Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-118
CXVIIL OESZÁGÖS ÜLÉS. (April 8. 1867.) 155 . Elnök: A t. ház a belügyminiszter úr nyilatkozatát tudomásul veszi. Branovacsky István: Tisztelt képviselőház ! Engedelmet kérek arra, hogy a tisztelt minisztériumhoz egy kérdést intézhessek. De mielőtt ezt tenném, előre kell bocsátanom s a multakból a képviselőház élő emlékezetébe hoznom azt, hogy a szerb nemzetnek azon része , a mely Zsigmond magyar király idejétől fogva 1690-dik évig, különösen pedig azon 40 ezernyi család, a mely I-ső Lipót német császár s magyar király által együttes védelem miatt a török ellenség dühösködése ellen fölkelésre fölszólittatván, ő felségével e részben eleve kikötött nemzetközi alku mellett, régi hónából ide Magyarországba átköltözött j (Szólót halk szava miatt alig érteni) és a mely az emiitett „pactum eonventuni" folytán jelentékeny kiváltságos levelekkel s több kivételes kiváltságos jogokkal kegyelmesen fölruháztatván, itt ezen engedmények ára fejében, századokon keresztül, vérével s vagyonával a fejedelmeknek s a magyar hazának áldozva, béke s háború idején fényes katonai szolgálatokat tett, mondom, hogy ezen g. n. e. szertartású szerb nemzet része a magyar törvényhozás által az 179°/, : 27-dik törvényczikk erejénél fogva államjoggal megajándékoztatott; egyszersmind a clerusra, egyházra, iskolára s alapítványokra vonatkozó önrendelkezési jogon kivül mind azon kiváltságos jogok és ügyek is, a melyek az ország alapaikotmányával nem állanak ellentétben, s a melyeket az időben maga ő felsége, az e végre fenállott udvari illyrkanczellaria által kirekesztőleg igazgatott s intézgetett, érvényeseknek ismertettek ugyan, de ezen jogok s ügyek közül a leglényegesebbek,-a melyek t. i. leginkább a szerbek politikai s nemzeti életére vonatkoznak , mind ekkoráig tüzetesen se nem tárgyaltattak országgyülésileg, se azoknak az ország alapalkotmányával öszhangzásba hozatala meg nem kisértetett. Mely oknál fogva, de még azért is, mert már azelőtt, 1748-ban a szerb lakosok legnagyobb száma a katonai állásból provim cziális lábra lévén állítva, s ekkép az akkori földesúri s megyei köz törvényhatóságoknak alávetve, ezen kérdéses kiváltságos kivételek a gyakorlati életbe eddig nem is jöhettek; és igy a fölebb emiitett átköltözésnek összes föltételei mai napig* nem teljesíttettek a korona részéről, hanem, miután csakhamar azután, t. i. 17 92 ben a fentebb emiitett udvari illyr kanczellaria nem csak, de a legutóbbi időben a fentebb dicsért privilégiumok folytában létrehozott szerb vajdaság is meg lettek volna szüntetve: ő felsége a mostani fejedelem a g. n. e. szertartású szerb honfiak megnyugtatására 1861dik évben szerb nemzeti congressust összehívni, és azt atyai indulatából arra fölszólítani méltóztatott, hogy a többször érintett kegyelmes privilégiumokon alapult jogos igényeit s kivánahnait, valamint ezek általa szükségeseknek tartandó biztositéka föltételeit is formulázza, e részben javaslatot tegyen, s e munkálatát mind magának ő felségének belügyminisztere által, mind pedig a magyar udvari kanczelláriának is terjeszsze elő; a mi csakugyan azon évi april hó 20-dikán meg is történt oly alázatos kéréssel, méltóztatnék ő felsége ezen kérdéses javaslatban jobbágyi hódolattal előadottakat kegyelmesen helybenhagyni, és tárgyalás, elfogadás, s a törvényekbe czikkelyeztetés végett, királyi előteijesztvény alakjában a magyar országgyűléssel közöltetni. Ezen kérésnek az lett eredménye,hogy ő felsége 1861-diki június hóban a magyar országgyűléshez intézett kegyelmes leiratában már is megígérni méltóztatott, hogy — mihelyest az évi kegyelmes trónbeszédében fölhozott közös ügyek elintézve, s azon akadályok, melyek ő felsége, a király megkoronáztatásának útjában vannak, el leendenek hárítva, s az ország azon állapotba lesz visszahelyezve, hogy koronás fejedelmével érvényesen törvényt alkothasson — a szerb congressusnak fenébb emiitett munkálatát királyi előtérj esztvényképen , további működés végett , az országgyűlés elé kegyelmesen hozatni fogja. (Fölkiáltások : Nem értjük!) Végre , miután jelenleg nem csak az ország alkotmánya, de a magyar felelős kormány is viszsza vannak állítva, de a fentebbi föltételnek is a t. képviselőház részéről már is elég van téve • sőt a király ő felsége megkoronáztatásának is legközelebben öremmel nézünk elébe: nézetem szerint, most mi sem áll útjában annak, hogy a kérdéses szerb eongressusi munkálat, e fölötti törvény hozatala végett, a t. minisztérium által még ezen országgyűlésnek ez évi ülésszakában kir. előterjesztvény alakjában a t. képviselőház elé hozassék. Ily körülményekben én, többi szerb képviselőtársaim nevében is, küldőink iránti kötelességünk teljesítéséül, bátor vagyok a t. minisztériumhoz e kérdést intézni: Szándékozik-e a t. miniszerium az 1861-dik évi szerb congressusnak, kiváltságos jogigényeket s ezek biztositéka föltételeit formulázó munkálatára, nézve, e fölötti törvény hozatala végett, még ezen országgyűlés ez évi szaka alatt a t. képviselőházhoz királyi előtérjesztvényt vagy javaslatot benyújtani, vagy nem? (Fölkiáltások: Nem értettük!) Ezen tisztelettel tett interpellatiót lesz szerencsém Írásban a ház ssztalára letenni. Beriláth Zsigmond: Nem értettük az interpellatiót. Méltóztassék tehát hangosabban fölolvasni. Branovacsky István : Az interpellatió ekként hangzik. (Fölolvassa.) Deák FerenCZ : Tisztelt ház! Nem tudom, a 20*
