Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-108
8 CVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) mások határozandják meg; de nagy állami költségek nélkül el nem lehetne, mint el nem lehet Európának más országa se; s ha Magyarország állam akar lenni: illő és igazságos, hogy állami kiadásait a szükséghez képest fedezze. A mit én e tekintetben óhajtok, az csak az, hogy ha kívántatik egy részről, hogy Magyarország állami kiadásait teljes mérvben fedezze, adassanak meg más részről Magyarország törvényhozásának és kormányának mindazon jogok is, melyek nélkül állam nem létezhetik. (Bal felöl: Igaz!) Ezen jogok azok, melyeket a kisebbség javaslataiban követel Magyarország részére. De ha már jogi tekintetben a 67-es bizottság javaslatai által az ország igényei ki nem elégíttetnek, lehet, hogy talán anyagi tekintetben pótlást nyerend az ország azon veszteségekért, a melyeket, mint előre bocsátám, szenvedni fog, s ekképen anyagi erejének öregbitése által a reá sulyosodott nagyobb terhek elviselésére képessé fog tétetni. E czél elérésének azokon kivül, mik a közjog körébe tartoznak, két fő eszköze van: első, jó beiigazgatás ; másik a nemzetanyagi állapotának, egy részről a közterhek mérséklése, más részről a külés belkereskedés, közlekedési eszközök, adó, ipar és hitelrendszer czélszerü szabályozása általi megjavítása. Kérdés tehát, hogy a nemzet anyagi állapota javitásának ezen két fő eszköze a 67-es bizottság javaslatának folytán a magyar kormánynak rendelkezésére fog-e állani ? A hazai beligazgatásnak eddig nagy hátrányára szolgált, hogy a magyar kormány saját belüg3 T eiben is a Bécsben fokozatosan alakult, és idő jártával mindinkább erősödött idegen központi hatóságnak volt alárendelve. E függés a kinevezett felelős magyar minisztérium irányában, azt hiszem, megszűnik: s ezért nem késem elismerni, hogy a felelős magyar kormány mindazokban, mik minden esetre kizárólagos hatásköréhez fognak tartozni, a bel-, igazság-, vallás- és oktatás-ügyekben a nemzet törvényhozásával egyetértve sok, nagy horderejű, a nemzet jóllétét lényegesen előmozditó intézkedéseket létesíthet; kineveztetését e tekintetben kétségtelen nyereménynek tartom ; ez irányú működésének legjobb sikert szivemből óhajtok, s csekély tehetségem szerint azt minden alkalommal előmozdítani, kész leszek. De mindamellett kétségeskedem azon, hogy a magyar felelős kormánynak a 67-es bizottság javaslatai folytán azon hatásköre és cselekvési tehetsége meglesz, mely szükséges arra, hogy a nemzet anyagi állapotát, súlyosbodott terheihez képest, javíthassa. Mert először a minisztérium — szorosan véve — nem lesz parlamenti, mert maga az országgyűlés sem lesz, szorosan véve, parlament {Balról; Igaz!), melynek fő kellékét a törvényhozás egész jogkörének birtoka, a törvényhozás minden ágainak gyakorlata képezi; Magyarország országgyűlése pedig több nagy fontosságú államügyekre nézve nem fog intézkedési joggal birni, nélkülözni fogja tehát azon alkotmányos biztosítékokat, melyeknek gyakorlatával eszközölhetné, hogy a magyar kormány, magyar törvényhozás valóban önálló, s — hogy többet ne mondjak — saját belügyeiben legalább minden idegen befolyástól teljesen független legyen. Lehet továbbá, hogy a minisztériumnak nem fognak rendelkezésére állani azon pénzerök, melyek működése üdvös sikerének biztosítására szükségesek, mert a közös költségeknek minden esetre nagy összegét nem a magyar országgyűlés határozza meg, lehet tehát, hogy ezek a közös delegatiók által oly összegekben fognak megállapittatni, a melyek Magyarország jövedelmét, és talán hitelét is annyira kimeritendik, hogy a minisztérium hasznos javításokat és beruházásokat, melyek pénz nélkül ritkán eszközölhetők, kellően nem tehet. Végre mily hatásköre lesz e magyar kormánynak a nemzet anyagi állapotának javítására, legnagyobb közvetlen befolyást gyakorló kereskedelmi és közlekedési ügyekre, az adó, ipar, és hitel-rendszerre, eddigelé incognita quantitas : mert azon egyezségek eredményétől függ, melyek e tekintetben ő felsége többi országaival és tartományaival a 67-es bizottság javaslata szerint kötendők. Ezen egyezségek tekintetében a bizottság többsége által nem időhöz kötött, ideiglenes intézkedés, hanem minden föntartás nélkül, és igy állandó és változatlan szabályul előleg elfogadott elvekezen egyezségek üdvös kimenetelét kilátásba nézetem szerint nem helyezik: mert ha — miként a bizottság többsége tervezi — Magyarország és ő felsége többi országai között nem csak vám-, de kereskedelmi szövetség is kötendő, s e szövetség megkötésénél a kereskedelemre vonatkozó minden kérdések, tehát átalában a kereskedelmi, ipar- és hiteltörvényhozás, a hitelintézeti és bankrendszer kölcsönös egyezség tárgyaivá tétethetnék; ha a közvetett adók nemeinek, arányának, kezelési módjának, s jövő refornijoknak állandóan mindig egyenlőnek kell lenni; ha a Magyarország határszélén elvonuló külvámok fölött a magyar kormányon kivül más, nem ellenőrködést, de fölügyeletet gyakorolhat; ha a főfontosságu közlekedési eszközökre nézve nem az egyenlő elvek előleges megállapításának czélszerüsége, hanem a közös intézkedés van elvül megállapítva; ha az államhitel mindig közös lesz Magyarország és ő felsége többi országai között: akkor mindezen államügyeknek bár mely alakban létesítendő, de nézetem szerint állandóan közös törvényhozás és kezelés alá
