Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

3 0 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867 ) Magyarország függetlenségét veszélyeztetve nem látom. Azt hallottam ugyan, hogy ha a többségi javaslat elfogadtatik.nem csak.hogy magasabbra nem emeljük az épületet, mélyet a nemzet 48-ben épített, hanem némi jutalomért az oszlopokat is szétszedjük, melyeken az az épület nyugszik. Meglehet, hogy jönnek események, melyek a 48-diki épület teljes kiépítésében gátolni fognak, s ugy járhatunk, mint hajdan a templomukat építő zsidók, hogy egyik kézben az épités eszközét, a másikba a vé- j delem fegyverét kell fogni; de én azt gondolom, sokkal előnyösebb lesz helyzetünk, ha addig is, mig e szomorú események bekövetkeznének, nemzeti kormányunkkal kezet fogva építgetünk s a szükséges védelemre előkészülünk. Mi van a sors könyvében hazánkra nézve megírva, nem tudom ; de nemzetem jellemét ismerve, azt az egyet el merem mondani, Magyarország nem fog odáig jutni, mint a hajdani Róma, melyről Jugurtha azt mondhatá, hogy csak vevőkre vár ; s bármire jusson nemzetem, Sámsonná soha sem lesz, hogy az alkotmány oszlopainak ledöntésével az egész házat halomra döntse. Nem arra irányozvák a többségi javaslat elvei, hogy a most élő nemzedéknek szerezzen jóllétet, nem törődve az utódokkal, hanem arra, hogy a hazát és alkotmányát azok számára is megmentse. Madarász képviselő úr Coriolán példáját hozta föl. Én a történelemből úgy tudom, hogy Coriolán a volskokkal, hazája ellenségeivel szövetkezve, mint ellenség jelent meg Róma kapui előtt, hogy boszut álljon a népen, mely őt elriasztá, mert a Siciliából hozott gabonát neki drága áron akarta eladni. Már. t. ház, hae teremben szétnézek, a haza ellenségeit se az egyik, se a másik oldalon nem látom. Én honfiakat látok itt, kik ha eltérnek is egymástól véleményben a megoldandó kérdésekre nézve, de a haza szeretetében, a haza boldogitására irányzott szent törekvésben mindnyájan egyek. E tekintetben tehát a példa nem volt szerencsésen választva. Mindamellett is elfogadom az intést, melyet Coriolán anyjának szavaival hozzánk intézett, s bíztositom, hogy vele együtt én is, és mindnyájan, kik a többségi javaslatot pártolj*uk, készebbek leszünk elveszni, mint hazánk vesztére öntudatosan törekedni. Még csak Dupont szavait idézem, kinek se szabadságszeretetét, se hazája iránti hűségét és ragaszkodását kétségbe vonni nem lehet, s ki azt monda: „Hazánknak is csak annyival tartozunk, liogy azt kisértsük meg, a mi lehetséges.

u A bizottsági többség javaslatát átalánosságban, a részletes vita alapjául, elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) jegyző : Gubody Dimitrievics Milos Sándor! Gubody Sándor : Én a közös ü^yek fölötti vitatkozásokat úgya67-es bizottság, mintaképviseló'ház üléseiben azon komoly figyelemmel kisértem, melyet válságos állapotunk igényel s képviselői állásom követel. Minden körülmények s eshetőségek számba vétele s higgadt megfontolása után azon szomorú meggyőződésre jutottam, hogy a 6 7-es bizottság munkálata némely pontjaiban a majoritás az önmaga által fölállított elvektől eltér, az alkotmányosság fogalmával ellenkezőket tartalmaz s azon javaslat — törvényes erőre emelve — függetlenségünket, nemzeti létünket aláaknázza, s az alkotmány szárnyai alatt czélba vett haladásunkat megzsibbasztja, sőt —- nyíltan kimondom — alkalmazásban zilált anyagi állásunk javítását lehetetleníti : azon javaslat nem egyezkedés, hanem egy terhes capitulatió , melynek minden elénk terjesztett egyes pontjai föltétlenül elfogadtattak, megengedtetvén a nemzetnek, hogy 800 éves alkotmánya sánczaiból csengő zenével s a tiszti rang minden jelvényei megtartásával vonuljon ki. Annálfogva én átalánosságban ezen javaslat ellen szavamat emelem. Midőn a többség ezen munkálata elleni véleményemet kijelentem, annak jó szándékát gyanúsítani távolról sem akarom: hiszen azon javaslat egy oly egyén esze szüleménye, a többségnek azon munkálatot helyesió' véleménye oly egyén akaratának kifejezése, kinek tiszta hazafiuságához gyanú nem férhet, kinek észtehetsége mindenekén fölülemelkedett, s kinek minden eddig szőnyegre jött tárgyak vitatásánál kifejtett véleménye előtt mindig meghajoltam, mint jó keresztyén Isten akarata előtt, mert könyv nélkül tudtam az 1861-diki föliratot, s megnyugtatott a gondolat, hogy az által, ki azt készítette, hazámra veszély nem jöhet. Annálfogva, midőn Isten súlyos keze által ránk mért elemi csapások s veszélyes politikai bonyodalmak most majd csaknem reménytelenné vált szomorú hefyzetünk közepett azon előttem határtalan becsülésben álló egyénnek az 1861-diki fölirat sensusátóíazl865. és 1866. föliratban némi eltérés, mely különösen a 15-ös bizottság munkálatában nyilvánult, némelyeket aggódtatott, én hallgattam, s hallgattam nyugodt lélekkel, mert az eltérés okát nem az úgynevezett puhulásban, vagy a kitartóság lazulásában, vagy opportunitásban kerestem, hanem egy claire voyance-szal határos mély politikai ügyességben, mely szerinte szükségessé tette az elnyeléssel fenyegető habok között hazánk roncsolt hajójával addig lavírozni, mig kedvező szél segítségével a kitűzött czél felé evezni ismét képes leend, s szentül hittem, hogy valaha ama-