tüzetesen hozzá szóljunk. Ezt tehát nem is teszem; hanem miután a nemzetnek úgy anyagi jólléte, mint — a mennyiben a már föladottak után még megmenthető — országos önállása is nagy részben ezen egyezségek eredményétől függ, nem lehet, hogy ne kérjem a t. minisztériumot, hogy minden gondját és figyelmét arra fordítsa, hogy ezen egyezségek az ország jogainak és érdekeinek teljes megóvása mellett köttessenek meg. Hogy ezt megtehessem, ez egyik oka annak is, miszerint nem tartottam fölöslegeseknek fölszólalásokat e tárgyban, melynek egyébiránt e helyen, ez alkalommal miként leendő eldöntése, úgy látszik, már előre el van határozva. . Én részemről a kisebbség javaslatát pártolom. (Hosszas, élénk éljenzés a hal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Pápai Szabó Imre! | Szabó Imre (pápai) : A kérdés, melyhez szólnom kell, az : a ház asztalára letett három javaslat közül, átalánosságban, a részletes vita alapjául melyik fogadtassák el ? Azon kifogások folytán, melyek a 67-es bizottság többségének j"avaslata ellen tétettek, de azon egyenes fölhivás folytán is, mely hozzánk intéztetett, hogy e nagy kérdés eldöntésénél tekintsünk lelkünkbe: szorosan számot vetettem lelkiismeret emmel, megkérdeztem eszemet és szivemet, vajon szavazatomat melyik méidegbe vessem, hogy se az eddigi vívmányokat ne koczkáztassam, se hazám függetlenségét föl ne adjam. Megfontolásom eredménye az lön, hogy részemről a többség javaslatát fogadjam el. Elmondom az okokat, melyek egyéni elhatározásomat vezették, és pedig azért, mert e javaslat által az eddigi vívmányokat nem csak koczkáztatva nem, 'hanem inkább megerősitve látom; egyengetve látom általa alkotmányos életünk teljes kifejlődésének útját; megmentve látom általa hazámat a rólunk nélkülünk rendelkezés átkaitól, melyek évtizedeken át nyomtak, s annyi szenvedésen vittek bennünket keresztül; és elzárva látom általa a reactió útját, mely fejét mindenfelől fölüti. Pedig miként a kígyónak csak egy lépést kell engednünk az ür felé, melybe vonulni akar, hogy azon perczben egész testét maga után vonja, a reactiónak is csak egy kis rés kell, hogy 1 KÉPV. H. -NAPLÓ. 186 5 /.. ív. egész apparátusával berontson, visszahozva mindazon szörnyeket, melyeket tegnap Jókai képviselőtársam a mily igazán, olj 7 élénken előadott. Elfogadom a többségi javaslatot, mert annak elfogadása által hazám önállását és függetlenségét veszélyeztetve nem látom; ugyanis, mert a többségi javaslatban megóva, fentartva látom a jogokat, melyek hazám önállását, függetlenségét mind a törvényhozási, mind a kormányzási téren biztosítják. A többségi javaslat a pragmatica sanctiót választja kiindulási pontul, abból következteti a közös viszonyokat és ezekből eredő kötelességeket. Én a pragmatica sanctiót oly két oldalú szerződésnek tartom, melynek, mig jogilag fenáll, nemzetemet illető részét csak annál inkább is teljesíteni kívánom, mert ez által erősítem jogomat, a másik résztől is követelni, hogy az őt illető részt ő is megtartsa. S mig a pragmatica sanctíóban benne lesz a Habsburg-ház nő-ága trónöröklési jogának megállapítása mellett Magyarországnak egyfelől, és az örökös tartományoknak másfelől, föloszthatlan és elválasztbatlan birtoklása, addig én magamat a közös védelem kötelessége és ebből folyó közös érintkezések alól ki nem vonhatom. En hazámra nézve is biztosabbnak, állandóbbnak hiszem a jóllétet, mely ezen törvényes alapon fejlődik ki, azon jóllétnél, mely, mint mondják, talán más alapon is elérhető; de vajon valóban elérhető-e, mily áldozat árán elérhető, s miként és meddig biztosítható ? előttem oly probléma, melyért a legitim alapot cserébe nem adom soha. Azért részemről ama kérdést, mi van a pragmatica sanctíóban, míg az jogilag fenáll, mellőzhetőnek nem tarthatom. Somssich Pál képviselő úr kifejtette, hogy a közös ügyek oly régiek, mint a pragmatica sanctió. Az 1848-dikiIII. törvény és a 61-dlki országgyűlés is nem úgy beszélnek a közös ügyekről, mint olyanokról, melyeket még ezután kellett volna megteremteni, hanem mint olyanokról, melyek léteznek, s melyek czélszerü és alkotmányos intézésének módozatáról gondoskodni kell. Ezen módozatot foglalja magában a 67-es bizottság többségének javaslata. És e módozat viszonyaink között a lehető legjobb és lehetséges is. A delegatiók miatt nem aggódom. Azoknak semmi törvényhozó hatalom nem adatik, se politikai dolgainkba avatkozás nem engedtetik. Az ujonczok megajánlása, a kiállítás föltételeinek meghatározása, a hadsereg elhelyezése és élelmezése, a védrendszer megállapítása vagy átalakítása a javaslat szerint továbbra is a magyar országgyűlés kizárólagos joga lesz; s ha a védrendszer átalakittatik is, valamint törvényhozásunkba, úgy a kormányzásba se enged a javaslat befolyást idegeneknek : én tehát e javaslat által 2
