Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

CVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1667.) 5 és azt hiszem , el fogja ismerni, hogy Magyaror­szágnak rendelkezési joga — minden államügyeire s ezek közt külügyeire nézve is, úgy, mint bár­mely más alkotmányos országé — fenálló régi tör­vényeink által, ha azok megtartattak volna, bizto­sítva volt. Mivel azonban régibb törvényeink meg nem tartattak, azért alkottattak a 48-diki törvények, azért állittatott föl a felelős minisztérium, melynek czélja e szerint csak az lehet, hogy a kormány felelőssége által törvényeink érvénye föntartassék és biztosittassék, s nem az, hogy fenállása miatt törvényeink érvénye megszüntettessék. (Helyeslés a hal oldalon.) A mennyiben pedig a tárgyalás alatt levő bizottsági munkálat, a miniszter úr elis­merése szerint is, a 48-diki törvények szabványai­nak kifejtését és gyakorlati alkalmazását tár­gyazza, ezen bizottsági munkálat czélja is csak az lehet, mit előbb emiitettem. A bizottsági többség és kisebbség javaslatai közti különbség nézetem szerint pedig abban rejlik, hogy a kisebbség fen akarja tartani az ország régi törvényeit, s azokban gyökerező' azon alkotmányos jogát, mely annak minden államügyeire nézve nem csak befolyást, de önrendelkezési jogot is biztosit; a többség pedig ezen önrendelkezési jogot megszünteti, és csupán ezen ügyekre való befolyássá változtatja át. (Ellen­mondás a középen.) Ha Magyarország törvényei­nek érvénye csak az által tartathatik fön, hogy megszüntessék vagy legalább megcsonkíttassák, akkor nézetem szerint a bizottsági többség javas­latát lehet talán védeni sok más fontos érvekkel, de az ország önállósága és függetlensége tekinte­téből védeni nem lehet; és ha a 6 7-es bizottság javaslata az ország függetlenségét és önállóságát, mint a t. miniszter úr monda, az által biztosította, hogy ezen javaslat csak akkor léptethetik életbe, ha az ország alkotmánya teljesen vissza lesz állít­va : akkor vagy az ország alkotmánya soha telje­sen vissza nem leszállítva, vagy a 67-es bizottság javaslata életbe nem léptethetik. (Helyeslés a bal oldalon.) Mert a 6 7-es bizottság javaslata alkot­mányunk megváltoztatását, módosítását tárgyazza; e kettő tehát együtt meg nem fér. (Helyeslés a hal oldalon.) Lehetnek a nézetek eltérők; de ha mind­azon következmények, melyek a 6 7-es bizottság többségének javaslatából kifejlődhetnek, idő jártá­val, a dolog természete szerint, érvényre jutnak : könnyen megtörténhetik, hogy nem sok védeni valónk lesz azok ellen, kik nem egy hajóban ül­nek velünk, ha azt, mivel birunk, azoknak enged­jük at, kik velünk egy hajóban eveznek. Mondotta a t. miniszter úr, hogy a birodalom fönállásának és hatalmi állásának biztosítása Ma­gyarországnak is érdekében van, arra tehát töre­kednünk kell, s az e czélra az idők igényei szerint vezető eszközöket elfogadnunk szükséges. Hogy a monarchia fönállása, és az, hogy a monarchia erős és hatalmas legyen, Magyarországnak is ér­dekében áll: szívesen elismerem; elismerem azt is, hogy e czélnak elérésére az idők változott kö­rülményei, a hadtudomány fejlődése, a védrend­szer, a fegyvernemek és közlekedési eszközök tö­kéletesedése, a villámsebességgel történő diploma­tiai külügyi érintkezések, most sokkal nagyobb, mozgékonyabb, egyöntetűbb hadsereget és gyor­sabb külügyi kezelést kivannak, mint azelőtt. A külügyi kezelés és a hadsereg vezérlete, ve­zénylete és belszervezete öszpontositásának szük­[ ségét azonban a kisebbség is elismeri, és e czél­nak elérésére az uralkodó ház miniszterének a külügyekre, a hadparancsnokságnak a hadügyre nézve engedett hatáskör tervezetével elégségesen gondoskodott; a többire nézve pedig nézetem sze­rint semmi nem áll útjában se a külügyi kezelés gyorsaságának, se annak, hogy Magyarország sa­ját hadseregét és védrendszerét maga is önállólag a hadtudomány jelen fejlődésének .színvonalára minden tekintetben emelhesse, és azt oly hadké­pessé és mozgékonynyá tehesse, mint azt a körül­mények igénylik; sőt épen talán a magyar had­seregnek különállása,melyet a kisebbség tervezett, és a hazafiúi lelkesedés, melyet e különállás a nem­zet fegyvert viselő fiainak hazaszerető sziveiben a múlt idők tapasztalásai szerint ébresztene, lenne azon, máskép kipótolkatlan villanyos erő, mely a magyar hadsereget legeiszántabbá, legáldozatké­szebbé , leghadképesebbé tenné. (Fölkiáltások : Igaz!) A mi azonban a birodalom hatalmi állását il­leti, a melyet a t. miniszter úr ismételve élénken hangsúlyozott, erre nézve meggyőződésemet ki­jenteni, képviselői állásom parancsolja. (Halljuk !) Az uralkodó háznak, ha sikerül népeit megnyug­tatni, azok szerint is, miket e részben tegnap Ti­sza Kálmán barátunk előadott, mindig elég- ereje lesz arra, hogy országait, azoknak területi épségét, közvetlen érdekeit minden megtámadások ellen győzödelmesen megvédje; de se most, se a kö­zelebbi jövőben nem lesz elég ereje se arra, hogy agressiv politikát követhessen, se arra, hogy Eu­rópa minden bonyodalmaiban, a mint ez eddigi po­litikájának fő czélja és iránya volt, nagyhatalmi súlyával döntőleg befolyhasson, mert pénzügye, népeinek anyagi és szellemi ereje, bizalma, ragasz­kodása kormányához annyira meg vannak ingatva, hogy minden lépés, melyet ez irányban tenne, veszteséggel végződhetnék. Ezen sajnos állapotnak egyik fő oka épen az, hogy a monarchia ezen po­litikát, a nagyhatalmi állásnak politikáját, már régóta erejének valóságos [mértékén tul, azoknak aránytalan megfeszítésével követé. Nagy részben

Next

/
Oldalképek
Tartalom