Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-127

198 CXXVII. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Május 27. 1867.) befolyásról még oly esetekben is, midőn még csak azon sovány befolyás sem maradhat fen számára, mely neki a delegatió utján igértetik; elismeri, hogy a külügyekre és a hadügyekre nézve önállóan nem intézkedhetik még azon esetbes sem, ha azok irányában a fejedelem többi országainak és tartományainak, nem alkotmányos népével, de absolut kormányával kellene érintkeznie. Ha ez, tisztelt ház, igy a törvénybe igtatatatik, jöhet ismét idő — mert fájdalom ez ellen biztosítékkal nem bírunk — hogy a magyar alkotmány erőszakkal újra fel fog függesztetní, uralkodhatik az absolutismus a fejedelem többi országaiban; de jogi erőre emelkedett tény gyanánt fenmarad, hogy Magyarország a had- és külügyekben önállóan nem rendelkezhetik , fenmarad, hogy azoknak költségeit önállóan meg nem állapithatja, s fenmarad, hogy a magyar hadsereg az osztrák hadseregnek csak kiegészítő része. És, uraim, e háromszoros törvényes határozat háromszoros bilincsként fogja megkötni a szegény nemzet kezét, filénk helyeslés a bal oldalon.) Előleg megjegyezve most, hogy még teendő észrevételeim nem azért fognak azokra szorítkozni, mikre szorítkozom, mintha több észrevételem nem volna, hanem azért, mert miután a ház határozata az ezen javaslatban letett dolgokat már nagyobb részben elfogadta, azokra visszatérni nem kívánok, és most egyedül azon czélt tűztem ki magamnak, hogy a törvény legalább veszélyesebbé ne tétessék, mint a minő a 67-es bizottság munkálata volt : a következőkben vagyok bátor kifejezni óhajtásaimat. {Bálijuk!) Óhajtanám részemről, hogy mind a bevezetés, mind az indokolás hagyassanak ki; óhajtanám továbbá, hogy a 24, 25 és 26. szakaszok eredeti értelmökbe állíttassanak vissza; és végül — nehogy azon feltevés lehessen ellenünk alkalmazható, mintha mi beleegyeznénk abba, hogy a fölött, miket ismerjen el Magyarország a maga részéről közösen érdeklő viszonyokul, a magyar törvényhozáson kivül bárkinek is beleszólása lenne — óhajtanám, hogy a zárszó, vagy is a kirekesztés utolsó szaka elhagyassák, mely különben is tel- ! jesen fölösleges : mert a dolog természetében van, hogy ha ő felségének többi országai és tartományai nem választanak delegatiókat, delegatió által intézkedni nem lehet; és e helyett tétessék bele, hogy ha a 24. 25, 26-dik szakaszokban kikötött föltételek nem teljesíttetnének, vagy ezen magállapodások életbe nem léphetnének, Magyarország ragaszkodik azon jogához, hogy mind ezen tárgyakra vonatkozólag épen ugy, mint minden államügyeire nézve, saját törvényhozása által önállólag intézkedhessek. (Helyeslés a bal oldalon.) Még ezen óhajtásaim teljesülése érdekében is azonban se az egyes szakaszoknál fölszólalni, se a módositványokat előterjeszteni nem kivánok azért, mert meggyőzött a tapasztalás, hogy az ezen oldalról jövő módositványok sorsa a leszavaztatás. Czélt tehát nem érnék. {Helyeslés a bal oldalon.) De nem kivánok azért sem, mert haszinte mindazon módositvány elfogadtatnék is, mely ezen kifejezett óhajtásaimból folyólag kellene, hogy tétessék, még akkor sem tudnék magához a javaslathoz szavazatommal járulni. Elmondtam nézetemet lelkiismeretem megnyugtatására, elmondtam azért, hogy ha netán a minisztérium avagy a többség egyikét vagy másikát helyesnek találná, módosítsa maga azt, mit módositandónak vél. Különben is a felelősség ezen törvényért és következményeiért azokat fogja illetni {Helyeslés a bal oldalon) kik megállapítását helyesnek találták, (f diktáltátok jobbról : Elvállaljuk!) kik idején látják beczikkeiyeztetését. Ha ennek következései hazánkra nézve üdvösek lesznek — mit óhajtok, de mit nern hiszek — legyen övék a dicsőség; de viszont — a mit elhárítani óhajtanék, de minek bekövetkezéséről meg vagyok győződve — károsak lesznek, őket sújtsa a történelem kárhoztató Ítélete. (Helyeslés a bal oldalon. Fölkiáltások középen : Szívesen elvállaljuk!) Mi, a kisebbségnek tagjai, megtettük, a mi felfogásom szerint kötelességünk volt, s ez után vérző szívvel bár, de nyugodt lelkiismerettel várjuk be azokat, a mik be fognak következni. {Elénk éljenzés a bal oldalon.) Böszörményi LáSZlÓ : Tisztelt ház ! Csak pár szót szólok ezen kérdéshez. Azt vagyok bátor kifejezni, a mit előbbi fölszólalásomnál elmulasztottam, hogy azon fölszólalásom, valamint a mostani, néhány elvbarátom megbízásából is történt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Most azon érvekhez, a miket Tisza Kálmán tisztelt barátom előadott, én a magam részéről hozzá tenni semmit sem akarok, hanem egyszerűen fölkérem a t. ház figyelmét, hogy mind a mellett, mi e tárgyban már elmondatott, Magyarországon még nagyon sokan nem tudják ma sem, mi ezen munkálatnak tartalma; sőt állítom, hogy sokan nem tudják még a képviselőházban sem. (Zúgás, jobbról zaj.) Az osztályokban volt tárgyalások alkalmával én — mert a határozat szövegéből, a melyben külügyminiszter s pénzügyminiszter világosan említtetik, de ezenfelül mondatik az is, hogy közös minisztérium állíttatik, hogy a közös minisztérium mind testületileg együtt, mind egyenkint külön is felelősek, aztán más külön tárgyak is említtetnek, mint a hadügy, kereskedelem, melyek a világosan kifej'ezett két miniszter köréhez nem tartozhatnak, mivel tehát, mondom, én e nem szabatos tartalom valódi értelmét be nem láthatom — kérdést intéztem tisztelt társaimhoz az osztályban, hogy nyugtassanak meg az iránt, vajon