Képviselőházi napló, 1865. IV. kötet • 1867. marczius 22–julius 2.

Ülésnapok - 1865-118

154 CXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (April 8. 18670 mást tartalmaz, és ez — legalább a mint ott zárjelek között idéztetik a román lapban — szóról szóra egé­szen így van: „327-dik sz. a. Krassómegye főis­páni helytartójától. F. hó 13-án kelt, ésezenpercz­ben vett kegyelmes belügyi miniszter távirati ren­delet következtében, minthogy a municipiumok helyreállításának határideje a kormány által kitü­zetni fog, ugyanazért azon ideig megj^ei bizott­ságoknak se egészben, se részben, de sőt azok tag­jainak, mint olyanoknak se, ezen irányban mű­ködni, vagy valami gyűlést tartani nem szabad." (Felkiáltások: Mint olyanoknak!) Ez így van szóról szóra, t. ház. Én magam, t.ház, bátor voltam meg­jegyezni azt, hogy föl nem teszem, de föl sem te­hetem, hogy a t. kormánynak szándokában volna megakadályozni az ily féle gyülekezetet; (Fölkiál­tások : De igen is azt mondotta,!) és minthogy aggá­lyok támadtak, épen az aggályok lecsillapítására voltam bátor az interpellátiót megtenni. Én azt hi­szem, hogy az aggályok a t. belügyminiszter nyi­latkozata által egészen el fognak oszlattatni, és ugyanazért azt mondom és ismétlem , hogy én ezen felvilágosítással vagy nyilatkozattal egészen megelégszem; ha félreértés történt, azt bizonyára a megyei kormányzó okozta. {Zaj.) Deák FerenCZ: T. ház! A Babes Vincze képviselő úr által — nem tudom, melyik román lap­ból — fölolvasott sorok, ha kételkedtem volna is, újra meggyőznek arról, hogy a belügyminiszter úrnak igazsága van: mert azon sorokban is az van. hogy Krassómegye főispáni helyettese azt mondotta , miszerint a megyei bizottságoknak mint ilyenek­nek működése vagy gyűlése nem engedtetik meg ; már pedig nagy különbség van e között és a ma­gán tanácskozás között. (Elénk helyeslés) Igen he­lyesen tette a belügyi miniszter úr, hogy a gyűlést, s a bizottsági tagoknak mint olyanoknak hivatalos működését meg nem engedte; és nagyot hibázott volna, ha megengedte volna. (Helyeslés.) Mivel e tárgy fölmerült , lehetetlen ez alkalommal ki nem jelentenem azon óhajtá­somat, vajha magunk között, akkor, midőn a a törvényhozás terén működünk, ezen ünnepélyes szent helyen, legalább azokat a szabályokat tarta­nok meg interpellatióinkban is, melyeket a magán életben az illedelem parancsol. (Atalános helyeslés.) Mikor én valakitől fölvilágosítást kérek, nem feje­zem be a fölvilágositási kérést oly kifejezéssel, hogyp.o. „Ugy látszik, vagy úgy lehet, vagy meg­történhetik, vagy föl nem tehető, hogy az úr egyik iránt igazságos, a másik iránt ne legyen igazságos. vagy, hogy a mit az egyiknek megenged, a má­siknak megtiltsa." Erre akárki csak akkor volna jogosítva, ha a kért föl világosi tás után nem lehet megelégedve. De midőn a fölvilágosítást kérjük, már előre is ily kifejezést használni, még magántársa­ságban sem tartom illőnek. (Elénk helyeslés.) Meg va­gyok győződve, hogy se az atalános megnyug­tatásra, se a dolgok czélszerű kifejlődésére nem ve­zet az , ha mi itt, akár interpellatióinkban , akár egyébként oly módon járunk el, mint művelt tár­saságban nem járnánk el. (Elénk helyeslés.) Babes Vincze: T. ház! (Nagy zaj: Eláll!) Minthogy személyem van érintve, kötelességemnek tartom egy kis fölvilágosítást adni, mert úgy lát­szik, félreértés van az egész dologban. (Fölkiáltá­sok: Nincs ! Mások: Halljuk !) Azon szavak, melyekre Deák Ferencz képvi­selőtársunk hivatkozik, nem az én szavaim, (Föl­kiáltások : Hát kinek szavai ?) hanem idézett szavak: és pedig idézett szavai azoknak, kik ezen esetet a nyilvánossággal közlötték; azért idézett szavak, hogy legitimáljam föllépésemet, s megmutassam, hogy csakugyan aggályok, és pedig nehéz aggá­lyok támadtak. Csak azért idéztem e szavakat, és világosan ki is mondottam beszédem végén, hogy nem az én szavaim, és hozzá tettem azt is, hogy nem hiszem, hogy azok alaposak. Azért azt gondo­lom, hogy igen is állana mind az, ha én mondot­tam volna; hanem mondották azok. kik ott össze­gyülekeztek, kik közölték ez esetet. Szintoly félreértés van az administratori köz­lés tartalmára nézve: mert én nem hivatkoztam arra, nem interpelláltam a minisztériumot azért, hogy miért tiltotta meg a bizottság összejöttét? hanem azért, mert a végén világosan mondatik, hogy egyeseknek, egyes bizottsági tagoknak sem engedtetik ez meg. (Fölkiáltások: Nem igy van! Tessék csak fölolvasni!) A rendelet igy szól: „a me­gyei bizottságinak, se egészben, se részben, de sőt azok tagjainak, mint olyanoknak se." (Fölkiáltások: Tehát azt mondja: mint olyanoknak!) Én,t.ház, azt tar­tom, hogy a mennyi működött eddig a megyében, mind mint bizottsági tag működött, s meg vagyok győződve, hogy midőn itt a megyeházban tanács­kozmányt tartottak a pesti bizottsági tagok, ezt csak mint bizottsági tagok tartották. (Fölkiáltások: Nem áll!) Hivatkozhatom e részben a pestmegyei bizottsági tagoknak legújabban a hírlapok utján összehívott gyülekezeteire. (Fölkiáltások: Magán tanácskozmányra!) És Nagy kanonok, mint a bi­zottsági tagok fölhatalmazottja, világosan kimon­dotta, hogy a bizottsági tagok magán tanácskoz­mán yt szándékoznak tartani. Tudom, hogy bár kinek is lehet szemrehá­nyásokat tenni; de én ez alkalommal csak azt aka­rom legitimálni, hogy oly adatok alapján tettem interpellatiómat, a melyek állanak és a melyekért felelek, s ha félreértés történt, ennek nem én va­gyok az oka, hanem az ottani administrator, és én a belügyminiszter úr fölviíágositásával tökéletesen meg vagyok elégedve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom