Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-108

e OVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 22. 1867.) e miatt vérzett el, és fogyott meg a monarthia erejében és tehetségében, és el fog vérzeni végképen, ha ezen politikát továbbá is folytatja. Kérdés tehát, hogy a birodalom nagyhatalmi állása mi által biztosittathatik inkább: az által-e, ha ezen politikának folytatása az ezt ellensúlyozó alkotmányos ellenőrzés megszorítása által megkönnyittetik, a mint azt. bizonyos fokig legalább, a 6 7-es bizottság többségének javaslata is teszi ? vagy pedig az által, ha azon politikának folytathatását a népek akaratának, kivánatainak, érdekeinek, Magyarország jogainak és önállásának mérlegbevetésével mérsékeljük? Ezen kérdésre, nézetem szerint, korunk története megfelelt. Magyarország mindig a védelmi rendszert vallotta külügyi viszonyaira nézve magáénak; nem kívánt avatkozni se a német, se az olasz kérdésbe, se Nyugat-Európa népei szabadelvű mozgalmainak elnyomására irányzott politikai törekvésekbe. Tegyük föl, hogy Magyarország akaratát érvényesíthette volna, s bizonyosan a monarchia most se pénzügyeire, se népeinek anyagi és szellemi jóllétének és igy igazi és valóságos nagyhatalmi állására nézve nem ott állana, a hol most áll. (Igaz!) Megemlítette a t. miniszter úr, hogy Európaszerte előtérbe lépett a törekvés, egyesíteni a kisebb országokat, nagy államokat alakitani; figyelmünkbe ajánlotta, hogy közel szomszédságunkban a nemzetiség alapján nagv államok keletkeztek; figyelmeztetett bennünket a monarchiát minden oldalról érhető veszélyekre, és annak szükségére. hogy ezek ellenében másokkal, 6' felségének többi országai- és tartományaival szorosabban egyesüljünk. Hogy a monarchiának védelmi erejét ez idő körülményeihez képest fokozni kell, nem tagadom; de nem hiszem, hogy a czélazon az utón és módon legyen elérhető, mint az a szomszédságunkban legközelebb a nemzetiség alapján támadt nagy országokban, az éjszaki német szövetségben és Olaszországban megtörtént. És midőn ezen nézetemnek okát adni akarom, igyekezni fogok egyszersmind kifejteni nézetemet azon kérdés iránt is, hogy miképen biztositható a monarchiának hatalmi állása Magyarország önállása és függetlensége veszélyeztetése nélkül. (Halljuk!) Németország népei, csekély kivétellel, mind ugyanazon egy nagy nemzetiségi fajnak ivadékai > tartományai egy évezredig a nagy német császárságnak, a keresztyén világ elismert első hatalmasságának részei voltak, s csak az idők mostohasága, a dynasíiák önzése és nagyravágyása miatt szakadtak szét. Ezen szétszakadást a német nemzet mindig keserűen fájlalta, az isméti egyesülés kiirthatlan vágya él minden német ember szivében, ki bármely tartománynak legyen lakosa, mindig magasztos érzéssel vallja magát németnek. Mind azok, a miket Németországra nézve most mondottam, állanak Olaszországra nézve is, azon különbséggel, hogy midőn a német nemzet egységének megszűnte az ívf korba esik, akkor a históriai múlt, mely az olasz nemzet egységi vágyának egyik forrása, az ókor történetében keresendő. Teljesen kiegyenlíti azonban ezen különbséget Olaszországnak egységre alkotott geographiai helyzete és históriai múltjának, mind annál, a mi e tekintetben eddig a világzn létezett, nagyobb dicsősége. Az ausztriai monarchia egészen más alapokon nyugszik.Az országok,melyekbőláll,ktilönállódicsőséges históriai múlttal egybekötött államéletet éltek sok századon át; csak esetleg egyesültek, egyesültek az uralkodó ház közösségében, egyesültek úgy, hogy külön jog-aikat, nem bitorolva, mint a német dynastiák nagy része, hanem jogosan fentartották. A monarchia népei egymástól származásukra, nyelvökre, szokásaikra, élet- és gondolkozási módjokra, érdekeikre nézve nagyon különböznek; hogy többet ne mondjak, közönyösek egymás irányában. Habár saját nemzetiségét büszkén bevallja mindegyik, de magát osztráknak neveztetni, a szoros értelemben vett ausztriai németen kivül, egyik sem akarja. Igaz hazafiság s buzgó ragaszkodás él a monarchia népei szivében saját hazájok és fejedelmük iránt; de átalános osztrák hazafiság a lehetetlenség sorába tartozik. (Helyeslés.) Az alapnak különbsége tehát, melyen egy részről a német szövetségnek és Olaszországnak, más részről Ausztriának létele nyugszik, lehetlenné teszi, hogy azok államügyeiknek és ezek közt véderejöknek rendezésében is ugyanazon utat követhessék : mert a mi az egyiket erősbitené, a másikat okvetlenül gyengíteni fogná, mint a közel múlt 18 év története bizonyítja, melyekben Ausztria fokonkint úgy sülyedett, mint Olaszország és Poroszország emelkedtek. Az országoknak véderejét kétségkívül fokozza helyes organisatiojok és czélszerü institutioik; de mindezek a veszély idejében elvesztik hatásuk nagy részét, és az állam ereje természetes alapjára esik vissza, mely nem egyéb, mint a népeknek hazaszeretete és ragaszkodásuk hazájok institutioihoz és azoknak fentartásához. Ha tehát indokolva van az éjszaki német szövetségben és Olaszországban a szorosabb állami egyesülés, az államhatalom központosítása, és indokolva van azért, mert a nemzeteknek rokonszenvére számithat. mert a nemzetek valóságos akaratának teljesitése: épen azért nincs indokolva és nem lehetséges nálunk, hol a monarchia népei nagy részének határozott ellenszenvével találkozik.