Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.
Ülésnapok - 1865-118
156 * CXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 8. 1867.) minisztérium van-e azon állapotban, hogy ezen interpellatióra felelni tudjon; de azt tudom, hogy én nem vagyok azon állapotban, hogy akár az interpellátiót, akár a minisztérium valószínű válaszát megértsem : mert az interpellatió oly hosszú és oly módon van motiválva . hogy az igazán bővebb combinatiót kíván. Ha emlékem nem csal, e tárgyra vonatkozó munkálat már adatott be a házhoz; az a ház előtt fekszik, és akár terjeszt a minisztérium ez iránt javaslatot a ház elé, akár nem, e munkálatot fölvenni mindig hatalmában áll: akkor, ha a minisztérium nem terjeszt ez iránt javaslatot a ház elé, akármelyik közülünk indítványozhatja annak fölvételét; ha pedig a minisztérium teszi ezt, annál jobb. Hogy azonban ezen interpellatióban mi van, akkor fogjuk megérteni, ha az kinyomatván, elolvashatjuk, s a minisztérium szintén akkor érti meg, ha azt írásban láthatja. Hihetőleg akkor fog felelni, ha talán most nincs azon állapotban, hogy azonnal felelhessen. Átalában a háznak gondoskodni kellene jövőre az interpellatió módjának szabályozásáról: mert az egész világon sehol sincs az a szokás, hogy mikor valami más tárgyról kezdünk tanáeskozní, fölálljon valaki, és egy 4-dik és 5-dik tárgyra nézve intézhessen interpellátiót, azt hosszasan motiválva, és arra tüstént feleletet várva. Mi legyen azon szabály, a meíylyel az interpellátiókat — melyeket elzárni soha sem szabad — szabályozni kellend, arról most kora volna szólni; hanem ha ismét összeülünk, bizonyosan fog az interpellálásszabályozásának módja indítványoztatni: mert annak mostani módja csak zavarba vezetne. Méltóztassék tehát az interpellátiót a minisztériumnak kiadni; sőt nagyon szeretném, ha mindannyiunknak nyomtatásban kiadatnék, hogy megértsük ágy az interpellátiót, mint az arra majd adandó feleletet. {Helyeslés.) Eötvös József b. vallásügyi miniszter: A minisztérium csak akkor lesz azon állapotban, hogy az interpellatióra felelhessen, ha azt elolvashatja. Most csak ismételhetem azt, a mit Pest belváros nagyérdemű képviselője Deák Ferencz úr mondott, hogy a minisztérium nem érzi magát azon helyzetben, hogy egy ily hosszú interpellatióra, melyben annyi sok foglaltatik, rögtön felelhessen. Elnök: Ennélfogva a beadott interpellatió átadatik a minisztériumnak, és egyszersmind ki fog nyomatni, hogy a t. házban kiosztassék. BÓniS Sámuel: Én szükségesnek tartanám, hogy ne csak az interpellatió, hanem motivatiója is nyomassák ki, mivel maga az interpellatió nem hosszú, hanem a motivatió. Tehát mind a kettőt szükségesnek tartom kinyomatni. (Helyeslés.) Elnök: Az itt beadott irományokban nem | csak az interpellatió , hanem a motivatió is ben J van; ennélfogva az egész ki fog nyomatni. *) Hoszszu József képviselő úr jelentést fog tenI ni egy igazolási esetről. HOSZSZU JÓZSef előadó (olvassa az igazoló bizottság jelentését Botka Tivadar Barsmegye aranyosmaróti kerületében képviselővé történt választásáról, A bizottság a 30 napi idő fentartása mellett a megválasztott képviselőt igazolandónak véli. Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni az igazoló bizottság véleményét ? (Elfogadjuk.') Tehát Botka Tivadar, a 30 napi idő fentartása mellett, igazoltatik. A t. háza mai napra tűzte ki a horvát ügy tárgyalását. Azt hiszem, mindenek előtt az országos bizottság jelentését kell fölolvasni, azután következnék a horvát bizottsági tagok által az ülések utolsó pillanatában beadott memoranduma; végre a két határozati javaslat, Azt hiszem, mindenekelőtt az országos bizottság- jelentését kell fölolvasni, azután jön a sor az utóbbi kettőre. Deák Ferencz : T. ház ! A bizottság jelentését mindenesetre czélszerii lesz fölolvastatni. Annak több mellékletei vannak, melyek szintén a jelentéssel együtt ki vannak nyomtatva. Miután ezeket mind ismerjük, talán fölolvasottaknak is vehetjük; (Helyeslés) hanem a két küldöttség tanácskozásának utolsó pillanatában a horvát küldöttség egy nagy terjedelmű utolsó nyilatkozatot adott be horvát nyelven. Ok kénytelenek voltak haza sietni, mert a háború küszöbön állott; a fiumei és egy dalmátiai tag nagyon kivánt már haza jutni. Azt mondotta a küldöttség, hogy e nagy terjedelmű nyilatkozásuk nagyrészt polemiaszerü és a multakra vonatkozik: hanem kivonták azon pontokat, melyek a jelen kérdésre tartoznak, s külön adták át; mi lefordíttattuk, tárgyaltuk és feleltünk is rá. Azonban nekünk is be kellett adnunk jelentésünket; mert az országgyűlés elnapolása küszöbön volt; a jelentés mellé tehát nem tehettük ezen utolsó nyilatkozatnak fordítását. Ezen utolsó nyilatkozatot, mely már most fordításban megvan, most mindenesetre föl kell olvasni, mert a küldöttség jegyzője azt utólag adta át az elnök úrnak, mint a jelentéshez tartozót. Azt gondolom tehát, hogy ezt olvassuk föl, minthogy az eddig kinyomatva még nem lévén, a ház arról semmit sem tud. Ha ezt fölolvastuk, akkor én részemről egy határozati javaslatot adok be, mel yet egyébiránt most is is átnyújthatok. (Átadja a háznagynak.) Ezen határozati javaslatot a horvát ügyre nézve , mely, az előleg megállapitandókra vonatkozik, azután tárgyalás alá vehetjük. Én, azt tekintve, hogy az országgyűlésnek igen kevés az ideje, mert a megyék helyreállításának tekintetéből a mielőbbi elnapolást sürgetik, hogy tehát időt nyer*) Lásd az Irományok 82-dik számát.
