Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-119

CXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, (April 9. 1867.) 159 küldjönamagyar országgyűléshez aránylagos szám­ban azon módon, a mint ő jónak látja. Hiszen ezt már föliratainkban is kimondottuk. Itt az ő képvi­selőik jogosítva legyenek a koronázási hitlevél fö­lött velünk együtt nem csak tanácskozni, hanem annak megállapításában közre is működni, és ezen koronázási hitlevél ne csak az összes korona al­kotmányos jogaira, hanem az egyes országok jo­gaira is kiterjesztessék és annak egy eredeti hiteles példánya nekik is kiadassék, Továbbá jogosítsák föl ezen képviselőket, hogy azon törvényeknek, melyek a közös ügyekre nézve szükségesek, vég megalkotásában itt képviseljék Horvát-, Dalmát­és Tótországot. Kimondja a határozati javaslat azt is, hogy utóbbra is azon delegátiónál, mely Ma­gyarország koronáját képviseli, vagyis a paritás elvén megállapított magyar delegatiőnál, mint an­nak személy szerinti szavazattal biró tagjai, az ő képviselőik is jelen legyenek, és ezeket vagy ve­lünk együtt, vagy, ha jobbnak látják, ők magok válaszszák. A többi kérdésre nézve azt mondja a határozati javaslat: a mi különösen az autonómi­át illeti, mi az autonómiának minden gyakorlati­lag lehető terjedelmét készek vagyunk elfogadni; erre nézve tovább értekezhetünk. A területi épség­re pedig kijelentjük, hogy azon nézetekhez ragasz­kodunk, a melyeket ez iránt a mi küldöttségünk előadott. Ez rövid kivonata határozati javasla­tomnak. Igen természetes, hogy én az országra nézve nagyon szükséges, és mindenesetre nagy nyere­ségnek tartanám, ha Horvát-, Dalmát- és Tótor­szágnak a magyar korona egyéb országaival való összetartósága tettleg is életbe léphetne, sőt a ko­ronázásra ide küldenék képviselőiket; és ennek el­érésére ezélszerünek tartom azt, hogy oly módot javasoljunk, mely legtöbb kilátást nyújt a sikerre a nélkül, hogy az ország állása veszélyeztetnék. Azt hiszem, hogy az a mód, melyet javaslat­ba hoztam, azon lehető módok közül, melyeket én kivihetőknek tartok, kérdésen kivül tán legtöbb reménységet nyújthat arra nézve, és ha nem volna sikere, a hiba nem mirajtunk volna. Nem is látom, hogy határozati javaslatom elfogadása által az or­szág állása veszélyeztetve volna, sőt azt hiszem, hogy ha megszakadna valamely ok miatt a ki­egyenlítés ezen első lépése, a káros következések nagyobbak volnának. Azért hoztam indítványba ezen javaslatot, és kérem, méltóztassék azt tárgyal­ni, és ha lehet, elfogadni. (Élénk helyeslés.) Ghyczy Kálmán: T. ház ! Senki sem óhajt­ja, inkább mint én, hogy azon testvéri viszony és kapcsolat, mely Magyar- és Horvátországok között sok század óta az idő változó viszontagságai között folyvást fenállott. a kor igényeihez átido­mítva mielőbb ismét visszaállittassék. Ezen kap­I csolatnak ős régisége nézetem szerint bizonyítéka I annak, hogy az az államélet legerősebb alapján, j a jog és kölcsönös érdek alapján nyugszik. A jog­alap alatt azon közjogi elvet értem, mely szerint Magyar- és Horvátországok ugyanazon egy koro­na alkatú részei lévén , elválhatlanul összetartoz­I nak, és ezen állásuknál fogva is állami életünk j fejlődését ösz hangzásban tartani utalva és kötelez­j ve vannak. Ezen jogalap az államélet rendes j folyamában változhatlan ; de módozatai köl­csönös megegyezéssel megváltoztathatók; sőt az idők körülményei szerint, a viszonos jogok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával megváltoztatan­dók is: mert üdvös és állandó csak oly állami in­tézvén}- lehet, mely a létező jogalapon, az idő ko­| ronkinti változó követelményeinek számba vételé­vel fejlesztetik ki. Nem lehet ennélfogva, t. ház, szándékom most, midőn az általam beadott határo­í zati javaslatot indokolni kívánom, akár a legkö­j zelebb, akár a régibb múlt idők történetébe visz­j szatekintenem; nem lehet szándékom a közjogi elvek és állitások megvitatásába bocsátkozni; hanem meg lévén győződve arról, hogy ugyanazon okok, me­lyek a kapcsolatot Magyarország és Horvátország között annyi század alatt föntartották, ezen kap­| csolatnak visszaállítását is eredményezni fogják: 1 figyelmünket inkább azon gyakorlati eljárásra vé­I lem fordiían dónak, melyen ezen kapcsolat kölcsö­| nös megnyugtatással ismét visszaállittathatik. Ezen gyakorlati eljárást illetőleg, azon indit­I vány, melyet beadni szerencsém volt, azon indit­ványnyal, melyet Pest belvárosa érdemes képviselő­je beadott, több pontban megegyez, egy néme­lyekben azonban attól eltér. Megegyez a két indítvány mindazon pon­tokban, melyeket Pest belvárosa érdemes kép­viselője] határozati javaslatába változatlanul fölvett a horvátországi ügyekben kiküldött or­szágos küldöttség jelentéséből , melynek véle­ményét határozati javaslatomban én is egész ter­jedelmében elfogadtatni indítványozom. Szük­ségesnek tartom ezen pontokat bővebben fölemlíte­ni. Ilyen pont a többi között jelesül az, hogy Ma­gyarország királya, miután ugyanazon egy koro­názási ténynyel avattatik föl mind Magyarország, mind Horvát-, Dalmát- és Tótországok királyává, a közös országgyűlés által készítendő ugyanegy, de Horvátországnak is egy eredeti példányban ki­adandó koronázási hitlevéllel biztosítsa a magyar korona összes országainak, Magyarországnak és Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak alkotmányos jogait. Ily pont az, mely szerint, a horvát ügyi kül­döttség véleményével megegyezőleg, kimondatik, hogy Magyarország joga valamint Muraközhöz, úgy Fiúméhoz is kétségtelen. Ily pont, úgy vélem, az is, hogy megadassék Horvátországnak, sajátlag

Next

/
Oldalképek
Tartalom